Társoldalunk:

"Nem a varázsló tért vissza" - interjú Kásás Tamás vízilabdázóval

2011.12.24. 13:47

A vízilabda-válogatottba váratlanul visszatért Kásás Tamás szerint "hülyeség, hogy egy játékos meg tud egy egész csapatot változtatni", viszont úgy érzi: ha a védekezésben javul Magyarország, akkor megnyerheti zsinórban negyedik olimpiai aranyérmét. A 35 éves pólós azt mondja, Kemény Dénes szövetségi kapitány nem volt rá mérges, amikor visszavonult, de rosszul esett neki a döntése. Szeretné stresszmentesen megélni az olimpiát, mert szerinte csak akkor nyerhetik meg, ha élvezik is. 

- Örül neki vagy idegesíti a nagy felhajtás, ami a visszatérése óta körülveszi?
- Az túlzás, hogy örülök neki, de számítottam rá, hogy nagy lesz az érdeklődés. Szeretnék most beleszürkülni az edzésekbe, és nem sokat beszélni, hanem a melóra koncentrálni, arra, hogy újra megszokjam a srácokat, a hülye dumájukat, és persze azt is, hogy kinek kell passzolni.

- Az idei világbajnokság előtt, miután lemondta a válogatottságot, azt mondta, hogy inkább majd a sanghaji esemény után keressük, majd utólag ettől a nyilatkozattól is elállt. Köze volt ennek ahhoz, hogy ekkor már ért önben a visszatérés gondolata?
- Igen, a vb-meccseket már tűkön ülve néztem itthon a fotelemből, hiányzott a póló, és úgy éreztem, hogy még el tudnék játszadozni. A vb után azért nem akartam nyilatkozni, mert a csapat negyedik lett, és tudtam, hogy erről is szó lenne, én pedig nem akartam a válogatott játékáról semmit mondani, nem akartam kritizálni, hiszen abban a pillanatban nem volt közöm hozzá, igazából ezért vacilláltam. Vegyes érzéseim voltak, ezért vártam az utolsó pillanatig, mire már biztos lesz, hogy visszatérek. Ez így volt a legtisztább.

- A válogatott másodedzője, Benedek Tibor, aki nem mellesleg csapattársa is a Pro Reccóban, már két és fél hónappal a visszatérése előtt azt mondta, szerinte Kásás Tamás vissza fog térni. Lehet, hogy hamarabb tudta a hírt, mint Kemény Dénes? Vagy ő beszélte rá a visszatérésre?
 - Nem beszélt rá és nem is beszéltünk össze, viszont érezhetett valamit. Nem mondtam neki, hogy min agyalok, de nyilván sokat beszélgettünk, hiszen minden nap találkozunk. Szerintem érezni lehetett a szavaimból, hogy egy utolsó évet még szeretnék a válogatottban, és talán Tibi is úgy volt vele, mint az emberek többsége, akik úgy tettek, mintha nem is hitték volna el, hogy lemondtam a válogatottságot.

- Érzett olyat, hogy Kemény Dénes mérges önre, amikor bejelentette a visszavonulását?
 - Annyit igen, hogy nem esett neki jól, és hogy számított arra, hogy visszatérek a csapatba, de nem, mérges nem volt, ahhoz régóta ismerjük egymást. Tudja, hogy őszinte és spontán vagyok, és akkor tényleg nem tudtam volna azt nyújtani, amit el lehet várni tőlem. Elfogadta és megértette, de nem esett jól neki.

- Ezek szerint tényleg komolyan gondolta a visszavonulást.
-  Abszolút. Mondjuk, igaz, hogy az olimpia még motivált, de tavaly egyszerűen nem tudtam elképzelni, hogy nyáron még meghajtsam magamat, és a klubszezon után újabb célokért küzdjek. Akkor így éreztem, aztán valami megváltozott bennem.

Forrás: AFP

- Örül ennek a változásnak?
- Igen, de nyilván ez nem egyik pillanatról a másikra történt, hanem egy természetes folyamat részeként. Talán számítottam is rá, hogy vissza fog jönni ez az érzés. Amikor a vb-t néztem, akkor kezdett visszatérni.

- Lehet, hogy a szurkolói reakciók, az újságcikkek nélkül talán most nem is lenne a válogatott tagja?
- Igen, még ez is lehet. Hihetetlenül jólestek azok a megható sorok és hozzászólások, amelyeket hallottam, de a játékostársak viselkedése is, akik éreztették, hogy szeretnének ismét velem játszani. Ezek nagyon sok erőt adnak. Egy sportoló életében az aranyérem fantasztikus érzés, de annál felemelőbb nincs, mint amikor tudod, hogy milliók szurkolnak neked, fanatikusan követik minden lépésedet, minden kartempódat. Ez annyira jó, hogy szerettem volna átélni még legalább egy évig.

- Korábban mit gondolt azokról a sportolókról, akik bejelentették a visszavonulásukat, majd váratlanul mégis visszatértek?

- Például?

- Például Michael Schumacher vagy Michael Jordan.
- Én mindig örültem, amikor visszatértek, nélkülük azért egészen szürkébb volt a kosárlabda vagy a Forma-1 is, igaz, utóbbiban vannak új bajnokok azóta. Valami biztosan hiányzott nekik, talán nem volt teljes sport nélkül az életük. Bár nálam nem ez volt a helyzet, én szeretnék egyszer másban is jó lenni. Nem hiszem, hogy az életem csak arról kell, hogy szóljon, hogy labdát dobok a kapuba. Másban is szeretnék kiteljesedni.

- Miben?
-  Ezt még nem tudom megfogalmazni. Halványan megvan, hogy mi lesz ez, de ne gondoljon nagy dolgokra. Valami olyasmi, amit megtehetek a magam érdekében, azért, hogy fejlődjek, hogy teljesebb ember legyek, és hogy ne csak a vízilabda legyen az életem, hogy legyen más is benne. Legyen titok, hogy mi ez, aztán jön majd a nagy durranás.

Milyen lehet valójában Kásás Tamásnak lenni?


- Benedek szerint, ha ön is tagja a sanghaji csapatnak, akkor döntőbe jutott volna a válogatott, amely végül csak negyedik lett. Ön is így látta?
- Nem volt ilyen érzésem, főképp, hogy a csapat velem is jó sok kudarcot megélt már. Egyébként pedig velem nem a varázsló vagy a messiás tért vissza, aki majd a cilinderéből előhúzza a nyulakat, és ezzel minden megoldódik. Ne felejtsük el, hogy én is csak akkor tudok jó lenni, ha egy jó csapatba térek vissza, amelynek esetleg valami pluszt tudok adni. A sikert nem garantálom, és hülyeség, hogy egy játékos egy egész csapatot meg tud változtatni. Viszont egy pólós is lehet pozitív hatással a válogatottra. Remélem, hogy a visszatérésemmel ez fog történni, de ehhez kellenek azok a tehetséges és klasszis játékosok, akik az előző három évben is a csapat tagjai voltak. Az utóbbi világversenyeken is láthattuk, hogy nüánszokon múlik a siker, ezzel együtt a szerbek elleni vb-elődöntő első három negyedében csodálatosan játszott Magyarország. Reméljük, megtanuljuk, hogy egy meccs négy negyedből áll, és megpróbálunk figyelmesebbek lenni.

- Benedeket - aki korábban azt mondta, egy százalék, hogy ott lesz az olimpián - közelről is látja a Pro Reccóban. A válogatottban másodedzőként is hozzá tud annyit tenni a csapathoz, mint játékosként tudott?
 - Bizonyos fokig meg van kötve a keze, hiszen mégiscsak Dénesé a felelősség, és a kapitány az, aki meghozza a végső döntést. Amit csapatkapitányként át tudott adni, azt másodedzőként nem igazán tudja - ezt ő maga mondta, de én is így érzem. De jó tapasztalat lesz a számára ez az egy-két év, aztán majd kiváló edző lesz belőle.

- Még mindig válogatott formában játszik a Reccóban?
- Ha nem is lő már annyi gólt, hihetetlen tudást és rutint szerzett az elmúlt 20 évben. A legnagyobb erőssége, hogy keveset hibázik, és mindig a legjobb megoldást választja, nem is lehet tőle rossz passzt látni. Már 39 éves, ehhez képest a szavát sem lehet hallani arról, hogy fáradt lenne, pedig nagyon sok edzésünk van. Mindig kérdezem tőle, hogy "Tibi, te ezt hogy bírod?". Én négy évvel fiatalabb vagyok, és sokszor a fiatal csapattársaimmal ki vagyunk akadva, hogy mennyire keményen edz, de neki ez a vérében van, és ameddig nem hagyja abba, addig ilyen is lesz.

- A jelenlegi csapatot inkább az idősebb játékosok viszik a hátukon. Rendben van az utánpótlás?
 - Az utánpótlást nem nagyon ismerem, mert nem látom a magyar bajnoki meccseket, de Horkai Gyuri és Varga Zsolt kinevezése remek döntés volt. Viszont emlékszem, amikor fiatalon bekerültem a Horkai-féle csapatba Kiss Gergővel, akkor fiatalon is komoly szerep hárult ránk. Aztán, amikor Dénes 1997-ben kapitány lett, a fiatalok lendületet és győztes mentalitást, az öregek pedig a rutint és persze a játéktudást is hozzáadták a csapathoz. A fiatalok robbanékonysága nélkülözhetetlen ahhoz, hogy nyerni tudjon a csapat.

Forrás: MTI/Illyés Tibor

- Hogyan látja a pólóban az erőviszonyok átalakulását? Mi az, amiben a magyarok a legjobbak?
 - A balkáni vonalhoz csatlakoztak az olaszok, akiket eszméletlenül komolyan kell venni, Alessandro Campagna komoly munkát végzett a válogatottal. A szerbek továbbra is nagyon jók lesznek. Velünk nem elöl van a probléma, a magyar játékos az a fajta, aki támadásban fantáziadús és nagyon jó, akkor viszont nem tud százszázalékosan koncentrálni, amikor védekezni kell. Ha nyerni akarunk, hátul sokkal stabilabbnak kell lenni.

- Lehet, hogy épp ebben lesz önnek kulcsfeladata?
 - Nem, mert ezt együtt kell kitalálni. Nyilván szeretnék a védekezésben is fontos láncszeme lenni a csapatnak, de együtt kell megtanulnunk a jó védekezést, hogy mindenki tudja a részfeladatát.

- Egyetért a 258-szoros válogatott egykori klasszissal, Faragó Tamással, aki szerint Kásás Tamás egy mínusz gólt jelent hátul, egy pluszt pedig elöl?
 - Szerintem ezt nem lehet számokban kifejezni. Lehet, egy meccsen három pluszt hozok a csapatnak, egy másikon csak egyet, egyszer viszont egy mínuszt. Minden meccsnek külön története van.

- Az eindhoveni Eb-n épp az olaszok ellen kezdünk. Mennyire fontos a világbajnok elleni meccs végeredménye? Lehet, hogy az önbizalmat jó időre befolyásolja?
 - Már a Volvo-kupán is játszunk velük januárban, Székesfehérváron, és már az is egy nagyon fontos meccs lesz, mert éreztetni kell velük, hogy komolyan kell velünk számolni. Stabil, jó játékkal a fejükbe kell vésni, hogy az Eb első meccsére már úgy érjenek oda, hogy tudják: nincs esélyük ellenünk. Az Eb-n aztán nyernünk kell ellenük, mert ezzel a meccsel már el is dőlhet a négy közé jutás (a csoportelsők rögtön elődöntőbe jutnak - a szerk.).

- Csalódásként élné meg, ha Londonban nem jönne össze zsinórban a negyedik arany?
 - Egyáltalán nem gondolok arra, hogy csalódás lenne. Szeretném nagyon nyugodtan és stresszmentesen megélni az olimpiát. De nem ellazsálni akarom az aranyat, sokkal inkább élvezni akarom az olimpiát, és át akarom adni ezt a nyugodtságot azoknak, akik még nem voltak olimpián. Mert nyerni csak akkor lehet, ha élvezzük. Arra sem gondolok, hogy ez a negyedik aranyam lehetne, hiszen ha nem lesz meg a negyedik, attól még meglesz a három. De ettől még ugyanolyan felelősséggel vagyok azok iránt, akik még egyet sem nyertek. Jó lenne nyerni, de nem szabad rágörcsölni.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK