Társoldalunk:

Kemény Dénes: Most eléggé fáj

2012.09.23. 23:27

Azzal, hogy a pólóválogatott edzője voltam, méghozzá ilyen sokáig, rengeteg örömet kaptam, mert a munkám örömét láttam mások szemében csillogni - mondta az [origo]-nak adott interjújában Kemény Dénes. A pólóválogatott leköszönő kapitányának még össze kell szednie magát saját döntése után, amelynek értelmében 16 év után otthagyja háromszoros olimpiai bajnok csapatának kispadját. A miskolci Kemény Dénes Uszodánál, a pólós hírességek falának avatása után beszélgettünk a névadóval.

Huszonegy olimpiai bajnok pólós tenyérnyoma került a miskolci Kemény Dénes Uszoda bejáratánál vasárnap felavatott hírességek falára. A középpontban a válogatottól 16 év után távozó szövetségi kapitány állt, aki játékosainak, a helyszínen lévő Kósz Zoltánnak, Steinmetz Barnabásnak, Benedek Tibornak, Gergely Istvánnak, Székely Bulcsúnak, Kiss Gergelynek, Hosnyánszky Norbertnek és Kis Gábornak mondott köszönetet.

Fotó: Pályi Zsófia [origo]
Kattintson a további képekért!

Kriza Ákos, Miskolc polgármestere aranyozott sípot ajándékozott a mesternek, aki egyebek közt három olimpiát, egy világbajnokságot és két Eb-t nyert a válogatottal - és aki nem újítja meg december 31-én lejáró szerződését.

Milyen érvek szóltak a folytatás, milyenek a befejezés mellett?

A folytatás mellett alapvetően a szívem szólt. Ha valaki ilyen munkát végez ilyen lelkesedéssel, amivel ennyi örömet lehet okozni a játékosainak, a közvetlen munkatársainak és sok millió szurkolónak, akkor az óriási szerencse. Bármit csinálsz, lelkesen, magas szinten kell csinálnod. Csak ha takarítónő lettem volna, kevesen tudnák, hogy azt hogyan csináltam. Azzal, hogy a pólóválogatott edzője voltam, méghozzá ilyen sokáig, rengeteg örömet kaptam, mert a munkám örömét láttam mások szemében csillogni. A szurkolókéban és a játékosaiméban. Rettenetesen nehéz döntés 16 év után megfosztania magát ettől az embernek. Ez az érzelmi oldala. Az észérvek inkább amellett szóltak, hogy a következő négy év már ne egy kilúgozott, nehezen regenerálódó, 58 éves - egyébként nagyon fiatal - ember feladata legyen. A csapat és az én érdekem is ez. 16 év ebben a pozícióban mégiscsak 16 év.

Amikor az utódlásáról kérdeztük játékosait, Kiss Gergely Josep Guardiolát ajánlotta. A viccen túl ez azt is jelzi, hogy ennyire magasra tette a lécet?

Nyugodtan elvállalhatja Guardiola, ha nekem meg felajánlják a Barcelona kispadját. Komolyra fordítva: ha valamiért szerencsés, hogy most mondtam nemet, és nem négy éve, az az, hogy könnyebb dolga lesz az utódomnak egy ötödik hellyel újraindulni, mint amilyen lett volna Peking után, egy egyébként is nehéznek ígérkező időszakban. Azokkal az eredményekkel, amiket elértünk, minden segítséget megadhatok az utódomnak, ha ez szükséges, és ő is igényli.

Fotó: Pályi Zsófia [origo]
Kattintson a további képekért!

Ebben a 16 évben rengeteg nagy pillanat adódott. Ki tudna emelni egy igazán különlegeset, amely magába sűrített mindent, felkészültséget, tehetséget, szerencsét?

Nagyon sok ilyen volt. Ha megnézzük a londoni olimpiát, a mi ötödik helyünk egyértelmű csalódás, míg másoknak a negyedik hely is siker. Csapatban nagyon nehéz érmet nyerni, ez kiderült nálunk is, általában is. Azt, hogy 29 világversenyen 24 érmet nyertünk, nagyobb eredménynek tartom, mint a tíz aranyat vagy a három olimpiai győzelmet. Az állandóságot, a folyamatosan magas szintet akkor is a sikerek közé sorolnám, mikor egy csapat egy-egy nüánsz miatt bronz- és nem mondjuk aranyérmes lesz. Az egész alapja ennek a játékosgarnitúrának a tehetsége volt. Ez az ünnep az övék, nem az enyém, mert én nélkülük, ugyanezekkel a gondolatokkal és ugyanezzel az edzői elképzeléssel a szlovák válogatott kispadján nyilván nem értem volna el ilyen eredményeket. Ők voltak az alapja, a tehetségük, a szorgalmuk, a vagányságuk, az egységességük. Sokszor egy-egy kapufa döntött, az utóbbi két évből kapásból három olyan pillanatot tudok említeni, amikor egy lövésen múlott a siker, és nem nekünk kedvezett. Tavaly a sanghaji vb-elődöntőben Hosnyánszky Norbert a kapufa élét találta el, amikor feljöttek a szerbek, a hosszabbítás előtt. Londonban ugyanő egy időkéréses emberelőnynél szintén kapufát lőtt az olaszok ellen, vagy mikor becsavarta, de 15 centivel beljebb volt a kelleténél, ezért érvénytelenítették a gólt. Régebben ezekre az apró momentumokra nem voltunk rászorulva, annyival jobbak voltunk a mezőnynél - egy csapat kivételével. Most öt egyformán jóból voltunk az egyik, ebben az évben ennyit tudott a magyar póló.

A válogatott még így is folyamatosan túlteljesítette a magyar klubok nemzetközi eredményeit. Ez min múlott?

A 16 év alatt összesen öt-hat négyes döntőt játszottak a klubjaink, és volt egy Euroliga-döntő. Ennek a hátterét vagy titkát nem az én dolgom elemezni, mindenesetre feltételezem, hogy mindig mindenki mindenhol a tudása legjava szerint dolgozik. Mi - akár a stáb, akár a keret összetételét veszem alapul - mindig nagyon egységesek tudtunk lenni, lehet, hogy ezt klubszinten nehezebb produkálni, ahol kilenc hónapig tart a szezon.

Ezt a válogatottat az ön nevével azonosították, a Kemény-csapat volt az állandó jelzője, szemben a fociból ismert Puskásék vagy Messiék kitételekkel. Jelentett ez egyfajta nyomást?

Nem. Ennek egy oka van: az, hogy olyan erős volt a válogatott, hogy sosem egyetlen hősről beszéltünk. Az egyik világversenyen az egyik volt a főhős, a másikon a másik. De meccsről meccsre is változhatott a szerep. Mindig volt hét-nyolc nagyon erős játékosunk. Tizenhárom jó pólósunk volt mindig, de meccsnyerő a posztjánál fogva a kétharmaduk lehetett, miközben más csapatoknak két-három ilyen jutott. Mivel eloszlott a jó teljesítmény, könnyebb lehetett velem azonosítani a csapatot. Máskor a klubok miatt nem voltak kéznél a játékosok, így a média engem ért el, engem szerepeltettek. Amit igazából nagyon sok mindenki nem tud: én három megkeresésből kettőt elutasítottam, mert nem szerettem volna a csapból is csöpögni - lehet, hogy van, akinek ez is soknak tűnt.

Fotó: Pályi Zsófia [origo]
Kattintson a további képekért!

Magyarországon nyilván természetes ez az érdeklődés a pólóválogatott iránt.

Igen, de ha másra gondolunk, akár művészre, sportolóra, én sem szeretem, ha valaki túl van kaserolva, bár ez sokszor nem az adott szereplőn múlik. Persze olyan is van, aki könyököl.

Talán nem szerencsés ezt éppen most kérdezni, de volt olyan, amit ma már másképpen csinálna?

Sok ilyen van. Amikor az ember nem nyer, az első reakció az önkritika, végiggondolni, mit hogyan csinálhatott volna másképp. Akadtak pillanatok, amikor dönteni kellett, és az eredmények utólag azt a látszatot keltették, hogy jól döntöttem, máskor azt, hogy rosszul. A játékosaim is először magukba néztek, és amikor ezeket átbeszéltük, megtaláltuk, hogy összességében min javíthatnánk. Nagyon sok meccset nyertünk, több mint négyszáz meccset játszott a csapat az irányításom alatt, és bár nem számoltam utána, nem gondolom, hogy negyvennél többet elveszítettünk. Ez azt jelenti, hogy nekünk jórészt győzelmekből kellett tanulni, az nem könnyű. Vereségből könnyebb.

Mi csak két napja tudunk a döntéséről. Elkezdte már feldolgozni mindezt, tudott mérleget vonni?

Én három napja tudok róla. Nem kell mérleget vonnom. Amikor kockára tettem az olaszországi kispolgári életemet a hazaköltözéssel, az egy veszélyes helyzet volt, de ha azt mondom most, hogy nem bántam meg, akkor ezen szerintem nem lepődik meg senki.

Külföldről kapott visszajelzéseket a munkájáról, az eredményeiről?

Most, a távozásom után azonnal sokan gratuláltak e-mailben, akik olvasták a magyarországi híreket. Mit ért még visszajelzések alatt?

Küldött valaki mondjuk egy üveg bort?

Lehet, hogy küldött, csak még nem érkezett meg.

Fotó: Pályi Zsófia [origo]
Kattintson a további képekért!

Több játékosa említette egymástól függetlenül, hogy ön személy szerint tudta őket motiválni, ez volt az egyik legnagyobb erőssége. Ösztönös edzőnek tartja magát?

Mindig próbáltam játékosfejjel gondolkodni. Ez azt jelentette, hogy végiggondoltam, mi megy át annak a fején, akivel épp problémám van. Mivel nagyon sokáig voltam játékos, magam is megéltem hasonló helyzetet, tehát volt tapasztalatom. Ami nem azt jelenti, hogy egy az egyben úgy kellett megoldani a helyzetet, mint akkor, de voltak előképeim. Ezt nem mondanám ösztönösnek. Edzőként elhatároztam rögtön, már Comóban, az első csapatomnál, az első tréning előtt, hogy bármit mondok, áthelyezem magam a játékos szerepébe, hogy tudjam, milyen hatással lesz rá, ha hall tőlem egy mondatot.

És ez működött 15 év után is?

Biztos vagyok abban, hogy ha valamikor nem működött, akkor az az én lustaságom miatt volt, vagy nem éreztem rá. Előfordul, emberek vagyunk.

Hány hónap kell, hogy kipihenje magát?

Szerintem nem sok. Most ezen a médiaőrületen túlesek, ez szerintem még egy hét, utána megpróbálok egy hetet, tíz napot pihenni, kikapcsolódni. Nem akarok újabb határidőket adni, de előbb-utóbb, valamikor november tájékán elkezdek azzal foglalkozni, hogy mit fogok csinálni. Ami most még rohadtul nem érdekel. Egyelőre eléggé igénybe vett emberileg és érzelmileg a döntésem. Most eléggé fáj, ebből ki kell lábalnom.

Kemény Dénes sikerlistája

Olimpia: arany (2000, 2004, 2008)
világbajnokság: arany (2003), ezüst (1998, 2005, 2007)
Európa-bajnokság: arany (1997, 1999), ezüst (2006), bronz (2001, 2003, 2008, 2012)
Európai Nemzetek Ligája: arany (2000)
Világkupa: arany (1999), ezüst  (2002, 2006), bronz (1997)
Világliga: arany (2003, 2004), ezüst (2005, 2007), bronz (2002)

Kemény Dénes a Magyar Sportújságírók Szövetsége (MSÚSZ) választásán ötször lett az év szövetségi kapitánya (1999, 2000, 2003, 2004, 2008).