Török Bódog játékosként az NB I-ben szerepelt, majd az ugyancsak NB I-es Goldberger SE női csapatának edzője lett. 1955-ben lett a női válogatott kapitánya, amely két év múlva vb-ezüstöt nyert az irányításával, 1965-ben pedig megszerezte a sportág ezidáig egyetlen világbajnoki aranyát.
Törökkel az 1976-os olimpián is eredményes volt a csapat, amely egy bronzéremmel tért haza Montrealból. Összesen kilenc nagy tornán vezette a válogatottat, és ezeken hét érmet szerzett, ő a legeredményesebb, és a leghosszabb ideig a válogatottnál dolgozó kapitány.
Kapitánysága idején olyan játékosok mutatkoztak be a magyar válogatottban, és vitték sikerre a csapatot, mint Bujdosó Ágota, Csíkné Horváth Klára, Sterbinszky Amália, Gódorné Nagy Mariann, vagy éppen a Tóth-Harsányi testvérek.
1978-ban köszönt le a posztjáról, ezt követően a Magyar Kézilabda Szövetség elnökségi tagja, 1981-től a női válogatott szaktanácsadója, 1983 és 1987 között a Kézilabdázás című szaklap szerkesztője volt.
A legendás edző három héttel ezelőtt életmentő gyomorműtéten esett át, amely sebészetileg jól sikerült, állapota még a múlt hét folyamán is kielégítő volt, ám később komplikációk léptek fel, majd október 16-án hajnalban elhunyt.
A Magyar Kézilabda Szövetség a következő hazai válogatott kézilabda-mérkőzésen, az október 31-i Magyarország-Lettország férfi Európa-bajnoki selejtezőn tart megemlékezést Török Bódogról.