Társoldalunk:

Kettyósnak nem mondanám magam, csak fanatikusnak - interjú Mikler Roland kézikapussal

2013.01.26. 8:03

Mikler Roland sohasem vágyott a mezőnybe, a Szeged válogatott kézilabdakapusát az teszi boldoggá, ha valakit megakadályozhat a gólszerzésben. A vb-8. hellyel nem elégedetlen, bár jobb sorsolással akár előbbre is végezhettek volna. Szerinte a lebonyolítási rendszert kár okolni, hiszen ugyanezt az olimpián igazságosnak éreztük. Úgy véli, a csapat egysége fantasztikus, azt viszont sajnálja, hogy nincsenek olyan fiatalok, aki a sarkukban topognának.

Előzetesen a kézilabda-szövetség is a nyolc közé jutást tűzte ki célul a vébén. A csapat végül nyolcadik lett, elégedett ezzel, vagy maradt önben hiányérzet?

A világbajnoki nyolcadik hely olyan eredmény, amiről csak részben tehetünk. A helyosztókat nem játszották le, így nem tudni, mire lettünk volna képesek az 5-8. között vívott csatákban. Elégedetlenek semmiképp sem lehetünk, hiszen továbbjutottunk a csoportból, és a nyolcaddöntőben legyőztük a lengyeleket. Persze mindenki a dánok elleni negyeddöntő első félidejéről beszél, arról, mi lett volna, ha nem mennek el hét góllal. Az átlövőket még úgy ahogy megfogtuk, de a szélről semmit sem védtünk. Rengeteg hibát követtünk el, ezt egyetlen válogatott ellen sem engedhetjük meg magunknak.

A dán kolléga, Nicklas Landin tényleg ennyire jó, vagy inkább a magyar játékosok tették naggyá?

Ő a világ egyik legjobb kapusa, két méter magas, még mindig csak 24 éves. És sajnos ilyen teljesítményre képes.

A dán-magyar negyeddöntő összefoglalója:


Mocsai Lajos azt mondta, hogy a dánok elleni stratégia része volt az átlövők kikapcsolása, ami sikerült is, de így a szélsőknek túl nagy terület maradt. Nem merült fel akár a félidőben is, hogy ezen a taktikán változtatni kellene?

A dánok ellen azért nehéz kézilabdázni, mert komplex a játékuk. A kapitány a szünetben is azt mondta, hogy ha szélesen állunk fel, és több területet hagyunk a lövőknek, valamint az irányítónak, akkor bebújnak a résekbe, megjátsszák a beállóst. Így inkább a széleket adtuk fel. Ha ott hozzá tudtunk volna tenni akár csak egy-két bravúrt, teljesen más az eredmény.

Meglepte, hogy a dánok utolsó helyzetét egy átlövő vállalta el a balszélről?

Kapusként máshogy készülök egy szélsőre, mint egy váratlanul felbukkanó és beugró kétméteres átlövőre. De leginkább az lepett meg, hogy a bírók már passzívat jeleztek, azaz lassan elvették volna a dánoktól a labdát, ám mi hagytuk a játékost kapura törni.

Forrás: AFP/Javier Soriano

Amióta Mocsai Lajos a kapitány, azt mondja, ez a csapat nagyon együtt van. Ez mit jelent?

Azt, hogy jó a csapategység. Itt mindenki segít mindenkinek, képesek vagyunk egymásért harcolni, a másikat helyzetbe hozni, nincs egyénieskedés. A hangulat kiváló, igazi baráti kapcsolatokról beszélhetek.

Tehát a Veszprém-Szeged ellentét ugyanúgy városi legenda, mint a nőknél a Győr-Fradi rivalizálás?

Abszolút. Miért lennénk ellenségek?

Összehasonlítva az olimpiával, miben volt más ez a világbajnokság?

Nehéz összehasonlítani, nagyrészt a más összetételű csapat miatt. Sajnos túl kevés időnk volt arra, hogy az új szerkezet támadásban és védekezésben is százszázalékosan összeálljon. Eléggé ki is voltunk zsigerelve, az olimpia után jött a bajnokság, a Bajnokok Ligája, pihenni is alig tudtunk.

Forrás: AFP/Franck Fife

A kapitány a vébé előtt azt mondta, szeretne több lehetőséget adni azoknak, akik hosszú távon beépülhetnek a csapatba. De aztán Putics Barna és Ancsin Gábor is jóval kevesebbet játszott, mint várni lehetett.

Valóban több olyan ember is volt a keretben, aki ezen a világbajnokságon több játékidőben bízhatott. Az, hogy nem mindenki játszott annyit, szerintem azért volt, mert a kapitányt is nyomta az eredménykényszer. Fontos volt, hogy a nyolc közé jussunk, ezért azokat játszatta inkább, akikben jobban bízik.

Az olimpián súlyozva készültek a fontos meccsekre. A vébén volt valami hasonló terv?

Legfeljebb Ausztrália és Algéria ellen tudtunk spórolni az erőnkkel, itt lehetett pihentetni a kulcsembereket. A spanyolok és a horvátok elleni meccsen nem is gondoltunk rá, hogy esetleg előre feladjuk. Mi nyerni akartunk, hiszen úgy előrébb végezhettünk volna a csoportban. Akkor pedig lehet, hogy könnyebb a sorsolásunk, és a négybe kerülünk.

Több szakember, köztük Mocsai Lajos és a dán Ulrik Wilbek is kritizálta a világbajnokság lebonyolítási rendszerét.

Most, hogy kiestünk, azt mondom, igazságtalan csoportkör utáni egyenes kiesés. De amikor hasonló módon az olimpiai negyeddöntőben legyőztük a másik csoportban jobb helyen végzett Izlandot, akkor igazságosnak éreztük. Nem lehet okosnak lenni. Ha bajnok akarsz lenni, mindenkit le kell győznöd, és nincs hibázási lehetőség.

Forrás: MTI/Illyés Tibor

Úgy tűnik, a horvát, spanyol, dán hármas ellépett a mezőnytől. Mekkora a hátrányunk, mi kell ahhoz, hogy velük is felvegyük a versenyt?

Ha az akadémiai rendszerben bízunk, akkor még sok évet kell várnunk. Nézem a horvátokat, és csak csodálkozom. A CO Zagrebbel egy BL-csoportban vagyunk, kiváló fiatal játékosokkal rendelkezik a klub. Elképesztő az utánpótlásuk, nem is értem, honnan szednek elő évről évre ilyen embereket.

A másik kapussal, Tatai Péterrel a válogatott mellett Szegeden is együtt szerepelnek. Van önök között rivalizálás?

Szerintem egészséges rivalizálásnak kell lennie. De baráti a kapcsolatunk, jól tudunk együtt dolgozni, ha valamiben tapasztaltabb egyikünk a másiknál, akkor segít. Ez csapatmunka, mindketten ugyanazért a célért küzdünk. Persze én akarok lenni a legjobb, de ez a szemlélet csak előreviszi a csapatot.

Amíg néhány válogatottnál már most ott volt a keretben egy-két olyan játékos, aki a nyári juniorvébén is szerepelt, addig Magyarországon rendszerint az utánpótlás hiányosságait emelik ki a szakemberek.

Sajnos így van. Sokat beszélgettünk a csapattársakkal erről, és megállapítottuk, nincs olyan fiatal, aki a sarkunkban topogna, aki miatt ezer százalékkal kellene küzdenünk a helyünkért. Meg kell találni a megoldást, idővel talán az akadémia beválhat.

De segíthetnének a klubok is, hiszen ha megnézzük a mostani válogatottat, sok egykori Dunaferr-nevelést láthatunk.

Olyan klubháttér és szemlélet kellene, amelyben a vezetők nem félnének a fiatalok pályára küldésétől.

Márpedig az eredménykényszer hatására a klubok inkább kész játékosokat, légiósokat vásárolnak. Ez várható Szegeden is? Hiszen a nyártól spanyol edzőt kap a csapat.

Régóta lehetett hallani, hogy Skaliczki László szerződését nem újítják meg a nyáron, és új edzőt kapunk. Nem lepett meg bennünket a váltás, az sem, hogy a Veszprémhez hasonlóan egy spanyol edző érkezik. Több mint valószínű, hogy új játékosok is jönnek, valószínűleg nem fiatalok, hanem olyanok, akik nemzetközi szinten is jók. Úgy gondolom, jövőre nekünk is lesz spanyol játékosunk.

Forrás: MTI/Kovács Anikó

Meddig szól a szerződése Szegeden?

2014 nyaráig. Több megkeresésem is volt az elmúlt időben, de a Szeged ajánlata volt a legjobb. Nagyon szeretem a várost, a csapatot, a közönséget, kedveljük Skaliczki mestert is. Sokat köszönhetek a klubnak, hiszen kiváló a háttér, nincsenek anyagi gondok, rengeteget fejlődtem és tanultam, ami pedig nagyon fontos számomra, hogy szerepelhettem a Bajnokok Ligájában. Persze kipróbálnám magam külföldön, mert egy válogatott játékosnak jó, ha más közegben is megméreti magát.

Azt mondják, a kapusok flúgosak. Annak tartja magát?

Kettyósnak nem mondanám magam, csak fanatikusnak. Hiszen ki az a hülye, aki beáll a kapuba a 100 km/h-s sebességű labdák elé?

Sohasem vágyott a mezőnybe?

Soha. Én fordított gondolkodással lettem megáldva, engem az tesz boldoggá, ha valakit megakadályozhatok a gólszerzésben.

Szabadidejében DJ-ként is szokott dolgozni. Mekkora szerepet játszik ez az életében?

Jelenleg sajnos semekkorát, pedig néha jó lenne kicsit lazítani. De a klub- és válogatottkötelezettségek miatt alig van szabadidőm, ami akad, azt inkább a családommal töltöm.

Forrás: MTI/Illyés Tibor

Aktív pályafutásának befejezése után kézilabdaedző lesz, vagy a zenével foglalkozik inkább?

Ha minden jól sikerül, és negyvenéves koromig sportolhatok, akkor már senki sem lesz rám kíváncsi a keverőpult mögött, még retro DJ-ként sem. Nem tudom, mihez kezdek akkor, most úgy érzem, nem szeretnék a sportágban dolgozni. Amióta az eszemet tudom, minden percemet a kézilabdában töltöttem, nem akarom negyven felett is folytatni.

KAPCSOLÓDÓ CIKK