Vágólapra másolva!
Silvia Navarro mentett már ki embert a vízből és keverték már össze egy mexikói szappanopera-színésznővel. A Valcea nőikézilabda-csapatának spanyol kapusát nagyon megviselte, hogy csapata elbukta a Győr elleni Bajnokok Ligája-elődöntőt, még mindig rémálmai vannak, és gyakran sírva ébred reggelente emiatt. Viszont imádja Romániát, és szíve szerint maradna klubjában.

A bukaresti 24-22-es vereség után Veszprémben majdnem csodát csinált a Valcea nőikézilabda-csapata a Győr ellen, de a hajrában a magyar bajnok felállt, és végül csak 25-24-es vereséget szenvedve bejutott a Bajnokok Ligája döntőjébe.

A románok legjobbja a kiválóan védő spanyol kapus, Silvia Navarro volt, aki a ProSportnak nyilatkozva még mindig az elbukott lehetőségen kesergett.

"Nagyon termékeny voltam az elmúlt években, hiszen Spanyolországban az Itxakóval, most meg Romániában a Valceával lettem bajnok. De sajnos, az egyik szemem nevet csak, a másik még sír" - nyilatkozta Navarro, aki szerint a veszprémi összecsapás utolsó öt perce olyan volt, mint egy rémálom.

"Sohasem éltem még át ilyen drámai és nyomasztó mérkőzést. Nem is tudom, hány nap telt el azóta, de még mindig erről álmodom. Vannak reggelek, amikor felébredek, és elkezdek sírni, mert nem tudom, hogyan vesztettük el a párharcot."

Forrás: AFP/Javier Soriano

Navarro azt mondja, a Valcea nem fog megszűnni, és bár sok minden közrejátszhat a döntésében, szeretne maradni jövőre is. "Most két hétre Spanyolországba megyek, a szabadság alatt a családommal eldöntjük, mit tegyünk. Tényleg fogalmam sincs, hogyan döntünk. Nagyon jól érzem magam, Románia teljesen meglepett. Volt néhány közeli barátom, aki arra figyelmeztetett, legyek óvatos, mert veszélyes hely lehet. Amióta megjöttem, királyként kezelnek, Románia varázslatos ország."

Az interjúban elmondta, először teniszezni kezdett, de az nem tetszett neki, így jött a kézilabda. a 169 centis magassága miatt jobbszélsőként kezdte, de amikor a csapatnak kapusra volt szüksége, önként vállalta a feladatot.

Addig szeretne kézilabdázni, amíg a teste engedi, ha edzősködésre szánná magát, csak gyerekekkel foglalkozna. "Van időm még gondolkodni, hogy mihez kezdjek a pályafutásom végén. Lennék úszóoktató vagy akár életmentő is. Egyszer megmentettem egy nőt, beugrottam utána a vízbe, kihoztam a partra. Már légzése is leállt, de túlélte. Ez egy hihetetlen érzés, libabőrös leszek, ha visszaemlékszem arra a pillanatra."

A tévében szereti nézni a futballt, nagy Barcelona- és Messi-rajongó, viszont szappanoperát csak azért nézett, mert van egy mexikói színésznő, akit szintén Silvia Navarrónak hívnak.

"Amint Romániába érkeztem, egyből hallottam róla, mert a klubtól elém érkező ember azt mondta nekem, rákeresett a nevemre az interneten, és csak egy színésznőre bukkant. De felvilágosítottam, az nem én vagyok."