Társoldalunk:

Ilyen volt, ilyen lesz a Veszprém kézicsapata

2013.06.09. 11:31

Szokatlan dolog, hogy egy edző – pláne, ha sikeres – kritikát fogalmaz meg saját magával szemben, és még annál is szokatlanabb, hogy nevesíti, kivel volt elégedetlen a csapatából. Biztosan a spanyol virtus az oka, hogy Carlos Ortega mindkettőt habozás nélkül megteszi, ha rákérdez az ember. Változtatás nélkül közöljük a Hatosfal interjúját a veszprémi kézisek edzőjével.

Milyen szezonja volt az MKB Veszprémnek?

Izgalmas. És fárasztó. Volt benne sok öröm, néhány nagy győzelem, csodálatos pillanat, de azért maradéktalanul nem lehetünk elégedettek. A szintén Európa legjobb 16 csapata közé jutott, erős Pick Szegeddel szemben megvédtük két hazai címünket, beépítettünk a csapatba néhány új játékost, és egy hajszállal maradtunk csak le a Final Fourról. Szerintem összességében egyértelműen pozitív.

És Carlos Ortegának?

Izgalmas. És fárasztó. Egy edzőnek olyan szezonja van, amilyen a csapatának. Boldog voltam, amikor a legerősebb BL-csoportot úgy nyertük meg, hogy egy héten belül megvertük a tavalyi döntő két résztvevőjét, de közben nem felejtettem el azt az érzést sem, amit a Celje elleni hazai nyitómeccsünk előtt éreztem. Életem első veszprémi BL-meccsére készültem Európa egyik legigényesebb szurkolótábora előtt, és a mérkőzés előtti két edzésen a játékosok úgy védekeztek, mint akik még soha nem látták egymást előtte. Nem tagadom, eszembe jutott, hogy a fejemet veszik a város főterén. Szóval úgy érzem, a legnagyobb siker, hogy sikerült a közvetlen elit szintjéhez felnőnünk védekezésben, de közben persze követtem el hibákat is.

Például?

Én nem csak a játékosaimmal, magammal szemben is igyekszem mindig kritikus lenni. A Kiel elleni meccs után sem a játékvezetői ítéletek miatt forgolódtak éjszaka, hanem azért, mert túl korán kikértem a második időmet, és mert rosszul döntöttem Nagy Laci pihentetésével kapcsolatban. Kielben nem jól szállt be a játékba Laluska Balázs, és a visszavágón nem mertem beküldeni, pedig Lacinak nagyon kellett volna öt perc a padon. Már bánom.

Ortega kendőzetlen őszinteséggel beszélt játékosairólForrás: MTI/Kovács Anikó

Az a Kiel elleni párharc azért nem a padon ment el.

Úgy gondolom, jól felkészültünk a mérkőzésre. Megleptük őket az 5+1-es védekezésünkkel, pontosak és kemények voltak a játékosaim, egyenrangú partnerei voltunk a Kielnek. Azt mondanám, 100 percig mi voltunk a jobbak, de a fennmaradó 20 perc elég volt a Kielnek, hogy kiejtsen minket. A játékvezető olyan, mint maga a sorsolás: semmiféle hatásod nincs rá, csak reménykedni tudsz, hogy jól alakul. Szerintem a bírózás nem visz előre, mindannyian jobban tesszük, ha inkább azzal foglalkozunk, amit mi jobban csinálhattunk volna.

Azért egészen más hangulatban beszélgetnénk, ha a Final Fourba jutott volna a csapat. Hol ment el az a párharc?

Talán az első meccs utolsó tíz percében. A hajrában háromszor két percig voltunk emberhátrányban, amikor egyrészt nem tudtuk az egész meccsen kiválóan működő 5+1-es falat védekezni, másrészt rengeteget kivett az egyébként is fáradt játékosokból. A legfájóbb a Császár Gáborra ráfújt két perc volt, akkor azt hittem, felrobban a fejem a kispadon. Csaszi nem csinált semmit! De most, hogy pörgetem a fejemben a meccset, a szélről kihagyott ziccereink is meccsben tartották a Kielt, vékonyak voltunk balátlövőből is. Számtalan dolgot ki lehetne emelni, de emlékezzünk inkább arra, hogy a csoportmeccsen legyőztük, és megelőztük őket, és a negyeddöntő két meccsén is nagyszerűen helytálltunk.

Az a Kiel elleni csoportmeccs azért már meggyőzte, hogy jó úton jár a csapatával?

Igen, ott már közel úgy játszottunk, ahogy elképzeltem. De a szezon legszebb pillanata számomra mégsem ez, hanem egy másik Kiel elleni meccs, méghozzá az idegenbeli negyeddöntő első félideje. Akkor játszott a legjobban a csapatom. Nem tagadom, büszkeséget éreztem, és ez talán nem szerénytelenség, hiszen lejátszottuk a pályáról a BL-címvédőt. A csapatom megmutatta, komolyan gondoltuk, amikor a sorsolás pillanatában azt mondtuk, ez a párharc számunkra nem nehéz kötelesség, hanem szép feladat. Felnőttünk hozzá.

És a szezon legkellemetlenebb pillanata?

Ezen nem kell sokat gondolkodnom: a szegedi hétgólos vereség. Egy fantasztikusan kézilabdázó csapattal találtuk szemben magunkat, a mi játékosaink pedig talán kicsit elrepültek attól, hogy előtte egy hét leforgása alatt legyőzték a tavalyi BL-döntő két résztvevőjét. Pedig a meccs előtt sokat beszéltem a játékosokkal, elmeséltem nekik, hogy a Barcelona hiába volt jobb csapat, mint a Granollers, a derbiken mindig vért izzadtunk ellenük. Ha az ember nem tökéletes koncentrációval megy neki egy ekkora rangadónak, az ellenfél megbünteti, és talán velünk is ez történt. Hangsúlyozom, nem a szegedi győzelem értékét akarom elvenni, nagyszerűen kézilabdázva győzött le minket a Pick.

Ki volt a szezon legjobb játékosa?

Nagy László, nem lehet vitás. Köré építettük fel a védekezést, de közben kulcsszerepet szántunk neki támadásban. Mindkét feladatát maradéktalanul ellátta, emellett a nehéz pillanatokban igazi vezérként állt a csapat élére. Világklasszis játékos, óriási értéke a klubnak.

Ortega szerint Nagy volt a szezon legjobbjaForrás: MTI/Kovács Anikó

Okozott valaki csalódást?

A szezon elején Gulyás Péter elég mélyen volt, nem ment neki a játék. Egy ilyen felépítésű szélsőtől nagyon sokat várok, és mivel jó szellemiségű játékos is, sikerült felhozni a szezon végére. Ugyanígy többet várok Iváncsik Gergőtől, Onetót és Császárt sérülés is hátráltatta, de bennük is sokkal több van, mint amennyit idén mutattak.

Császárból ez már nem Veszprémben jön ki. Mi történt vele tavaszra?

Csaszi az olimpián elszenvedett sérülése miatt a számunkra roppant fontos felkészülési időszak egy részében nem lehetett velünk. Aztán mire visszatért, Chemával összeállt a csapat, és jól is ment a játék. Nagy szükségem volt Csaszira, hiszen más típusú irányító, mint Chema, és bizonyos játékhelyzetekben az ő szerepeltetése a jó döntés, de tavasszal nem tudta úgy elkapni a fonalat, mint a válogatottban. Úgy éreztem, nem vállalta fel teljes szívvel a harcot a posztjáért, és az utolsó időszakában nem is érezte jól magát a csapatban. Sajnálom a távozását, hiszen nagyra tartom, és nagy szükségem lenne egy hozzá hasonló stílusú és kvalitású játékosra, de ha nem érzi jól magát, akkor nem is tud a csapat hasznára lenni.

Mi a helyzet Carlos Pérezzel? Különös tekintettel arra, hogy például a Kiel elleni meccseken borzasztóan hiányzott valaki balátlövőből, aki a szaggatottról is veszélyes tudott volna lenni.

Charlie nehezen illeszkedett be a csapat új játékrendszerébe, az elején azért nem játszattam, mert bele kellett szoknia a védekezésbe. 40 évesen már nehezebben alkalmazkodik az ember, ez teljesen természetes, de télen már nem volt gond, jól és sokat játszott. Tény, hogy már nem számítottam rá olyan mértékben, mint amekkora szerepet korábban betöltött a csapaton belül, de fontos szerepet szántam neki. Nagyon szerettem volna, ha marad, de úgy érezte, még több van benne, ezért elfogadta a katari ajánlatot. Charlie nagyszerű sportember, a szurkolók bálványa, és egy egészen kivételes képességű játékos, örülök, hogy dolgozhattam vele.

Jövőre valószínűleg nem lesznek problémák a balátlövőtől várható gólokkal.

Momir Ilics a Bundesliga gólkirálya volt, emellett kiváló védőjátékos is. Egy ilyen képességű játékos természetesen komoly erősítést jelent. Azért is örülök az érkezésének, mert bővülnek a taktikai lehetőségeim, hiszen sokféle típusú játékosból áll a csapatom.  

Ilic (balra) komoly erősítés leszForrás: MTI/EPA/Malte Christians

Fájdítsuk egy kicsit a szívünket: mire lett volna képes a Veszprém a Final Fourban?

Olcsó lenne azt mondanom, hogy megnyertük volna. Ezt persze lehetetlen megmondani, hiszen végül a minket kiejtő Kiel mindkét meccsét elveszítette, de az megfigyelhető volt, hogy az egész hétvégén tapasztalható bírói felfogás a mi játékunknak kedvezett volna. Ezt az is bizonyítja, hogy a résztvevők közül pont a végső győztes Hamburg védekezése hasonlít legjobban a miénkre. De persze ettől még sem arra nincs garancia, hogy mi is ugyanolyan jól tudtunk volna teljesíteni, mint ők, sem pedig arra, hogy ugyanezzel a játékkal jövőre ott leszünk. Fejlődni kell folyamatosan.

Jövőre már – talán a közvélemény előtt nem kimondva, de – elvárás lesz a Final Four.

Semmi értelme ilyen elvárásokat támasztani, ennek csak az az eredménye, hogy a játékosokon megnő a nyomás. Az élsportban semmit nem lehet garantálni, mert ha így lenne, mindig a legjobb nyerne, és unalmas lenne az egész. A Hamburg valószínűleg nem a világ legjobb csapata, de a múlt hétvégén az volt, és ezt rengeteg tudatos, valamint egy nagy rakás véletlenszerű tényezőnek köszönheti. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy ne került volna jó helyre a BL-trófea, nagyszerűen kézilabdázott a HSV, megérdemelten győzött.

Milyen szezonja lesz jövőre az MKB Veszprémnek és Carlos Ortegának?

Izgalmas. És fárasztó.

Exkluzív tartalmakért kövess minket a Facebookon!