Társoldalunk:

Egy belterjes Final Four, amely az egész országot lázba hozza

2017.04.16. 09:11

Ennek a cikknek a bevezetőjét nyugodtan kimásolhattuk volna egy tavalyi írásunkból, mivel a női kézilabda Bajnokok Ligájában egy év alatt látszólag semmi sem változott. Azaz ugyanaz a négy csapat - a Győr, a Vardar, a Buducnost és a CSM Bukarest - jutott a budapesti Final Fourba, mint 2016 tavaszán. Sőt, az eddig megrendezett három budapesti négyes döntőből a Vardar és a Podgorica valamennyin részt vett. Egy belterjessé váló finálé vagy az erőviszonyok realitása? Elemzés. 

Keveset beszélünk arról, hogy a nyári olimpián szereplő csapatsportágak közül a kézilabda az, amely – ha gyökeresen nem változnak az erőviszonyok – igen kényes helyzetbe kerülhet.Sokan úgy vélik, hogy a hagyományosnak tekintett ötkarikás labdasportok (labdarúgás, kézilabda, kosárlabda, vízilabda, röplabda, gyeplabda) közül a nekünk annyira kedves vízilabda léce inog a legjobban, pedig ez nem így van. Azzal önmagában egyet lehet érteni, hogy a vízilabdát játsszák a világon a legkevesebb országban, csakhogy a sportág fölött ott feszül a FINA védőernyője. Azaz a Nemzetközi Olimpiai Bizottság nem zárhatja ki a pólót az olimpiáról, ezt csak a FINA tehetné meg, az meg miért tenné? A kézilabda fölött viszont nincs semmilyen esernyő, márpedig a sportággal szembeni NOB-érvek legerősebbike az, hogy Európán kívül alig van olyan ország, amelyben magas szinten játszanák ezt a sportot.

Aranyos orosz kézilabdázónők a riói olimpiánForrás: AFP/Franck Fife

Most abba ne menjünk bele, hogy Katar hogyan nyerhetett vb-ezüstérmet (összevásárolt csapattal), de tény, hogy a kézilabda leginkább Európában erős és jelentős sportág. Csakhogy ez egy tartós olimpiai szerepléshez hosszú távon aligha elég. Legalábbis akkor, ha a közeljövőben nem változik meg a NOB szemlélete. A Nemzetközi Olimpiai Bizottságnak olyan sportágak kellenek, amelyek több földrészen milliókat szegeznek a képernyők elé. A vízilabda önmagában nem ilyen, csakhogy ott az Egyesült Államok női együttese elképesztően erős, márpedig ez kellő érv arra, hogy a pólóhoz ne nyúljanak. Még akkor sem, ha az amerikai női vízilabdacsapat meccsei sem szegeznek milliónyi jenkit a tévékészülékek elé. Kézilabdában azonban egy-egy olimpiai torna végjátéka szinte felér egy Európa-bajnoksággal, ez pedig valóban sírásója lehet ennek a számunkra annyira kedves és eredményes sportágnak. Persze, ha ma megkérdeznénk egy NOB-illetékest erről, egészen biztosan nem menne bele ilyesfajta fejtegetésbe, azt mondaná, hogy a kézilabda Európában erős, ezzel minden rendben van. Bízzunk benne, hogy mindez nem púder, és az illetékes sportvezető komolyan gondolná, amit mond. Vagy reménykedjünk abban, hogy az idő hamarosan eljár a NOB illetékes urainak gondolkodása felett. Mert a kézilabda azért a világ egyik leglátványosabb és legdinamikusabb sportága – a férfi szakága különösen az.

Belterjes lett a női kézilabda Final Four

A belterjességet és a frontvonalak megmerevedését jól példázza a női kézilabda Bajnokok Ligájának négyes döntője, amelyet 2013 óta rendeznek meg Budapesten a Papp László Arénában. Az idei lesz tehát a negyedik Final Four, a szereplők pedig pontosan ugyanazok, mint tavaly.

Ha a Győr bejut a Final Fourba, garantált a siker és a bevételForrás: AFP/Attila Kisbenedek

Azaz a Győr, a montenegrói Buducnost Podgorica, a macedón Vardar Skopje és a címvédő román CSM Bukarest. Nagyon szerettük volna, hogy idén egy újonc is belépőt kaphasson a végjátékra, de a Ferencvárosnak nem volt esélye, hogy kiüsse a tavaszra rendkívül jó formát futó CSM Bukarestet.

Ha a Győr játszik, nagy baj már nem lehet

Az EHF-nek üzleti szempontból akkor éri meg a leginkább, ha egy ilyen négyes döntőben legalább egy magyar csapat szerepel. A Győr bejutásával összességében semmi gond nem volt, bár a tavalyi ezüstérmes alakulatnak az idény során akadt két meglepő végeredményt hozó mérkőzése. Az egyik a Metz elleni idegenbeli negyeddöntős vereség (31-32), a másik a dán Midtjylland ellen szintén idegenben elszenvedett négygólos zakó (23-27).

A győri Cornelia Nycke Groot kapura lő a Metz elleni BL-negyeddöntőbenForrás: MTI/Máthé Zoltán

2015-ben Budapest úgy rendezhette meg a Final Fourt, hogy a legjobb négy között egyetlen magyar együttes sem szerepelt (a Vardar és a Buducnost mellett akkor az orosz Volgograd és a norvég Larvik játszott), ez pedig alaposan rányomta a bélyegét az akkori rendezvényre. A hangulattal most semmi baj nincsen, a gond inkább az, hogy az európai női klubkézilabda lassan eltűnik Nyugat-Európából. (Miközben válogatott szinten Hollandia, Norvégia, Dánia és Franciaország is ott van a világ élvonalában.) Északon még csak-csak akad valami, bár a korábbi dán és norvég hegemóniának nyoma nincs már (a negyeddöntőben a Larvik elképesztő módon, kettős vereséggel esett ki a Podgoricával szemben, ráadásul úgy, hogy az első meccset Montenegróban 31-17-re nyerte meg a Buducnost), és a dán Midtjylland sem tudott labdába érni a macedón Vardarral szemben.

Földrajzi átrendeződés, irány (dél) kelet

Ki emlékszik már arra, amikor 2011-ben egy spanyol és egy norvég csapat játszotta ennek a sorozatnak a döntőjét – az akkor fényes sikereket elérő Itaxco mára teljesen eltűnt a sportág térképéről. Ennek egyik oka lehet az, hogy nyugaton (és északon) nem tudtak (vagy nem akartak) azokkal a pénzekkel versenyezni, amelyeket Macedóniában, Montenegróban, Romániában, de Magyarországon a Győrben is megkereshetnek a világ legjobb kézilabdázónői. Utóbbiaknak voltaképpen mindegy, hogy egy éven keresztül a mesésen szép Navarrában vagy a betondzsungelre hajazó Bukarestben múlatják idejüket, amíg csenget a kassza és dől a lé, érdektelen az ingerszegény környezet vagy az adott ország bajnokságának ereje, az ottani meccsek színvonala.

A fehér mezes norvég Larvik 2006-ban még komoly tényezője volt az európai klubkézilabdánakForrás: AFP/Poppe, Cornelius

Magyarország ebben az utóbbi szegmensben legalább nincs nagy bajban, a magyar női kézilabda NB I meccsein akad némi izgalom, a Fradi olykor a verhetetlennek hitt Győrt is le tudja győzni. Ugyanakkor a román női kézilabda-bajnokság csak arra jó, hogy a CSM Bukarest két BL-meccs között ne csak az edzéseken, hanem a mérkőzéseken is gyakorolja mindazt, amit a következő Bajnokok Ligája-találkozón meg akar valósítani.

A Vardar és a Buducnost nagyon erősnek tűnik

Egy másik sportág példáját citálva, a férfi teniszezők között is évek óta a Djokovic, Nadal, Federer, Murray négyes uralkodik. Csakhogy, amíg ezekkel a sztárokkal a világ minden egyes pontján rendezett teniszverseny eladható, addig üzleti szempontból egy román, egy macedón, egy montenegrói és egy magyar csapat viaskodása csak nagyon szűk réteg számára érdekes. Kicsit sarkosabban fogalmazva, ez a Final Four e négy országon kívül senkit sem érdekel, de amíg a magyar nézők megtöltik a hatalmas Papp László Arénát, az EHF nem fog messzebb tekinteni.

Győri boldogság, jöhet az újabb Final FourForrás: MTI/Máthé Zoltán

Félreértés ne legyen, ezzel nem a BL végjátékának színvonalát szeretnénk kritizálni. Ez utóbbival ugyanis semmi baj nincsen. Az erőviszonyok alapján tavaly is, és idén is a négy legerősebb csapat jutott be a Final Fourba. Sőt, ha a negyeddöntőkben történteket elemezzük, akkor jelenleg nem a Győrt nevezném az idei BL-sorozat legnagyobb esélyesének. A Podgorica és a Vardar félelmetesnek tűnő formában játszotta végig a negyeddöntőket, a CSM Bukarest pedig éppen mostanra állt össze. Ezzel nem azt akarjuk mondani, hogy a Győr eleve esélytelen – messze nem erről van szó. Nagyon sok minden múlik majd az elődöntők sorsolásán.

A CSM Bukarest tavaly így ünnepelte győzelmét a Papp László ArénábanForrás: AFP/Attila Kisbenedek

Nem lenne rossz, ha a Győr a Bukarest ellen játszana a döntőbe jutásért, míg a másik oldalon viaskodjon csak egymással a Vardar és a Buducnost. A Győr az idei kiírásban kétszer verte már meg a Bukarestet, ez az elődöntő egyszersmind remek alkalom lenne a tavalyi BL-fináléban megesett keserűség feledtetésére. Tavaly a CSM hétméteresekkel nyert Budapesten a Rába-parti csapat ellen, ezt azóta sem heverték ki a drukkerek. Az idei kiírásban a győriek sem a Vardarral, sem a Podgoricával nem játszottak, de jól tudjuk, hogy egy FInal Four teljesen más, addigra mindaz, ami a csoportokban és a középdöntőben történt, másodlagos lesz. Ezzel együtt a sportágnak nemcsak a fentebb már leírtak miatt tenne jót egy újabb Győr-győzelem, hanem azért is, mert ez a forgatókönyv lenne számunkra a legkedvesebb.