Vágólapra másolva!
Roberto Iniguez, a soproni női kosárlabda-csapat edzője azt mondja, olyan klubokkal néznek szembe, melyek korlátlan költségvetéssel működnek. Szerinte a Fenerbahce elleni negyeddöntőben a törököknek 99.99 esélyük van a továbbjutásra.

Az Euroliga-győztes Roberto Iniguez Sopronban is letette névjegyét: bejuttatta csapatát Európa nyolc legjobb csapata közé. A rendkívül sikeres spanyol edző korábbi csapataival ellentétben Magyarországon hosszabb távra tervez, az eredmények mellett a feltörekvő generáció képzésére is nagy figyelmet fordít. Az 50 éves szakember a Kossuth Rádió Sportvilág című műsorának adott nagyobb lélegzetvételű interjút.

Ha azt mondom, hogy Roberto Iniguez az egyik legnagyobb presztízsű, legsikeresebb spanyol kosárlabdaedző, akkor hazudok?
Nem tudom, és ítélkezni sem tudnék, hogy most hazudott-e vagy sem. Én ehhez a kérdéshez nagy alázattal közelítek, minden véleményt tiszteletben tartok. Biztos sokan sokfélét gondolnak rólam, de én csak egy dologban vagyok biztos: akárhol dolgozom, mindenhol a legjobbat akarom kihozni magamból. Alapvetően ilyen a karakterem.

Elmúltam ötvenéves, és egyre inkább motiválnak más dolgok is: hogy jobbá tegyem a csapatot, a játékosokat, hogy segítsem a klubot, jó kapcsolatokat építsek a közösséggel, vagy hogy lássák rajtam, hogy a legjobbat akarom. Ezek mind-mind a sikert jelentik.

Amikor a sikereiről kérdezem, arra gondolok, hogy kétszer nyert veretlenül spanyol bajnokságot, nyert Euroligát, és még háromszor jutott döntőbe a csapataival. Erre senki nem mondhatja, hogy nem szédületes eredménysor.
Nos, az Euroliga eredményekkel kapcsolatban van valami, amire tényleg büszke vagyok. Ugye a Valenciával győzni tudtunk, a Fenerbahcéval kétszer döntőztünk, az Orenburggal pedig egyszer – négy Final Four, és mind a négyszer finálét játszhattunk. Szóval, amire büszke vagyok, az az, hogy négy nagyon különböző csapattal sikerült ezeket elérni. Mind a négy teljesen más kosárlabdát játszott – abból kellett kihozni a legtöbbet, amink volt.

Én nem ugyanúgy játszatom minden csapatomat. Tisztelem azokat az edzőket, akik igen, de...

Roberto Íniguez nem lát esélyt a továbbjutásra az Euroliga negyeddöntője előtt Forrás: Polyák Attila - Origo

Tud változni?
Próbálok. Nem tudom, hogy tudok-e, de azon vagyok, hogy az adott körülmények között tudjam a lehető legtöbbet kihozni egy együttesből, a játékosokból. Elmondhatatlanul sokat jelent nekem, hogy például ha egykori játékosaimmal találkozom, érzem rajtuk, hogy értékelik, hogy jobbá tettem őket, hogy előreléptek. A sikerről beszéltünk, nos, ez is egyfajta siker, és nagyon fontos része az edzői munkának.

Megszámlálhatatlan serleg, trófea között beszélgetünk itt, a klub irodájában, és pont velünk szemben ott van a falon egy fénykép a 2009-es, Final Four-ba jutott soproni csapatról is. A Sopronnal meglehet önnek az ötödik Négyes Döntő is?
Nem tudom. Azt tudom, hogy nyugodtan mondhatjuk magunkról – és itt egy angol kifejezés jut eszembe -, hogy

„underdog"-ok vagyunk, vagyis abszolút esélytelenek.

A negyeddöntőt a Fenerbahce ellen fogjuk játszani, és a realitás az, hogy nekik körülbelül 99.99, vagyis majdnem száz százalék esélyük van a továbbjutásra. Sok okból kifolyólag. De mi meg fogjuk próbálni, miért ne tennénk? Jó úton haladunk, minden nap keményen dolgozunk, önbizalmunk is van. Tényleg nem tudom. De ha már a 2009-es csapatot említi, az is tény, hogy az Euroliga azóta nagyot változott.

Most még sokkal nehezebbnek tűnik.
Mindig nehéz volt, de most elsősorban arra gondolok, hogy olyan klubokkal nézünk szembe, melyek korlátlan költségvetéssel működnek. Az erősebb, tehetősebb klubok sorra vásárolják meg a világ legjobb játékosait.

És mennyire erős a Sopron?
Magunkat az edzésmunkánkkal definiálnám. Egy klub ereje vagy értéke abban rejlik, ahol épp tart. Másodikok lettünk a csoportunkban. Senki, de senki nem gondolta volna ezt előtte. Úgy gondolom, hogy az álmodozás ingyen van, és ahhoz, hogy bármit véghezvigyünk,

az álmodozáson keresztül visz az út. Hát miért ne álmodozhatnánk?

Sopronban idén az Euroliga-szereplés a legfontosabb Forrás: Polyák Attila - Origo

Amikor a csapat erejét kérdeztem, az anyagiakra gondoltam. Ha kinéz egy játékost, ide tudják hozni?
Nem, dehogy. Nem tudunk versenyezni a nagyokkal. Másrészt meg, a klub nagyon figyel a kiadásaira. És nem csak a játékosokra gondolok, mert rengetegen dolgoznak még itt. A soproni klub filozófiája, hogy mindig, mindenkivel szemben időben teljesítse a szerződésekben foglaltakat. Személy szerint nekem ez nagyon tetszik.

Ha már a klubfilozófia, Török Zoltán ügyvezető úgy nyilatkozott, hogy az idei évben az Euroliga az igazán fontos, a hazai bajnokság nem annyira.
Nos, én jól ismerem Zolit (nevet). Most ő is nagyon boldog az Euroliga-szereplésünkkel, de majd ha eljön a bajnoki rájátszás ideje, biztos, hogy másképp fogja gondolni. Persze értem, és megértem, amit mondott, nevezetesen, hogy jelen pillanatban nagyobb áldozatokat és erőfeszítéseket is vállal azért, hogy az Euroliga-álmok tovább éljenek. De a bajnokság, illetve a Magyar Kupa hajrájában igenis koncentráltnak kell lennünk, már csak azért is, mert Sopronban ez mindig is elvárás volt, mind a klubvezetés, mind pedig a szurkolók részéről.

Még nincs vége, lapozzon a folytatáshoz!