Nem véletlen, hogy Székely Norbert szövetségi kapitány a mérkőzés után azt mondta, hogy óriási boldogsággal nézte végig a kupadöntőt. Mégpedig azért, mert a Szekszárd pontjainak a felét fiatal magyar játékosok dobták, mert Zseljko Djokics meg merte lépni, hogy három magyar U20-as lánnyal kezdte a meccset, mert Kiss Virág álomszerűen védekezett a világsztár Jelena Milovanovics ellen, mert Studer Ágnes vajkezűen dobta a pontokat és mert
a 18 éves (!) Gereben Lívia lett a döntő MVP-je, azaz a legértékesebb játékosa.
Itt máris érdemes megállni egy pillanatra.
A hazai csapatsportágakat mostanság gyakran feszíti szét a magyar játékosok kontra idegenlégiósok kérdés.
A mögöttünk lévő hétvége tökéletes példát mutatott arra, hogy miért kell(ene) jobban bízni a magyar sportolókban. A légiósokkal teletűzdelt Telekom Veszprémet a félamatőr dán Skjern kézilabdacsapata héttel verte a Bajnokok Ligájában, szinte reménytelenné téve a magyar csapatnak a visszavágót. A tapasztalatlan magyar fiatalokkal megrakott női kéziválogatott ellenben idegenben verte meg a vb-bronzérmes Hollandiát. A Szekszárd női kosarasai - ne hallgassuk el, a KSC-nek is vannak légiósiai - pedig saját pályáján győzték le azt a Sopront, amelyben ezen a meccsen csak Fegyverneky Zsófia és Dubei Debóra kapott szerepet a magyarok közül.
Nem véletlen, hogy az elkeseredett soproni szurkolók a csapat Facebook-oldalán a magyar játékosok szerepeltetésének elmaradását kérték számon a meccs után. Régi igazság a sportban, hogy mindig az a legjobb, aki éppen nem játszik.
Egy hete még az egész ország a Sopron Basket csapatát ünnepelte, amikor az Euroliga negyeddöntőjében kiverték a milliárdos Fenerbahcét.
Tudomásul kell venni, hogy az Euroliga nevű projektben csak akkor lehet egy klub sikeres, ha minőségi idegenlégiósok hadát vonultatja fel. Ezt csinálja a Kurszk, a Jekatyerinburg - az összes olyan csapat, amely érdekelt az idei Final Fourban. Ezt csinálta a Sopron is, amelynek a célja az volt, hogy a klubot visszahelyezze az európai kosárlabda térképére. Fájdalom leírni, de ezt magyar kosarasokkal ma még nem lehet elérni, s nézve az ellenfelek kereteit, mindez a jövőben sem lesz másképpen.
Csakhogy mindez nem azt jelenti, hogy a magyar bajnokságban és a kupában a minőségi (és tényleg minőségi) légiósokkal megerősített Sopron automatikusan nyer minden meccset. A két együttes - a Sopron és a Szekszárd - ebben az idényben harmadszor játszott egymással.
2017. november 26-án a tolnai székhelyen 13 ponttal, 66-53-ra nyert az Atomerőmű - bombameglepetés volt ez, még akkor is, ha a Sopron akkor épp az Euroliga menetelés kellős közepén tartott.
Ennek a meccsnek a "visszavágóján" az volt a kérdés, tud-e nyerni a Sopron 14 ponttal. Nem tudott, 12 lett a vége, így a Szekszárd bár kikapott, mégis győzelemként könyvelhette el, hogy az alapszakasz elsőséget és az ezzel járó pályaelőnyt gyakorlatilag megőrizte. A Magyar Kupa megnyerése igazi vizsgamunka volt a Szekszárdnak, az pedig, hogy mi lesz a bajnoki döntőben, megjósolhatatlan.
Egy torony mindenesetre ledőlt vasárnap,
mert az Atomerőmű bebizonyította, hogy Sopronban is tud meccset nyerni. A szekszárdi klubigazgató, Szabó Gergő és a szakmai igazgató, Szabó Noémi nagypapája a sportág legendás edzője, Szabó Ödön, azaz Dönci bácsi volt, aki a BSE trénereként 7 bajnoki címet, 7 Magyar Kupa-győzelmet ért el, 1983-ban pedig megnyerte a Ronchetti Kupát. A tüneményes Dönci bácsi a vasárnapi produkciót látva büszke lehet az unokáira.
A magyar női kosárlabdasport lassan kegyelmi állapotba kerül. A Székely Norbert vezette válogatott jó eséllyel pályázik a 2019-es Eb-részvételre (ehhez a kontinens leggyengébb csapatának, az albánoknak az otthonában kell nyerni az ősszel), de
papíron még a 2020-as olimpiai részvétel sem lehetetlen
(bár valljuk meg, ez a szekszárdi kupagyőzelemnél sokkal nagyobb csoda lenne.) Székely gondolkodás nélkül tette meg a nemzeti csapat irányítójának a 19 éves Studer Ágnest, gondolkodás nélkül hívta be a keretbe a 18 éves Gereben Líviát és gondolkodás nélkül fogja behívni az iszonyatosan mélyről visszajövő 19 éves Kiss Virágot. Mellettük ott vannak a rutinosabbak - Krivacsevics Tijana, Raksányi Krisztina és a többiek - bár, ami a rutint illeti, a fiatal szekszárdi tehetségek sem panaszkodhatnak. A teher alatt nő a pálma mondás számukra közhely, mert ők vasárnap este óta egy pálmaligetes oázisban szürcsölik a győzelem után kijáró koktélokat. De nemcsak rájuk, hanem a Sopronban edződő magyar fiatalokra is lehet számítani.
Határ Bernadett káprázatos játéka a litvánok elleni Eb-selejtezőn máig nem felejthető, voltaképpen, ha ő nincs, akkor most az Eb-kijutásról sem írhatunk.
Dubei Debóra ugyanúgy tagja a keretnek, ő már lassan Euroliga-játékosnak mondhatja magát. Persze, jó lenne, ha minden soproni magyar fiatal még a jelenleginél is többet játszana, de azt se feledjük, hogy Roberto Iniguez keze alatt olyan szakmai képzés jut nekik, amelyet máshol aligha kapnának meg.
A sport egyik óriási közhelye, hogy "időben jött a pofon." Török Zoltán soproni ügyvezető - miközben sportszerűen elismerte, hogy a vasárnapi döntőben a jobbik csapat nyert - azt mondta, nincs jókor jött pofon. A lassan negyedszázada Sopronban regnáló klubvezetővel nem vitatkozva azt gondolom, ha április 20-án a Sopron Basket hazai pályán legyőzi a török Yakin csapatát, akkor két dolog biztosan megtörténik.
Egyrészt egész Magyarország őket ünnepli majd, másrészt az a győzelem gyógyír lesz a most még fájó és sajgó sebekre.
Abban pedig egészen biztosak lehetünk, hogy ez a kupadöntő mindkét résztvevőt arra sarkallja, hogy az áprilisi bajnoki döntőben - már amennyiben e két együttes jut be oda, de ez a papírforma - még jobb teljesítményt nyújtva vívjanak a vasárnapihoz hasonló meccseket. Bár egy-egy ilyen összecsapásnak csak egy győztese lehet, lesz még egy: a magyar női kosárlabdasport.
