Szerdán délután a Bajnokok Ligája négyes döntőjére készülő győri női kézilabdacsapat 26-24-re legyőzte a Ferencvárost. A két csapat őszi találkozóján a Fradi nyert 27-25-re. Most tehát az a helyzet, hogy mindkét csapat egy-egy vereséggel áll (egymást verték meg), ráadásul mindkét meccsen kétgólos volt a különbség. A versenykiírás szerint az dönti el a bajnoki aranyérem sorsát, hogy a május 23-i utolsó fordulót követően melyik együttesnek lesz jobb az összesített gólkülönbsége, feltételezve, hogy mindkét csapat az összes hátralévő meccsét megnyeri. Ebben a mutatóban jelenleg a Győr áll jobban (+15 góllal), de a Fradi egy meccsel többet játszik ellenfelénél.
Nézzük most akkor a két csapat hátralévő mérkőzéseit. Győr: Fehérvár (otthon), Budaörs (idegenben), Békéscsaba (otthon) --- Fradi: Kisvárda (otthon), Békéscsaba (idegenben), Kecskemét (idegenben), Vác (otthon).
Az első pillanatban látható, hogy mind a Győr, mind az FTC az összes mérkőzését simán megnyerheti. (Arról nem beszélünk, hogy a versenysemlegesség elve komolyan sérül azzal, hogy a budapesti együttes egy mérkőzéssel többet játszik.) Az ellenfelek közül nincs olyan, amelyik komolyan veszélyeztetné a két szupercsapat győzelmét. A bajnoki aranyat tehát az dönti el, hogy ezek ellen az együttesek ellen hány góllal nyer a budapesti, illetve a győri csapat.
Ez a megoldás - ezzel együtt a versenykiírás rossz.
Miért nincs rájátszás? Miért nem lehet klasszikus oda-vissza alapon, vagy két győzelemig tartó pároscsatában eldönteni az aranyérem kérdését? Miért kell a számolgatásra és a gyenge csapatok elleni mérkőzések eredményeire hagyni a bajnokság eldöntését?
A kérdések jogosak, hogy mennyire rossz mindez, arra álljon itt pár érv.
Egy oda-visszavágós (úgy, mint a férfi kézilabda NB I-ben), vagy netán két győzelemig tartó párosmérkőzés két, vagy három teltházas összecsapást jelentene Budapesten és Győrben.
A pályaelőny lehetne a Győrnél, amely Fradi elleni mérkőzéseken idegenben egy góllal többet ért el (25), mint az FTC Győrben. A női kézilabda Magyar Kupa elődöntőjét is ez a két csapat vívta a Papp László Arénában. Akkor csaknem 9000 néző figyelte a gigászi csatát. Egy bajnoki döntőben sem lennének ennél kevesebben, nem is beszélve a győri aréna teltháznyi közönségéről.
Arról nem beszélve, hogy a tévéközvetítések segítségével több százezer sportrajongó nézhetne meg kettő, vagy három Győr-Fradi meccset.
A szerdán látottak alapján nincs olyan ember, aki ne mondaná azt, hogy ne játsszon egymással minél többet a két alakulat. Az sem lehet indok, hogy a Győr Bajnokok Ligája Final Four kötelezettsége miatt zsúfolt lenne a naptár. A férfiaknál a Veszprém és a Szeged oda-vissza alapon játszik bajnoki döntőt. Jó, a Veszprém most elbukta a kölni Final Four szereplést, de ezt előre nem lehetett tudni. Ráadásul a férfi válogatottra júniusban a szlovénok ellen két kőkemény vb-selejtező vár (olyan meccs, amely a 2020-as tokiói olimpiai szereplést is befolyásolhatja), mégsem vetődött fel az, hogy a férfi NB I-ben pontazonosság esetén számolgatás döntsön.
Persze, minden kérdésre lehet az a válasz, hogy nyert volna a Győr három góllal, vagy kapott volna ki a Fradi csak egy góllal. Vagy az, hogy a versenykiírás már az év elején ismert volt. Ezek azonban nem adekvát felvetések.
Ráadásul, ha így is történt volna, a bajnoki döntő izgalmait ez sem helyettesítené.
Cikkünk megírása után beszéltünk a Magyar Kézilabda Szövetség kommunikációs igazgatójával, Ballai Attilával, aki elmondta: minden évad előtt a szövetség a ligák javaslatát meghallgatva dönt az aktuális versenykiirásról és a női liga javaslata a 2017-18-as bajnokságra vonatkozóan az volt, hogy az aklapszakasz mérkőzései döntsék el a bajnoki cím sorsát, magyarul ne legyen rájátszás, illetve külön bajnok döntő.