Társoldalunk:

Az ösztönember Dárdaitól csak tanulni lehet

2018.12.29. 10:43

Jakab Máté, a magyar bajnoki címvédő Szolnoki Olaj kosárcsapatának másodedzője gondolt egyet, és elutazott Berlinbe, hogy első kézből tapasztalja meg, miként zajlanak a dolgok Európa egyik élcsapatánál, az Alba Berlinnél. A 27 éves szakember egy hetet töltött a német fővárosban, ahol nem csak a kosaras klub mindennapjaiba nyert betekintést, hanem Dárdai Pállal is találkozott.

Hogy jött a berlini tanulmányút lehetősége?
A Magyar Kosárlabdázók Országos Szövetségének van egy "Coach Study and Visit Program" elnevezésű edző-továbbképzése (CSVP), amit én alapítottam. Az MKOSZ anyagi támogatásával különböző európai csapatokhoz lehet eljutni, belenézni a műhelymunkába. A fiatalabb edzőgeneráció járhatja a topklubokat, hogy az ott megszerzett tudást hazahozza és elérhetővé tegye mindenki számára. A program 2016-ban indult, volt néhány reform, de jól működik.

Ön miért éppen Berlint választotta?
Egy korábbi, nyári Hanga Ádám-tábor miatt, ahol együtt dolgoztam Carlos Fradéval. Ő korábban az Albacomp vezetőedzője volt, most pedig az Alba Berlinnél dolgozik, tőle kaptam a meghívást.

Miről szólt az utazás?
2018. november 28-án utaztam el és december 3-án jöttem haza. Amint megérkeztem, azonnal találkoztam Dárdai Pállal, aztán az Alba Berlinhez mentem. Itt megnézhettem a felnőtt csapat összes edzését, de az utánpótlásba is belekukkanthattam. Hatalmas szeretettel fogadtak, a vezetőedzőjük, a 72 éves legenda, Aíto García Reneses rendkívül nyitott volt, mondta, hogy bátran kérdezzek a tréningek után. 16 évig volt a Barcelona vezetőedzője, egy dinasztiát épített ki, jó volt őt testközelből látni. Azt is elmondta például, hogy utoljára 1962-ben volt Budapesten egy egyetemi tornán, majd kihozta a tabletjét és megmutatta az akkori csapatfotóját.

Jakab Máté (balra) és Aíto García Reneses, az Alba Berlin edzőjeForrás: Jakab Máté

Egyébként végtelenül profi, ami a közegen és a munkán is látszik. Szerintem pont az ilyen légkör megteremtése az edzői munka egyik legfontosabb része. Ráadásul mivel éppen válogatott szünet volt, így azt is láthattam, hogy a távollévők helyére hogyan építik be a fiatalokat.

Mit szóltak Szolnokon az ötlethez?
Maximálisan támogatták. A csapat komoly erőltetett meneten volt túl szünet előtt, így a válogatott játékosok távozása alatt a többiek kaptak négy nap pihenőt. Ezt én meghosszabbítottam 2-3 nappal. A vezetőedzőnk, Dragan Alekszics is annyit mondott, hogy ha van lehetőségem, tanuljak sokat.

Hogyan tudja hasznosítani a tapasztalatait rövid és hosszú távon?
Rengeteg gyakorlatot, feladatot ellestem. Egyik játékosunk, Tóth Ádám az egyik meccs előtt nyilatkozta, hogy másmilyenek az edzések, mióta hazajöttem. A későbbiekben a mentalitás, profizmus meghonosítása a célom. Ez egyelőre hiányzik Magyarországon, és nekem is több idő kellett volna ahhoz, hogy mindenbe, mondjuk a szervezeti felépítésbe is teljesen belelássak. Az biztos, hogy itthon ebben is az Olaj áll a legközelebb az európai szinthez.

Hogyan sikerült találkoznia Dárdai Pállal?
Azt elmondhatom, hogy "nem volt a program része". Már korábban rájöttem, hogy más sportág edzőitől is lehet tanulni, fejlődni. Saját forrásaimból felkutattam néhány kapcsolatot, találkoztam más szakemberekkel, például Ljubomir Vranjessel, amikor még itt dolgozott, aztán Kovács Istvánnal, aki most a szolnoki vízilabdások szakmai igazgatója. Ezért gondoltam arra, hogy ha már Berlinben járok, szeretnék találkozni Dárdai Pállal.

Miről beszélgettek? Már ha nem titok.
Amikor nem kosárlabdaedzőkkel találkozom, akkor nem a szakmázunk. Én inkább arra vagyok kíváncsi, hogy ki hogyan bánik a profi játékosokkal. Dárdai pontosan tudja, hogyan kell és szerintem hibátlanul csinálja. A Hannover-meccs előtti utolsó edzést láttam, és bár nem vagyok fociedző, azt megfigyeltem, hogy remekül volt felépítve, pont ahogy egy meccs előtti edzést kell.

Dárdai Pál és Jakab MátéForrás: Jakab Máté

Dárdai egyébként ösztönember, szinte mindig a játékosként szerzett tapasztalatból építkezik, nem is akárhogyan. Ez úton is köszönöm neki a nyitottságát, közvetlenségét, a megannyi megjelenés és kötelezettség mellett is tudott rám időt szakítani, és ezt nagyon értékelem, főleg egy komoly Bundesliga-meccs előtt.

Ön viszont 27 éves, komolyabb játékosmúlt nélkül az ország legjobb csapatának másodedzője. Miért választotta ezt a pályát?
Középszerű kosaras lehettem volna, én pedig a középszerűségt nem szeretem elfogadni. 10 éves koromban a nyíregyházi nevelőedzőm, Gömbkötő Norbert megmondta, hogy edző leszek, aztán amikor abbahagytam a játékot, nála kezdtem el dolgozni. Ma Magyaroszág legjobb klubjánál vagyok másodedző, eddig büszke vagyok a karrieremre, de nem szeretnék itt megállni, motivált vagyok. Rövid távú célom, hogy a Szolnokkal ismét duplázzunk (Magyar Kupa, bajnokság), de hosszabb távon vannak vezetőedzői ambícióim is. Voltak megkereséseim, viszont a mostani munkám egyelőre teljesen leköt, és jó részese lenni egy ilyen sikersorozatnak.

Vannak kollégái, akik szintén profitálnak ebből a programból?
Igen, Pethő Ákos például az U20-as válogatott másodedzője lett. A kezdeményezés célja, hogy a fiatal trénerek akár az utánpótlás-csapatoknál is lehetőséget kapjanak. A magyar kosárlabda egyik rákfenéje, hogy nem foglalkozunk eleget az edzőképzéssel, nincs friss garnitúra, saját bőrömön is tapasztalom, hogy a csapatok inkább a bevált, régebbi szakemberekhez nyúlnak, minthogy megadják a lehetőséget a fiataloknak.

Az Alba Berlin edzőpályájaForrás: Jakab Máté

Ez volt az egyik inspiráció, a másik pedig, hogy szeretném, ha kialakulna egy tehetséges generáció, amelyik majd megreformálhatja a magyar kosárlabdát.

Sokan vesznek részt a programban?
A kihasználtság jó, legutóbb december 4-én tartottunk konferenciát az MKOSZ egyik tárgyalótermében, ahol hárman is tartottak előadást az enyémhez hasonló tanulmányútról. Két koordinátorunktól, Székely Norberttől és Honti Katától is rengeteg segítséget kapunk. Több óriásklubbal van kapcsolatunk, a kollégák eljutottak már a Barcelonához, a Real Madridhoz, a Bayern Münchenhez, női vonalon pedig Szlovéniába, Velencébe és Törökországba is.

Említette, hogy a csapatok inkább a "régi motorosokat" hívják. Mi a helyzet a játékosokkal? Mennyire nehéz elnyerni az ő bizalmukat fiatal edzőként?
Nekem sikerült kivívnom a magyar és a külföldi kosarasok tiszteletét is. Ha megvan a szakmai tudás, akkor megadják, nem találnak fogást. Egyébként pedig intelligens játékosokról van szó szerencsére. A konferenciákon is elő szokott jönni ez a téma, de erre az élet készít fel a legjobban.

Mi volt az ön számára az utazás legnagyobb tanulsága?
Az, hogy folyamatosan tanulni és fejlődni kell. Hiába voltunk túl egy fárasztó időszakon, én arra használtam a szabadidőmet, hogy tanuljak, és fejlődjek. Máshogy nem lehet előre lépni.