Társoldalunk:

Sorsdöntő vb előtt a magyar férfi válogatott, az olimpia a tét

2019.01.10. 05:56

Január 10-én kezdődik Dániában és Németországban az idei férfi kézilabda-világbajnokság, amely az olimpiai ciklus legfontosabb tornája lesz, miután innen nyílik meg az út a jövő évi tokiói olimpiára. A magyar válogatott ránézésre könnyű csoportból rajtol, ahonnan kötelezőnek mondható a középdöntő elérése, ott viszont rettentő nehéz lesz bekerülni az első négy közé. A rövid felkészülési időszak után játszott két meccsből ne vonjunk le messzemenő következtetéseket, de annyit elmondhatunk, hogy vannak biztató jelek a tornára nézve.

Nem kérdés: a négyéves olimpiai ciklus legfontosabb tornája vár a magyar férfi kézilabda-válogatottra, amely január 11-én Argentína ellen kezdi meg szereplését a világbajnokság D csoportjában, Koppenhágában. A világbajnok egyenes ágon kijut a 2020-as tokiói olimpiára, bár ezt a forgatókönyvet elengedhetjük, ahhoz már annál jobban ragaszkodjunk, hogy a 2-7. helyezettek jogot szereznek a jövő tavaszi olimpiai kvalifikációs tornára.  Azok után pedig, hogy a londoni negyedik hely után Rióba nem jutott ki a csapat, ezúttal muszáj lenne helyreállítani a sportág hazai renoméját.

Apró bökkenő, hogy a mieinken kívül még nagyjából tucatnyi csapat utazik a két dán (Koppenhága és Herning) és a két német (Berlin, München) rendező városba (melyek mellé a torna második felében beszáll még Köln és Hamburg is), és ők ugyanezzel a céllal vágnak neki a tornának.

Kapitánykérdés

A magyar válogatott változó előjelekkel utazhat ki – illetve vissza – Dániába. A szövetség (MKSZ) 2018. október 5-én menesztette a pár nappal korábban Veszprémből is kitessékelt Ljubomir Vranjest, akinek a helyét a soron következő két Európa-bajnoki selejtezőre a válogatott élén 2009-2010-ben egyszer már dolgozó Csoknyai István vette át. A csapat magabiztosan hozta a Szlovákia és Olaszország elleni két mérkőzést (mindkettőt 30-22-re nyertük), és úgy tűnt, különösebb döccenők nélkül sikerült a váltás.

Vladan Matics és Csoknyai István közösen vezetheti harcba a magyar válogatottatFotó: Polyák Attila - Origo

De tegyük hozzá azt is, hogy a két papírforma-győzelemből kár lenne messzemenő következtetést levonni, ahogy a szakvezetés sem tette ezt, hiszen mindkét csapatnál csak erősebb riválisok várnak a mienkre Dániában.

November elején aztán az MKSZ véglegesítette Csoknyai kinevezését, mellé pedig társ-szövetségikapitánynak kinevezték a Tatabányát irányító Vladan Maticsot is. A magyar sportban nincs nagy múltja az ilyen közös munkának, és bár Matics és Csoknyai is határozottan állítja, hogy remekül meg tudják osztani a munkát, de az biztos, hogy időre lesz szükségük, mire ráéreznek, hogy ki melyik területen tud többet hozzátenni a válogatott építéséhez, és mik azok a pozíciók, melyeket inkább átenged a társnak. Az biztos, hogy klubedzőként (Csoknyai a Balatonfüred szakvezetője) mindketten az önálló döntéshez vannak szokva, 

viszont miután jó barátok, attól nem kell tartanunk, hogy ne találnák meg a közös hangot. 

A játékosmúltjukból és a közös nyelvből – aminek a hiánya Talant Dujsebajev, majd Vranjes esetében sem könnyítette meg a munkát – következően biztos, hogy olajozottabb lesz az együttműködés a csapat és a szakmai stáb között. Vranjes azt hangoztatta, hogy ő a játékosok barátja, amit többször is láthattunk az egy évvel ezelőtti varasdi Eb-meccsek közötti szünnapokon, de a messziről egyébként jópofa skandináv közvetlenség nem biztos, hogy jól áll a magyar játékosoknak. Működni legalábbis biztosan nem működött. Csoknyaiéknak sem lesz könnyű megtartaniuk a két lépés távolságot azoktól, akikkel amúgy baráti viszonyban vannak, de a hatékonysághoz elengedhetetlen lesz meghúzni a határokat.

Naggyal vagy Nagy nélkül?

Ami a keretet illeti, az lényegében ugyanaz, mint amelyikkel Vranjes fejre állt az Eb-n, illetve amelyik magabiztosan hozta az novemberi Eb-selejtezőket. Szöllősi Szabolcs, Vilovski Uros, Bartók Donát és Faluvégi Rudolf nevével biztosan nem találkozhatunk a vébén. 

Ott lesz viszont a tornán Nagy László, aki 37 évesen még mindig a válogatott egyik legfontosabb játékosa. 

A veszprémiek klasszisa nem csupán támadásban segíthet góljaival és gólpasszaival, de védekezésben is létfontosságú lehet a szerepe – kevés nála jobb hármas védő futkározik ma a világ kézilabdapályáin. 

Nagy László támadásban és védekezésben is kulcsjátékos lehetForrás: MTI/EPA/Sebastien Nogier

Azt viszont a két ünnep között a kapitánnyal készített interjú során még nem sikerült megtudnunk, hogy a rutinos átlövő mekkora szerepet kap, pontosabban mekkora szerepet vállal a vébén. Azt Csoknyai is elmondta, hogy egy ilyen korú játékostól badarság lenne elvárni, hogy hét nap alatt végigrobotoljon öt csoportmérkőzést, várhatóan csak félidőket fog vállalni akkor, amikor szükség lesz rá.  

Az átlövő a felkészülést egyedül tudta le, a dánok elleni két edzőmeccsre sem utazott ki, csak közvetlenül a vb rajtja előtt csatlakozik a csapathoz.

Óvatosan az álomsorsolással!

Hogy ezek a meccsek mikor jönnek el, azt nehéz megjósolni. A csoportunk ránézésre a legkönnyebb a négy közül, de ne áltassuk magunkat: ez egy világbajnokság, ahová senki sem tombolán nyerte a meghívást. Emberi számítás szerint biztos két ponttal kalkulálhatunk az afrikai kontinensbajnokság második (Angola) és harmadik (Egyiptom) helyezettje ellen. Ugyancsak hajlamosak vagyunk előre beírni a győzelmet 

Argentína és Katar ellen, ahol valóban mi vagyunk az esélyesek, de egyik meccs sem lesz könnyű. 

Argentínával kétszer találkoztunk eddig vébén, 2003-ban egy teljesen megdöbbentő 15-15-ös első félidő után csak a második 30 percben sikerült érvényesíteni a papírformát (35-23 a vége), 2009-ben pedig éppen fordítva, egy sima első félidővel intéztük el őket 31-20-ra. Akkor még hét légiós volt a keretükben, most az előzetesen leadott tizennyolcas névsorban mindössze hárman vannak, akik Argentínában keresik a kenyérre valót.

Annyira nem sajnáljuk, hogy Diego Simonet nem léphet pályára a vébénForrás: DPPI/Laurent Lairys

Egy svájci és egy francia légiós kivételével a keret többi tagja a spanyol élvonalban edződik, közülük hárman az Ademar Leónban, azaz nem csak ismerkednek a sportággal. Ami nekik fájdalom, az nekünk óriási könnyebbség lehet: szeptemberi kéztörése miatt nem lehet ott a vébén az a Diego Simonet, aki tavasszal nemcsak első dél-amerikai játékosként nyert Bajnokok Ligáját a Montpellier csapatával, de ő lett a Final4 legértékesebb játékosa (MVP) is. Ott lesz viszont két testvére, Sebastián és Diego, azaz nem maradunk Simonet nélkül.

A másik csapat, amelyikkel érdemes lesz óvatosan bánni, az Katar, bár gyorsan tegyük hozzá, hogy azért nem a 2015-ben hazai pályán vb-ezüstérmes csapatról beszélünk. Az akkori keretben tizenhétből tizenöt honosított játékos volt, míg a mostaniban már „csak” tízen vannak ilyenek. Az európai születésű sztárjaik már bőven harminc fölött járnak, a Barcelonával kétszeres BL-győztes, korábban a szerb és a bosnyák válogatottban is játszó kapuslegenda, Danijel Sarics pedig egyenesen 41. 

A svédekről elég annyi, hogy a 2018-as Eb-n ezüstérmesek lettek, a csapat háromnegyede a Bundesligában játszik, 

és ők számítanak a vébé egyik esélyesének. 

A keretben ott van a veszprémi beálló, Andreas Nilsson is. Őket aligha fogjuk tudni megverni, ha mégis, akkor csoportgyőztesként jutunk tovább. 

A középdöntős pokol

A kapitányoknak fel lesz adva a lecke, hogy kisakkozzák, mikor van szükség Nagy Lászlóra. A svédek elleni utolsó csoportmeccsig hibátlannak kellene maradnunk, és akkor lehetne azon matekozni, hogy nekimenjünk-e a svédeknek azért, hogy négy (vagy három) pontot vigyünk a középdöntőbe – ebben az esetben biztos, hogy be kell vetni a veszprémiek klasszisát. Arra viszont nagyon kell vigyázni, hogy ne járjunk úgy, mint a női válogatottunk a decemberi Európa-bajnokságon: véletlenül se fussunk bele egy nagy verésbe, mert a középdöntőben pontegyenlőség esetén a jobb gólkülönbség rangsorol, és láthattuk, hogy Kim Rasmussen csapata bizony megitta a levét a norvégok elleni 13 gólos vereségnek – ugyanúgy hat pontjuk volt, mint a plusz hatos gólkülönbséggel elődöntőbe jutó románoknak, csak éppen ők mínusz 11-gyel zárták a középdöntőt.

A norvégok Kent Robin Tönnesen nélkül sem lesznek rosszakForrás: AFP/Thomas Samson

Ahol a magyarok várhatóan a házigazda dánokkal, a veszprémi Kent Robin Tönnesent kéztörés miatt elveszítő norvégokkal, és az osztrák-tunéziai versenyfutás győztesével kell, hogy mérkőzzenek. Ebben a hatosban minimum a negyedik helyen kell végezni, hogy játszhassunk a 7. helyért. Ha előrébb végzünk, akkor részünkről jöhet a tapsvihar!

Ennyire rosszak vagyunk, vagy ennyire jók?

Az majd kiderül, mindenesetre a társházigazda és aktuális olimpiai bajnok dánok elleni két mérkőzés után fel van adva a lecke, hová tegyük a magyar csapatot. Hajlunk rá (és nagyon reméljük), hogy inkább a második meccs volt közelebb a valósághoz. Az elsőt a kiutazás másnapján játszottuk a felpörgött hazaiak ellen, úgy, hogy éles – még, ha nem is tétre menő – meccset utoljára novemberben játszott a csapat. Az edzéseken bizonyára unalomig gyakorolt támadási és védekezési mutatványokból semmit nem sikerült a pályára vinni. A legnagyobb sztárjuk, Mikkel Hansen nélkül pályára lépő dánok játszották, amit a legjobban szeretnek, szétfutottak bennünket, a kapusaik kivédték a lövőink szemét, már ha eljutottunk kapura lövésig (19-33).

Bodó Richárd támadásban és védekezésben is a csapat egyik ászaForrás: MTI/Illyés Tibor

Ehhez képest három nappal később minden a visszájára fordult: 4-1-gyel kezdtünk, és innen csak felfelé vezetett az út, már az első félidőben is hétgólos volt az előnyünk, a második játékrész elején kilencre nőtt, a dánok pedig csak kozmetikázni tudtak az utolsó percekben (28-25). Mikler Roland az első félidőben közel 50 százalékkal védett,  Székely Márton egy hetesre jött be, azt meg is fogta, az átlövők parádéztak (Balogh Zsolt 6, Bodó Richárd 5, Jamali Iman 4 gólt szerzett), Bánhidi Bence többször is tarthatatlannak bizonyult, lőttünk gólt szélről, lerohanásból és kínai figurából is. Az első kapott nyolc gól mutatja, hogy ebben az időszakban a védekezés is rendben volt, ami kulcsfontosságú lesz a továbbiakban is.

A magyar vébékeret:
Kapusok: Mikler Roland (Telekom Veszprém), Székely Márton (Grundfos Tatabánya)
Jobbszélső: Hornyák Péter (Balatonfüredi KSE)
Jobbátlövők: Ancsin Gábor (Ferencváros), Balogh Zsolt (MOL-Pick Szeged), Máthé Dominik (Balatonfüredi KSE)
Irányítók: Császár Gábor (Kadetten Schaffhausen, svájci), LékaiMáté (Telekom Veszprém)
Beállók: Bánhidi Bence (MOL-Pick Szeged), Schuch Timuzsin (Ferencváros), Sipos Adrián (Grundfos Tatabánya)
Balátlövők: Bodó Richárd (MOL-Pick Szeged), Ilyés Ferenc (Grundfos Tatabánya), Jamali Iman (Telekom Veszprém), Ligetvári Patrik (Ademar León, spanyol), Szita Zoltán (Balatonfüredi KSE)
Balszélsők: Bóka Bendegúz (Balatonfüredi KSE), Juhasz Ádám (Grundfos Tatabánya)

Szövetségi kapitány: Csoknyai István és Vladan Matics
Kapusedző: Szathmári János

Szélsőkből mindkét oldalon egy-egy emberünk (Hornyák Péter és Bóka Bendegúz) van, Ancsin Gábornak és Juhász Ádámnak be kell majd segítenie. Igyekszünk támadásban és védekezésben minél kevesebbet cserélni, a klubjában szinte kizárólag csak támadó feladatokat kapó Balogh Zsolt így többször is fennmaradt a pályán védekezésben szélső poszton a második meccsen. Támadásban jól működik a Balogh–Bodó–Bánhidi szegedi trió bármilyen irányú játékkapcsolata,  Lékai Máté pedig klasszisából adódóan bárkinek bármikor tud egy gólpasszal szolgálni. Védekezésben a Bodó–Ilyés–Ligetvári belső hármas tűnt a leghatékonyabbnak, viszont közülük utóbbi kettőt cserélni kell támadásban, a szegediek átlövője pedig, legyen bármilyen erős is, nem tud folyamatosan hatvan perceket játszani. 

Mindent mérlegre téve reális esélye van a magyar válogatottnak, hogy odaérjen a hetedik helyre, ehhez csak annyi kell, hogy nagyobb hullámvölgyek nélkül, az erejét jól beosztva tudja végigjátszani a tornát. Ha sikerül, akkor jövő áprilisban még egy kvalifikációs tornán is helyt kell állni, de – anélkül, hogy elkiabálnánk – az már a könnyebbik feladatnak tűnik.

Férfi világbajnokság, 2019. január 10-27.
Csoportbeosztás:
A csoport (Berlin): Franciaország, Oroszország, Németország, Szerbia, Brazília, Korea
B csoport (München): Spanyolország, Horvátország, Macedónia, Izland, Bahrein, Japán
C csoport (Herning): Dánia, Norvégia, Ausztria, Tunézia, Chile, Szaúd-Arábia
D csoport (Koppenhága): Svédország, Magyarország, Katar, Argentína, Egyiptom, Angola
A csoportok első három-három helyezettje jut a középdöntőbe. A C-D ág középdöntős csoportjának mérkőzéseit Herningben rendezik. 

A magyar válogatott csoportmérkőzései:

Január 11., 18:00: Argentína-Magyarország (tv: M4 Sport)
Január 13., 18:00: Magyarország-Angola (tv: M4 Sport)
Január 14., 15:30: Magyarország-Katar (tv: M4 Sport)
Január 16., 18:00: Magyarország-Egyiptom (tv: M4 Sport)
Január 17., 20:30: Svédország-Magyarország (tv: M4 Sport)
A világbajnokság győztese kijut a 2020-as tokiói olimpiára, a 2-7. helyezettek részt vehetnek az olimpiai selejtezőtornákon 2020 tavaszán.