Társoldalunk:

Egy amerikai lány, aki megtanulta a magyar himnuszt

2019.04.11. 21:43

A Nebraskában született kosárlabdázó, a magyar állampolgársággal is rendelkező Yvonne Turner már a télen elkezdte tanulni a magyar himnusz szövegét, mert ott akar lenni a női kosárlabda-válogatottal a júniusi Európa-bajnokságon. Előbb azonban pénteken és vasárnap lesz dolga, mert klubcsapata, a Sopron Basket az Euroliga Final Fourjában először az orosz Jekatyerinburg ellen lép pályára. Nagyinterjú.

Tavaly a csapat nagy meglepetésre ezüstérmet szerzett az Euroligában, ezek után biztosan nőttek az elvárások erre a szezonra. Más volt, mint az előző?
Fantasztikus volt, amit véghezvittünk tavaly, és most újra lehetőségünk van történelmet írni. Nincs két ugyanolyan év, hiszen jönnek-mennek a játékosok. Az edzőnek, Roberto Inigueznek is át kellett alakítania a rendszert, amiben az újak erősségeit is ki tudta használni, és ezt nekünk is meg kellett tanulni. Szerettük volna a saját játékunkat, a "Sopron-kosárlabdát" játszani, minden nap keményen dolgozni, lépésről lépésre haladni. Így sikerült eljutnunk ismét a Final Fourba.

Nehéz volt megszokni ezt az új rendszert?
Számomra nem igazán, mert nagyon jó edzőnk van, aki a védekezésre épít, én pedig imádok védekezni. Nyáron persze kellett egy kis idő, amíg visszaálltam az amerikai stílusról, de mivel már előtte is Robertónál játszottam, ezért nem kellett elölről kezdeni, hiszen a filozófia ugyanaz. Csak szerettem volna mindent egy kicsit jobban csinálni, mint azelőtt.

A csapatnak mindenesetre döcögősebb volt az alapszakasz, mint az előző évben, januárban például becsúszott egymás után három vereség is. Aztán elmentek Kurszkba, ahol borították a papírformát, és azóta legyőzhetetlenek. Mi történt ott?
Az Euroligában minden meccs nehéz, teljesen mindegy a kiemelés is, senkit nem lehet lebecsülni. Akkor az volt a lényeg, hogy nem hagytuk magunkat kizökkenteni, ugyanolyan keményen dolgoztunk minden edzésen és minden meccsen azután is. Nemcsak tanultunk annak a három meccsnek a hibáiból, hanem ki is javítottuk azokat.

Yvonne Turner számára nem volt nehéz megszokni az új rendszertForrás: FIBA - Tóth Zsombor

A Sopron kiharcolta magának azt a tiszteletet, hogy ebben a Final Fourban ne becsüljék le úgy, mint egy éve?
Szerintem nem. Tavaly is leírt minket mindenki, hogy nem illünk a legjobb négy csapat közé, meg ilyenek. Idén ugyanezt éreztük januárban a hármas vereségszéria után. De igazából engem nem is érdekel, csak arra figyelek, ami a csapaton belül és a pályán történik. Ráadásul az azóta elért eredményeink önmagukért beszélnek, és alátámasztják, hogy idén is a helyünkön vagyunk.

Sokat lehet hallani azt a kifejezést, hogy "játsszuk a Sopron-kosárlabdát". Ez tulajdonképpen mit jelent?
A kemény munkát, az egységet, az edzői stábba és a rendszerbe vetett hitet, a mentális erőt, a folyamatos fejlődésre való igényt.  Ez mindannyiunkban megvan, ezért jó az összhang, és ezért vagyunk képesek a pályán egymásért harcolni. A védekezésen alapszik a játékunk, soha nem pihenünk, és nem ismerünk elveszett labdát.

Mondhatjuk, hogy a Sopron ellen játszani a legkellemetlenebb?
Úgy gondolom, hogy igen. Belénk ivódott a harciasság és a keménység, mára már természetes. És ezt minden egyes pillanatban komolyan vesszük, nem pihenünk védekezésben, legyen bárki az ellenfél. Egész évben készülünk, és gyakoroljuk azt az intenzitást, ami a Final Fourban is várható.

Zsinórban másodszor rendezik a négyes döntőt Sopronban. Mit jelent ez a csapat számára?
Nehezebb lesz, mint tavaly. Természetesen boldogok vagyunk, hogy otthon alhatunk, a saját pályánkon játszatunk a fantasztikus közönségünk előtt, de ezzel a nyomás is nagyobb. Bizonyítanunk kell, hogy ezt nem tálcán kínálták nekünk, hanem megdolgoztunk érte. És mindenképpen szeretnénk megnyerni a döntőt.

A "Sopron-kosárlabda" elég lehet ehhez, vagy kell valami extra is?
Európa legjobb négy csapata jutott el idáig, egyetlen trófeáért küzdünk mind. Közhelyes, de egy meccsen bármi megtörténhet. Korábban a Prága például legyőzte az addig veretlen címvédő Jekatyerinburgot, mi ugyanezt elértük Kurszkban. Annyit garantálhatok, hogy remek színvonalú kosárlabdát fognak látni a nézők.

Turner szerint bármely csapat számára a Sopron a legkeményebb ellenfélForrás: Tóth Zsombor

Nézzünk egy kicsit távolabbra. Nemrég megkapta a magyar állampolgárságot, nyáron pedig Európa-bajnokság vár a válogatottra. Ön viszont akkor a WNBA-ben lesz érdekelt a Phoenix Mercury színeiben. Mi lesz így?
A kinti edzőm, Sandy Brondello nagyon megértő és támogató ebből a szempontból. Folyamatosan kapcsolatban vagyok vele, mióta magyar állampolgár lettem, egyeztetünk arról, mi várható nyáron.  Ő is nagyon jól tudja, mekkora megtiszteltetés egy országot képviselni, és pályára lépni a nemzeti válogatottban. Ugyanakkor Székely Norbert szövetségi kapitány is tisztában van azzal, hogy a Phoenix "alkalmazottja" vagyok. Ez egy kommunikációs háromszög, én próbálok mindig mindenkit mindenről tájékoztatni, és bízni bennük, és nincs is okom arra, hogy ne tegyek így, hiszen ők is rendkívül pozitívan álltak hozzám eddig is.

Sokan bele sem gondolnak abba, hogy mennyire nehéz a legjobb női kosarasok élete, hiszen gyakorlatilag amint véget ér az európai klubszezon, mehetnek az Egyesült Államokba, ahol május végén rajtol a WNBA. Hogy lehet ezt bírni? Egyáltalán van szabadidejük?
Nagyon kevés, és bizony nem könnyű. De a profi sportolók mind hoznak áldozatokat a karrierjük érdekében. Én például alig látom a családomat, de ők is tudják, mennyit jelent nekem a kosárlabda, úgyhogy ezt teljes mértékben elfogadják. Sokszor jönnek látogatóba, például a párom is, aki szintén Európában kosarazik, próbálunk viszonylag közel maradni egymáshoz. Karácsonykor haza tudok menni, ami nem túl hosszú idő, de én azért is hálás vagyok, hogy egyáltalán van.  Legutóbb Roberto is adott két plusz napot, összesen kilencet tudtam otthon tölteni, ami nagyon sokat jelentett. Ugyanez kint is megvan, Sandy kellő időt biztosít ahhoz, hogy kipihenjem magam az európai szezon után, és aránylag frissen jelenjek meg az edzőtáborban.

Ezek szerint mentálisan jól bírja. Na és a teste? Azért itt évi legalább 11 hónapos sorozatterhelésről beszélünk.
Nagyon sok figyelmet fordítok arra, hogy az erőnlétem rendben legyen, és a testem se menjen tönkre. Ha bármi fájdalmam van, azonnal kezeltetetem, és szerencsére Sopronban minden adott ehhez. A klubelnök, Török Zoltán a legjobb körülményeket biztosítja számunkra, a vendégszeretete páratlan. Tudja, hogy mi milyen áldozatokat hozunk, és hogy a testünket visszük a vásárra.

Szereti támadni a gyűrűt, nem félti a testétForrás: AFP/Attila Kisbenedek

A profizmus miatt szereti Sopront?
Minden csapat, ahol játszottam, rendkívül professzionális volt. Persze mindenhol fel lehet sorolni pozitívumokat és negatívumokat, de sokat elmond, hogy már a harmadik évem végén járok itt, ami a második leghosszabb idő egy adott csapatnál a karrierem során. Nagyon sokat jelent, hogy Sopronban önmagam lehetek a pályán, és azon kívül is, még a posztom sem mindig ugyanaz.

Szóval irányítónak vagy dobóhátvédnek tartja magát?
Annak, amit az edző kér tőlem. Volt, ahol ezt játszottam, volt, ahol azt. Itt mindkettőt, és talán pont a sokoldalúságomnak köszönhetem a sikert. Szeretem jobbá tenni a csapattársaimat, és védekezni is. Roberto nagyon jó abban, hogy kihozza belőlünk a legjobbat, ezért tökéletesen megbízom abban, amit rám bíz.

Meséljen egy kicsit a közösségről. Hogyan jellemezné a soproni csapatot?
Mivel már a harmadik évemet töltöm itt, mondhatni, hogy benne vagyok a csapat magjában. Egyfajta mentora lettem a fiataloknak, szeretem átadni a tudásomat, és jó látni, ahogy napról napra fejlődnek. Sok légiós évről évre csapatot vált, én viszont örülök, hogy régóta itt lehetek. Persze van változás évről évre, de nagyon izgalmas, ahogy épül a csapat és válunk egyre jobbá.

Megbarátkozott ezzel az új szereppel?
Kezdek. Sosem voltam az az igazi, hangos, reflektorfényt kereső kapitány, inkább csendben, a munkámmal mutattam példát. Ezt látják tőlem és a többi rutinos játékostól is a fiatalok. De ugyanúgy én is tanulok a mai napig.

Bármit megcsinál, amit Roberto Iniguez kér tőleForrás: FIBA

Ez a hozzáállás juttatta el a WNBA-ig? 30 évesen került be, minden idők egyik legidősebb újoncaként.
Tudomásul kellett vennem 23 évesen, amikor nem válogattak be az újoncbörzén, hogy Istennek más tervei vannak velem.  Fejlődnöm kellett játékosként és emberileg is, nem álltam készen.  És most itt vagyok, kétszeres Euroliga Final Four-résztvevőként, szinte mindenhol bajnok lettem, ahol játszottam, nyertem MVP-címet is. Fiatalon szerettem utazni, kipróbálni magam mindenhol, ahol esélyem nyílt rá. Rengeteg tapasztalatot szereztem, legyen az jó vagy rossz, és ezek építettek. Életem legboldogabb időszakát élem most, persze ehhez az is kellett, hogy már a WNBA-be is beverekedtem magam.

Azok a WNBA-sztárok, akik nem játszanak Európában, követik az itteni eseményeket? Elismerik, ha valaki eljut az Euroliga Final Fourig?
Szinte mindenkinek van legalább 1-2 éves európai tapasztalata, szóval tudják, min megy keresztül az, aki a WNBA szünete alatt lehúz egy teljes szezont Európában. Szóval igen, követik, kérdeznek is, hogy kinek milyen volt az éve. Azt elmondhatom, hogy nem mindenki jön haza pozitív élményekkel.

Ön szerint van esély arra, hogy a közeljövőben egy magyar játékos eljusson a WNBA-be?
Mindenképp. A magyar bajnokság színvonala folyamatosan nő, az itt eltöltött három évem alatt is szemmel látható a javulás. Lehet, hogy nincs annyi pénz benne, mint a legjobb európai ligákban, de a szintet megüti.  A fiataloknak is jót tenne, ha kikerülnének, mert sokat fejlődhetnének, ráadásul egy teljesen más mentális megközelítéssel találkoznának. Csak javasolni tudom, hogy aki előtt adódik egy ilyen lehetőség, az mindenképp ragadja meg, mert csak profitálhat belőle. Én is fejlődtem még 30 évesen is, hiszen amit itt tanultam, azt ott próbáltam kamatoztatni, amit ott, azt pedig Sopronban. Egy játékos csak több lesz ettől.

Beszéltünk egy fontos nyári döntésről az Eb-vel kapcsolatban. Azonban meg kell majd hoznia egy másikat is, hogy marad-e Sopronban. Gondolkozott már rajta?
Megvan arra a lehetőség, hogy visszatérjek a negyedik évre is. Fantasztikusan bántak velem az itt eltöltött időszakban, nem panaszkodhatok. Jól érzem magam, a sikerek sem maradtak el, remek emlékeim vannak, szóval egyáltalán nem zárom ki, hogy a következő szezont is itt kezdjem el.