Társoldalunk:

A FINA és a NOB együtt gyilkolja meg a vízilabdát

2019.06.21. 20:27

A Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) és a Nemzetközi Úszószövetség (FINA) az elmúlt két évben több olyan döntést is hozott a vízilabdával kapcsolatban, amelyek elsőre úgy tűnnek, előremozdíthatják a sportágat, és megerősíthetik az olimpiai jövőjét, de már most látszik, hogy a két világszervezet valószínűleg nem jó irányba indult el. Erre a szerdai szerb-horvát csúcsrangadó a legjobb példa, amely Tokióban ilyen formában egészen biztosan nem ismétlődhet meg.

Jelenleg Belgrádban zajlik a férfi vízilabda-világliga szuperdöntője. A tornán nyolc csapat vesz részt, a győztes pedig kijut a 2020-as tokiói olimpiára. A válogatottakat két csoportra osztották, az egyikben összekerült az két ősi rivális, Szerbia és Horvátország.

A vízilabda Clásicójának is hívott csatát szerda este kilenckor rendezték meg a telt házas Tasmajdan uszodában, és a várakozásoknak megfelelően egy izgalmas, fizikális, valamint rendkívül színvonalas mérkőzés kerekedett a rangadóból.  A vendégek kezdtek jobban, az első félidőben a szerbek nem is vezettek, 5-4-es horvát előnnyel ért véget az első félidő. Aztán a harmadik negyed komoly fordulatot hozott, ezt 4-1-re nyerték a házigazdák, a negyedikben pedig három góllal is vezettek. 6-9-ről aztán visszakapaszkodtak 9-9-re a horvátok, de 10-10 után, 56 másodperccel a vége előtt Andrija Prlajnovics megnyerte a szerbeknek a mérkőzést egy bombagóllal.

Több mint 3000 ember gyűlt össze a belgrádi Tasmajdan uszodábanForrás: FINA

Természetesen ezzel még nem dőlt el semmi, hiszen „csak" egy csoportmeccsről volt szó, viszont maga a mérkőzés és az események alakulása felvet néhány kérdést. Ezek nem szolgálnak újdonsággal, de arra rámutatnak, hogy a vizes sportokat tömörítő világszervezet (FINA) és a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) döntéshozói mennyire figyelmen kívül hagyják egymást, hogy mennyire nem létezik a kettő között szinergia, és arra, hogy ennek mind a pólósok, mind a nézők megihatják a levét a tokiói olimpián. 2017 nyarán a NOB megszavazta, hogy az olimpián ezentúl nyolc helyett tíz női válogatott szerepeljen, ezzel is egy lépést téve a nemek közötti egyenlőségért vívott harcban. Csakhogy a sportolói létszámot ezzel együtt nem szabad emelni, így hát  a csapatok 13 fős helyett 11 fős kerettel utazhatnak Tokióba, ez a női és a férfi együttesekre is igaz.  Azt nem szabták meg, hogy kötelező-e két kapust nevezni, elvileg tehát minden szövetségi kapitány eldöntheti, hogy 9 mezőnyjátékossal és kettő kapussal utazik-e a japán fővárosba, vagy 10+1-es felállással. A NOB egyébként volt olyan gáláns, hogy megengedje a csapatoknak plusz 2-2 játékos nevezését, akik viszont nem lakhatnak majd az olimpiai faluban, és az sem egyértelmű, hogy őket mikor, milyen események miatt lehet benevezni az aktuális olimpiai meccsre, és ha kell, akkor ki is lehet-e őket venni.

Märcz Tamás szerint rossz irányba indult el a vízilabdaForrás: MTI/Illyés Tibor

A férfiválogatott szövetségi kapitánya, Märcz Tamás két éve így nyilatkozott a vlv.hu-nak:
„Én azt hiszem, hogy ugyanilyen vízilabdát játszani kevesebb játékossal jóval nehezebb, lehet, hogy pont azt nem sikerül elérni, amire évek óta törekszünk, hogy gyorsuljon a játék. Hiszen egy 7-8 mérkőzéses világeseményen, amikor a 4-5. mérkőzéshez érünk és a játékosok egyre fáradtabbak, mert kevesebb játékosnak kell felvállalni ugyanazt a fizikai terhet, egyrészt lassulhat a vízilabda, ha nem lassul, akkor viszont a sérülésveszély nőhet.  (...)
A vízilabda gyorsul annyira, hogy közeledik egy olyan sportág felé, amelyben már szinte három teljes sor cseréje is kevés lenne. Mivel most éppen az ellenkező irányban indulunk el, egyes játékosnak meg kell próbálniuk teljes mérkőzéseket a vízben tölteni. Erre szerintem kevesen alkalmasak, valószínűleg előtérbe fognak kerülni azok, akiknek jó az állóképességük, gyorsak, a meccs nagy részében vízben tudnak lenni úgy, hogy képesek jó teljesítményre. A FINA-nak évek óta az a célja, hogy felgyorsítsa a vízilabdát, legyen minél nézőbarátabb, és ne csak azokat az embereket érdekelje, ahol tradicionális sportágnak számít, de ilyen országból sajnos nincs túl sok. Pont ezért lehet arról hallani egy ideje, hogy veszélyben a vízilabda olimpiai jövője, és az is előfordulhat, hogy kikerül az ötkarikás játékok programjából.

A Szövetség éppen ezért 2018-ban új szabályokat vezetett be, például az edzőknek már csak meccsenként két időkérés áll rendelkezésre a negyedenkénti egy helyett, ezenkívül a félidei szünet is lerövidült öt percről háromra.
Az is újdonság, hogy ha a támadóidő újraindul, akkor már nem 30, hanem csak 20 másodperc áll az adott csapat rendelkezésére, hogy lövéssel fejezzen be egy akciót. Fontos még, hogy cserélni már nem csak az alapvonal mögüli „ketrecből" lehet, hanem a saját térfélen belül bárhol medencébe ugorhat az érkező játékos. A szabálytalanságokat is komolyabban büntetik, ráadásul, ha egy kapu felé úszó játékossal hat méteren belül szabálytalankodnak, automatikus ötméteres jár, és a faultoló is kap egy személyi hibát. 

Utóbbit egyébként a játékvezetők sem alkalmazzák egyelőre teljesen következetesen, az viszont már most látható, hogy emelkedett a büntetők száma. A játékosok számára sem könnyű átállni, hiszen mindenki tudja, hogy a vízilabda mennyire fizikális sport, és az nem úgy megy, hogy egyszer csak azt mondják nekik, fogják vissza magukat. Ugyanolyan erőszakosak, kemények, amit viszont már jobban büntetnek, ez pedig beláthatatlan következményekkel járhat az olimpián.

A szerdai szerb-horvát mérkőzésen – mivel nem olimpia – mindkét csapatban 11 mezőnyjátékos játszott, erre pedig szükségük is volt, főleg a horvátoknak, ahol öt játékos is kipontozódott, így a mérkőzés utolsó perceit csere nélkül, ugyanaz a hat ember (plusz kapus) játszotta le.

Andrija Prlajnovics be tudta fejezni a szerb-horvát meccset, sőt, ő döntötte elForrás: FINA

Tehát ha az olimpiára valamelyik válogatott 9 mezőnyjátékossal érkezik, akkor hasonló esetben vagy kettős emberhátrányban, vagy szimplában, de kapus nélkül fejezett volna be egy ugyanilyen mérkőzést, ami nonszensz. Arról nem is beszélve, hogy a kevesebb csere kevesebb pihentetési lehetőséget, egyúttal fokozott sérülésveszélyt jelent.
A FINA azt mondja, a csapatok tanuljanak meg szabályosan játszani, ami egyrészt felháborítóan lekezelő, másrészt semennyire sem kooperatív. Remélhetőleg az olimpiáig nemcsak a hozzáállás változik, hanem a NOB-bal is sikerül konszenzusra jutni – a sportág érdekében.