Társoldalunk:

Félőrült, üvöltő edzőkkel már nem garantált a siker a női kézilabdában

2019.11.24. 08:37

A világ kézilabdázását évtizedes trendek alakították. A keleti blokk dominanciájának mára nyoma sincs, sőt meglepődnénk, ha bárki bele tudna szólni Norvégia és Franciaország csatájába az előttünk álló világbajnokságon. A két csapat mögött hatalmas tülekedés alakult ki az olimpiai selejtezős helyekért, ebben a harcban egy magyar sikertörténet is elkezdődhet. Soha nem volt ilyen változatos és gyors a női kézilabda, mint napjainkban. Ugyanakkor a régi szovjet iskola bezárt. Üvöltő, félőrült edzőkkel ritkán adatik meg a siker.

A női kézilabda fejlődését - klubszinten és nemzeti csapatok tekintetében is - évtizedes trendek alakították. A szocialista rendszer idején az úgynevezett sportállásnak köszönhetően kézilabdában senki másnak nem volt esélye odaérni a csúcsra, mint a kelet blokk csapatainak. Ehhez még jelentősen hozzájárult az akkori hidegháborús helyzet is. 

A kijevi rémuralomtól a győri sebesvonatig

Részben ennek köszönhető, hogy a Szpartak Kijev 1970-88 között tizenháromszoros BEK/BL-győztes lett. A 20. század legjobb női kézilabdázójának választott Zinajda Turcsina nevével fémjelzett kijeviek uralmába csak korszakos zsenik tudtak belerondítani. Ilyen volt a legendás Sterbinszky Amália a Vasassal (a budapesti klub 1982-ben nyerte meg a BEK-et), vagy – az IHF által – minden idők legjobb játékosának megválasztott Svetlana Kitic a Radnicki Belgráddal.

A legendás Sterbinszky Amáliáról már életében sportcsarnokot neveztek elForrás: Vasas, Facebook

A szocialista rendszer felbomlása nagy hatással volt az erőviszonyok átalakulására. Az 1990-es években az osztrák Hypo vált legyőzhetetlenné. A botrányairól is híres edzőlegenda, Gunnar Prokop kezei alatt egy igazi világválogatott állt össze Ausztriában. A nyolc BL-címet nyert Hypo azóta csak Kovács Ferenc ténykedésének köszönhetően nem ment csődbe, ebben a szezonban az EHF Kupa 2. selejtezőköre jelentette a végállomást nekik.

A 2000-es években a dán klubkézilabda emelt egyet a szinten. A Slagelse és a Viborg csapatainak köszönhetően két Hypo volt a mezőnyben. Mindkét dán csapat három-három alkalommal nyerte meg a BL-t. Korunk domináns együttesét, a Győri Audi ETO-t egyetlen kézirajongónak sem kell bemutatni. Hét elveszített nemzetközi döntő után 2013-ban jött el az áttörés Görbicz Anitáéknak. Ekkor még nem gondolhattuk, hogy Ambros Martín segédedzője, egy magyar ember lesz az, akinek a nevéhez a következő kézilabda-forradalmat köthetjük.

Keleti oldal, nyugati oldal – és mi középen

Négy évvel a férfi szakág után, 1976-ban a női kézilabda is bekerült az olimpia programjába. Ekkorra már a keleti blokk dominanciája válogatott színtéren is kialakult. A 70-es és 80-as évek az NDK és a Szovjetunió rivalizálását hozták, melybe csak a jugoszlávok tudtak aranyat érően beleszólni. 1971, 1975 és 1978 az NDK vb-győzelmét hozta. A szovjetek az első két olimpiát (1976, 1980), valamint zsinórban három világbajnokságot is megnyertek (1982, 1986, 1990).

A rendszerváltást itt sem valamely belső erő, hanem Dél-Korea hozta meg, amely egy addig soha nem látott rendszerben és sebességben kézilabdázva 1988-ban az első, nem keleti blokkból érkező tornagyőztes lett a szöuli olimpián. 

Jevgenyij Trefilov "régi iskolája" három világ-, és egy olimpiai bajnoki címhez vezette az oroszokatForrás: AFP/Franck Fife

A 2000-es évek két teljesen különböző filozófiájú kapitány csatájáról szóltak. Jevgenyij Trefilov és Marit Breivik. Az orosz kapitány ordítozós, régi iskolája a világbajnokságokon, a norvég kapitány tempókézilabdája az olimpián és az Európa-bajnokságokon vezetett aranyérmekhez. Napjainkban úgy néz ki, hogy a következő dominancia kiépítéséhez a franciák járnak a legközelebb. Ők páratlan atletikus képességeiknek, és a csapat kispadján bő két évtizedes rutinnal bíró Olivier Krumbholznak köszönhetik, hogy a 2017-es vb után 2018-ban az Eb-t is megnyerték.

A változatosság kedvéért

A világ női kézilabdázása soha nem volt olyan változatos, mint amilyenné a 2010-es években vált. Az évtized eddigi négy világbajnokságán összesen tíz különböző csapat (brazil, szerb, dán, lengyel, román, svéd, holland, norvég, francia, spanyol) tudott bejutni az elődöntőbe. Üde színfoltja az évtizednek a 2013-ban vb-címet nyert Brazília. A dél-amerikai csapat mindössze a második Európán kívüli ország, amely aranyérmet tudott nyerni világeseményen. A brazilok közül két játékos - Eduarda Amorim (2012) és Alexandra Nascimento (2014) - is megkapta az IHF év játékosa díját.

A brazilokon kívül csak Dél-Korea volt képes elődöntőbe jutni Európán kívülről. A 2012-es londoni elődöntőjük azonban inkább tűnik kifutott eredménynek, mint egy tudatos építkezés következményének. Szemben a masszív védekezésével 2012-ben olimpiai ezüst-, és Eb-aranyérmet nyerő Montenegróval. A tíz vb-érmes és Dél-Korea mellett a 2016-os olimpiai bajnok Oroszország, valamint a 2012-es Európa-bajnokságon bronzérmes Magyarország tudott még elődöntőbe jutni világeseményen. A felsorolt 14 országból egyedül Lengyelország nem lesz ott a decemberi vb-n.

Az évtizedben 12 európai csapat tudott a háromféle világesemény egyikén elődöntőbe jutni. Az élmezőny tehát igencsak változatos képet fest Európában. De csak Európában. De mi van, ha lejjebb tekintünk? Az elmúlt két Európa-bajnokságra egyaránt ugyanaz a 16-16 csapat jutott ki, amelyek a szeptemberben kezdődött, 2020-as Eb selejtezősorozatának első két fordulója után továbbjutásra állnak. Sőt! A másfél hónapja lejátszott 32 mérkőzés mindegyikét e 16 válogatott valamelyike nyerte. Az olló tehát nyílik az elit és a mögötte lévők között, ami megkérdőjelezi a 2024-es tornára szánt bővítés létjogosultságát.

Sokak szerint csak Stine Oftedal (labdával) állhat a franciák útjába a 2019-es vb-nForrás: dpa Picture-Alliance/AFP/Axel Heimken

A tökéletes játékos prototípusa

Napjaink felgyorsult kézilabdázásában az a szép, hogy nagyon sokféle karakterrel lehet érvényesülni. Egyre fontosabb a gyors lábú, gyors döntéshozatali képességekkel bíró, ámde jól védekező játékos, aki egy-egy labdaszerzést követően gyorsan tud indulni. Jelenleg négy ilyen játékost tudunk mondani, melyből három is Győrben játszik. A két norvég, Stine Oftedal és Veronica Kristiansen mellett a szintén győri, ám francia Estelle Nze Minko, és válogatott csapattársa, a Metz irányítója, Grace Zaadi ilyen.

Nem véletlen, hogy ezt a két nemzeti csapatot – a norvégot és a franciát – tartjuk az előttünk álló világbajnokság két favoritjának. Ha azonban azt nézzük, hogy Norvégia egy komplett kezdőcsapatnyi játékost hagy otthon sérülés miatt, akkor Franciaország az egyetlen ötcsillagos favorit. A már említett két csapat mögött a többieknek számos út vezethet a (bronz)éremhez.

Egy-egy nagy lövő (Cristina Neagu – Románia, Lois Abbingh – Hollandia, Eduarda Amorim – Brazília, Emily Bölk - Németország), vagy kiemelt játékintelligenciával bíró irányító-átlövő (Andrea Lekic – Szerbia, Isabelle Gulldén – Svédország, Nerea Pena – Spanyolország, Kovacsics Anikó – Magyarország, Anna Vjakhirjeva - Oroszország), vagy a rolót két hétre lehúzni képes kapus (Tess Wester – Hollandia, Marina Rajcic – Montenegró, Sandra Toft - Dánia) jó formája kulcsfontosságú lesz az olimpiai selejtezős helyekért (2-7.) folytatott küzdelemben.

A mi évtizedünk jöhet?

Korábban már négy időszakban is azt hihettük, hogy a magyarok átveszik az uralmat a női szakágban. Sőt, 1965-ben ez egyszer már rövid ideig sikerült is. A sportág hajnalán a legendás kapitány, Török Bódog egy olyan csapatot rakott össze, mely világbajnoki címig menetelt a hajdani NSZK-ban. A 70-es és 80-as években Sterbinszky Amália generációja hazai pályán lett ezüstérmes 1982-ben a vb-n. A 90-es években jött az "ezüstös aranykor", amikor egy – sokak szerint – páratlan generáció állt össze Farkas Ágnessel, Kökény Beával, Siti Beával és a többiekkel. Ők 2000-ben Romániában nyerték meg az Európa-bajnokságot.

Utoljára a Görbicz Anita nevével fémjelzett csapat szerepelt az olimpián, 2008-banForrás: AFP/Peter Parks

Ezután jött Görbicz Anita, akinek varázslata 2003-ban kezdődött, és tartott ki két olimpiai elődöntő, két vb-érem, két Eb-bronz és zsinórban három világbajnoki all-star-tagság erejéig. A sors fintora, hogy Sterbinszkyhez hasonlóan aranyérme Görbicznek is „csak" klubszinten lett. Móta a Győr a világ legjobb klubjává vált, azóta a magyar bajnokság lett a világ legmagasabb színvonalú pontvadászata. Korábban a dán volt ez. Ez a magyar bajnokság az otthona annak a most épülő csapatnak, mely hosszú időre a világ élmezőnyébe juthat.

Nagyon apró dolgokon múlhat, mi lesz Háfra Noémiék sorsa a felnőttek között. A legjobb nyilván az lenne, ha a kilenc juniortornából haton döntőt játszó orosz csapat példáját követnék. Az oroszok 2016-ban egy nagyon fiatal csapattal olimpiai bajnokok lettek. Nem azért írjuk ezt, hogy nyomást helyezzünk azokra a lányokra, akik még mindig csak egy út elején járnak. Hanem azért, amit ők maguk is tudnak: hihetetlen potenciál van bennük, és mi végig ott leszünk mellettük az úton, támogatva, biztatva őket.

Az olimpiai kvalifikációs női kézilabda-világbajnokság november 30-án kezdődik Japánban, Kumamotóban.