Vágólapra másolva!
Gulyás István, a magyar férfi kézilabda-válogatott szövetségi kapitánya Malmőben értékelte az Origónak a csapat Izland felett aratott szenzációs győzelmét, majd a középdöntős tervekről, és a fiatal játékosok eddigi teljesítményéről is szót ejtett.

Kiküldött munkatársunk helyszíni jelentése Malmőből.

Mit csináltak ezekkel a fiúkkal a szünetben, mit mondtak nekik, amitől ezt az egészen elképesztő második játékrészt produkálták?

Támadásban pedig valamivel nagyobb koncentrációt kértünk, mert semmi rosszat nem csináltak, de becsúsztak olyan technikai hibák, amelyek addig nem voltak jellemzőek a csapatra. Stratégiailag nem volt gond, a helyzeteink megvoltak, de hétmétereseket és ziccereket hibáztunk.

A korábbi meccseken az oroszok két, a dánok csak egy góllal vezettek ellenünk, ehhez képest Izland ellen mínusz öt is volt a különbség. Ezt a fajta új helyzetet, és a még nem tapasztalt hullámvölgyet is remekül kezelte azonban az együttes.
Sejtettük előre, hogy előbb-utóbb ez bekövetkezhet az életünkben, úgyhogy külön felhívtuk rá a játékosok figyelmét, ha lesz is ilyen, ne stresszeljenek, ne görcsöljenek,

mert az izlandiak a nagy rohanásban könnyen el tudják szórni a labdákat, és akkor felzárkózhatunk.

Persze, láttam a játékosok arcán, hogy volt egy kis bizonytalanság, de ebben a helyzetben is próbáltunk nem nyomást tenni rájuk, és végül a második félidőben jött is a változás, amit reméltünk.

Gulyás István (középen) szövetségi kapitány Forrás: MKSZ (Kovács Anikó)

Mentálisan vagy fizikálisan erősebb ez a csapat? Hiszen mindkét oldalról láthattunk már óriási teljesítményeket a játékosoktól.
Egyik nélkül nem megy a másik, úgyhogy nem igazán lehet különbséget tenni. Helyén van a srácok szíve és az önbecsülése is, óriási munkát tesznek bele mind az edzésekbe, mind a meccsekbe, és szerencsére, ha elő is fordulnak nehéz pillanatok, vagy így, vagy úgy, de átlendítik egymást a holtpontokon.

Minek köszönhető, hogy többen olyan szerepkörben is helytállnak, amelyekben korábban alig, vagy egyáltalán nem is játszottak?
Ez egyfajta elvárás tőlünk, megpróbáljuk átültetni beléjük, hiszen ahogy korábban is mondtam, sem idő, sem lehetőség nincs nagyon cserélni. Egyet rövidoldalon talán, de a cél az lenne, hogy azonnal fussunk vissza, rendeződjünk, hogy a védelem meglegyen - emiatt van kulcsszerepe például Máthé Dominiknek, és ez vesz el egy kicsit több energiát tőle támadásból.

De ez ilyen, ez már nem a junior, vagy az ifi csapat, ez a felnőtt szint,

ő pedig, ha néha vannak is hibái, de nagyszerűen helytáll.

Ahogyan a játékosok, úgy a magyar válogatott szakmai stábja is elképesztő munkát végez (balról-jobbra): Nagy László, Tord Ellingsen, Gulyás István, Chema Rodríguez, Haris Porobic Forrás: MKSZ (Kovács Anikó)

Ez a generáció ennyire fegyelmezett, vagy ennyire gyorsan tanulják meg a fiatalok az új taktikai utasításokat és stratégiai elemeket?
Vitathatatlanul ez egy tehetséges, jó generáció, ifi szinten ők játszottak Eb-döntőt is, jó néhányan a junior-vb-n is szerepeltek, úgyhogy jártak már ilyen szinteken, de nyilván ez most egy kicsit más, hiszen felnőttek ellen játszanak, és bár ők is már kis felnőttek, tömegben még mindenképpen javulniuk kell. De biztos vagyok benne, hogy a következő években javulni is fognak. Emellett természetesen nagyon fegyelmezettek is, mindent megfogadnak és betartanak, amit kérünk tőlük, ez a kettő pedig így elég jó párosítás.

Ki, vagy kik eddig a torna legnagyobb pozitív meglepetései?
Senkit nem tudnék kiemelni, mert a szakmai stábbal mi pontosan tudtuk, hogy ki mire képes, és szerencsére

eddig mindenki azt hozza, vagy talán túl is teljesíti, amit előzetesen vártunk tőle.

Mindenki csinálja a dolgát, ez a sok remek egyéni teljesítmény pedig megalapozza a nagybetűs csapat sikereit.

A folytatásban mi a jobb megoldás? Visszafogni egy kicsit a fiatalokat, vagy ami a csövön kifér, lendületből beleállni a középdöntős párharcokba?
Nem változtatunk, nincs okunk arra, hogy visszafogjuk őket.

Nem spekulálunk a meccsekkel, az ellenfelekkel, és az eredményekkel sem, mérkőzésről mérkőzésre készülünk,

mindig az adott riválist térképezzük fel és próbáljuk meg legyőzni.

Forrás: MKSZ (Kovács Anikó)

Ahogyan a csoportkörre, úgy vélhetően a középdöntőre is van egyfajta elképzelés a szakmai stáb részéről. Mire számíthatunk?
Gyakorlatilag mind a négy mérkőzésnek meglesz a maga pikantériája.

játékos és edző egyaránt. Mindegyiknek megvan a sava-borsa, de ez egy jó dolog.

Bánhidi Bence a meccs után arra a kérdésre, hogy hol lehet ennek az álomnak a vége, azt válaszolta, hogy a két favorit, Franciaország és Dánia kiesésével most már bármi megtörténhet. A szövetségi kapitány mit gondol?
Fontos, hogy szerények maradjunk, hülyeségeket és irreális elvárásokat ne fogalmazzunk meg ezzel a fiatal csapattal szemben. Haladjunk tovább azon az úton, ami egyelőre nagyon jónak tűnik.

Álmodozni persze szabad, edzőnek, játékosnak, újságírónak, szurkolónak egyaránt, de csakis napról napra,

és akkor nem érhet minket csalódás.