Társoldalunk:

Elképesztő, amit a második félidőkben művel a kézilabda-válogatott

2020.01.20. 17:36

A kézilabda-válogatott fiatal játékosai gyakorlatilag az ismeretlenségből robbantak be a malmői Európa-bajnokságon, mára azonban alighanem mindenki megtanulta a nevüket a kontinensen, Magyarországon egész biztosan. A tornán a magyar csapat egyik legjobbja a 21 éves Szita Zoltán, vele beszélgettünk az eddigi bravúrokról, a hihetetlen második félidőkről, és szóba került a pályafutása is.

Kiküldött munkatársunk helyszíni jelentése Malmőből.

Hogy élte meg a szlovének elleni elképesztő fordítást és győzelmet?
Mint mindenki, természetesen én is nagyon boldog voltam. Ha nekem ezúttal nem is volt annyira kiugró mérkőzésem, szerencsére Ligetvári Patrik a legjobbkor húzta elő a bombáit. Talán ez egyébként a legnagyobb erényünk, hogy szinte minden játékosban megvan az, hogy bármikor robbantson egy nagyot, és vezére legyen a csapatnak. Meg persze a második félidei teljesítményünk, ami tényleg egészen elképesztő. Fizikálisan rendre az ellenfeleink fölé növünk a hajrában, ez pedig a szakmai stáb és az erőnléti edzőnk munkáját dicséri. Van egy mondás, amely szerint a tyúkokat este számolják, ez ránk is elég találó, hiszen nem az első félidőben, vagy a szünetben kell vezetni, hanem lefújáskor. Nagy volt az öröm az öltözőben, de visszafogottabban ünnepeltünk, mint például Izland ellen, mert érezzük, hogy van még bennünk.

Szita Zoltán Izland ellen is remekül játszottForrás: MKSZ (Kovács Anikó)

A magyar bajnokság nem tartozik a legerősebbek közé Európában, a keret nagy része viszont Magyarországon kézilabdázik. Ebből a szempontból is jó üzenete lehet ezeknek a sikereknek?

A húzójátékosainknak, Mikler Rolandnak, Bánhidi Bencének, Balogh Zsoltnak azért megvan a kellő rutinja a top szintekről, azért az is nagyon nagy segítség.Természetesen minden sikerrel, minden bravúrral adunk egy löketet a magyar kézilabdának, de a Wisla Plock játékosaként már össze tudom hasonlítani a magyar bajnokságot egy külföldivel, és azért van különbség. A Bajnokok Ligájáról nem is beszélve. Bár nyilván nem látok be minden csapatnál a színfalak mögé, de szerintem az imént említett erőnléti edzők fontosságára kellene ráébredniük az NB I-es kluboknak. Ez Veszprémben már az utánpótlásban is meg van oldva, ha jól tudom, Balatonfüreden is - ezekről tudok érdemben nyilatkozni, hiszen ezeken a helyeken játszottam, de a jövőbeli sikeres munkának ez lehet a kulcsa.

Ha már saját klubcsapatát említette: megtalálta a számításait Lengyelországban?
Igen, abszolút. Én is érzem magamon a fejlődést, amelyet a korábbi edzőim is megerősítettek. Két évet előtte már játszottam a magyar bajnokságban, nyilván az adott egy alap önbizalmat, de már ez a hat hónap, amelyet eltöltöttem a Wisla Plockban, rengeteg pozitív változást hozott a játékomban.

A csapategység rendkívül erős, itt éppen Székely Márton és Szita Zoltán ölelkeznek összeForrás: MKSZ (Kovács Anikó)

Tősgyökeres veszprémiként az lenne a csúcs a karrierjében, ha egyszer visszatérhetne oda, ahonnan elindult?
Ha olyan teljesítményt nyújtok majd, hogy esetleg teljes értékű játékosként számítanának rám, akkor nagyon boldog lennék, és természetesen örömmel térnék vissza. Veszprémben születtem, ott nőttem fel, ott a családom, 15 éves koromig a B-középben ugráltam a csarnokban, és szurkoltam a csapatnak, ezer szállal kötődöm a városhoz. Az a célom viszont, hogy élvezzem a kézilabdát és boldog legyek, ha pedig csak a padon ülnék, akkor nem lennék az. Úgy érzem, jelenleg jó helyen vagyok, csak rajtam múlik, hogy mit hoz a jövő.

Az imént elmondottak alapján hihetetlen érzés lehet, hogy néhány éve még az egyik legnagyobb rajongója volt Nagy Lászlónak és Chema Rodrígueznek, most pedig az ő irányításuk alatt szerepel a válogatottban.
Valóban álomszerű, ráadásul Lacival Veszprémben még együtt is játszhattam, az sem volt semmi. Egyébként Gulyás István szövetségi kapitánnyal egyetemben elképesztő munkát tesznek bele ebbe a csapatba, mindenki tudja, mekkora szerepük van az eddigi sikerekben, ezt én is csak megerősíthetem. Nélkülük egészen biztosan nem tartanánk itt.

Szita Zoltán gólörömeForrás: MKSZ (Kovács Anikó)

Az Eb-t megelőzően a kézilabda világát leszámítva kevesen ismerték a magyar csapat legtöbb játékosát. Mára azonban nemcsak Magyarország, egész Európa megtanulta a nevüket - hogy birkóznak meg a hirtelen jött népszerűséggel?
Örülünk, és természetesen jólesik az a szeretet, ami körülvesz most minket, de nem szabad, hogy ez bárkit is megváltoztasson - egyébként nem is olyan gondolkodású ez a társaság, úgyhogy probléma semmiképpen nem adódhat belőle. Ugyanazok az emberek vagyunk, akik eddig voltunk, helyén kell kezelni a sikereket, és amikor örülni kell, akkor örülünk, ha viszont dolgozni kell, akkor továbbra is kőkeményen vetjük bele magunkat a munkába. Az persze egy extra motiváció, hogy azok után, amit letettünk az asztalra, kis túlzással már elvárják tőlünk a szurkolók, hogy tartsuk ezt a szintet, vagy akár lépjünk egy következőre.

Szita Zoltán nevét alighanem a dánok is örökre megjegyezték, hiszen bombagóljaival főszerepet vállalt az olimpiai és világbajnoki címvédő elleni döntetlenben. Élete meccse volt?
Az biztos, hogy előkelő helyen van a rangsorban. Remélem, képes leszek még hasonló teljesítményre, mert az lenne az igazi, ha minden találkozón tudnék hozni egy megfelelő átlagot. Jó játékkal akarom segíteni a csapatot, de az én esetleges egyéni sikereimnél százszor fontosabb a válogatotté.

Szita Zoltán rengeteget profitál abból, hogy Lengyelországban és a Bajnokok Ligájában játszikForrás: MKSZ (Kovács Anikó)

Ha már siker: Ligetvári Patrik úgy fogalmazott a szlovén meccs utáni értékelésében, hogy ha már egy ekkora siker kapujában állnak, nem belépni kell rajta, hanem berúgni. 
Igen, itt most már nem állhatunk meg. Ennek a helyzetnek azonban továbbra sem szabad terhet raknia ránk, de élnünk kell ezzel a lehetőséggel, ha már tényleg megteremtettük magunknak. Persze továbbra is helyén kezeljük a sikereket, ebben is nagy segítségünkre van a stáb, mindannyian a kézilabda világából jöttek, átéltek hasonló dolgokat, úgyhogy pontosan tudják, hogy adott szituációban mit kell mondani, hogyan kell cselekedni.Akkor a következő megálló Stockholm?
Nagyon remélem, mert ha már az 5-6. helyért játszhatunk, netán bejutunk az elődöntőbe, akkor a szüleim is kiutaznának a svéd fővárosba, és jó lenne már találkozni velük.