Társoldalunk:

Hihetetlen ajándékokat adtak az országnak férfi kézilabdázóink

2020.01.26. 06:27

Bár a magyar válogatott a hatalmas bravúrok ellenére végül "csak" 9. helyen zárt a férfi kézilabda Európa-bajnokságon, Gulyás István fiatal csapata az egész kontinensnek megmutatta magát. A Sport TV szakkommentátorával, a korábban olimpiai 7. és világbajnoki 6. együttesben szereplő Borsos Attilával értékeltük a látottakat.

Eltelt néhány nap a magyar csapat kiesése óta, a csalódottságot mostanra felváltotta a büszkeség?
Ambivalens dolog ez, hiszen mindig az utolsó élmények a legfrissebbek, azok pedig nem voltak jók, az utolsó két mérkőzéstől többet reméltünk. Különösen talán a svédek ellenitől, ahol 18-18-ig úgy éreztem, megvan bennünk a tűz, ami a korábbi találkozók második félidejében jellemezte a csapatot. Sajnos az utolsó 12 percre "kipukkadtunk", a portugálok ellen pedig nem igazán volt esélyünk, az ellenfélen érezhető volt, hogy frissebbek, jobban tudják variálni a játékukat. Ettől függetlenül, amit ez a csapat Malmőben produkált és elért, arra utólag csak büszkeséggel lehet visszagondolni, minden elismerést megérdemelnek ezek a fiúk. Hihetetlen élményekkel ajándékozták meg egész Magyarországot.

Borsos Attila (b) és a Sport TV stábja a norvégok klasszis irányítójával, Sander Sagosennel (b3)Forrás: https://www.facebook.com/sport1tv/

Mikor érezte először, hogy ebből akár valami csoda is kisülhet?
Az Izland elleni találkozó után. Az oroszok elleni győzelmet titkon talán reméltük, aztán hoztuk azt a szuper meccset a dánok ellen, de úgy voltam vele, hogy a magyar válogatottnak minden tornán van egy extra mérkőzése, utána viszont rendre nem sikerült folytatni azt a teljesítményt. Viszont az izlandiak elleni második félidő valami embertelen volt, ott már én is elhittem, hogy ezek a gyerekek bármire képesek lehetnek.  Aztán a norvégok kicsit visszahoztak minket a földre, de amit utána a szlovének ellen megint produkáltak a fiúk, az ismét parádés volt. Utána beleütköztünk a realitásokba, de ennek a csapatnak nincs miért szégyenkeznie.

Ki, vagy kik okozták a legnagyobb meglepetést a számára?
Voltak remek teljesítmények, de ha egy embert kellene kiemelni, akkor Ligetvári Patrikot mondanám. Ő volt az, aki ha nem is a legnagyobb meglepetés volt, mert ismertük, talán mégsem gondoltuk róla, hogy képes több meccsen is arra, amit mutatott. Bátran játszott, kevés hibával. Sokszor előfordul, hogy aki jól védekezik, majd elöl többször eredményes, annak a védőmunkája látja kárát. Patriknál viszont egyik sem ment a másik rovására. Nagyon jó benyomást tett rám, remélem, hogy ezt a produkciót a spanyol klubjában is tudja stabilizálni, és ha esetleg visszakerül Veszprémbe, még inkább fejlődik.

A férfi kézilabda-válogatott hihetetlen élményekkel ajándékozta  meg egész MagyarországotForrás: AFP/Jonathan Nackstrand

Kinyithatja ez az Európa-bajnokság a kapukat azok előtt a játékosok előtt, akikről a torna előtt nem igazán hallott a kontinens?
Nem vagyok benne biztos, hogy tömegesen ez akkora változásokat fog hozni, de Szita Zoltán példája tökéletes lehet a többiek előtt, aki a Plockban már most meghatározó szerepet tölt be, és az Eb-n is remekelt. Máthé Dominik Elverumba való igazolása is válaszokat ad majd erre a kérdésre, de összességében mindenképpen jót tehet egy-egy játékosnak, ha kikerül a magyar bajnokság adta védettségből. Számomra a nagy kérdés igazából Nagy Bence, aki szintén emlékezetes tornán van túl, talán neki is külföldön kellene rutint szereznie, például a Bundesligában. Nekem nagy szívfájdalmam, hogy az egyik legerősebb bajnokságban, a németben nincs magyar játékos. Őt el tudnám képzelni ott, vagy akár Franciaországban, kérdés, hogy a Fradinak mik a tervei.

A szélsőjáték továbbra is afféle hiánycikk a magyar taktikai repertoárból, pedig akár Bóka Bendegúz, akár Hornyák Péter nevét említjük, az emberek talán meglennének a stratégia színesítésére.
Ez régi betegsége a magyar válogatottnak, már az én időmben sem támaszkodtunk igazán a szélsőkre, átlövő, vagy beálló központúak voltunk. Ezáltal a szélsők elveszítik a kezdeményezőkészségüket, ami ezek után bár érthető, de attól, hogy Hornyák nem kap labdát, az lehetetlen, hogy lehozzon két meccset nulla lövéssel. Ha más nem, beviszek két támadást egyedül, aztán maximum kapok két tockost, hogy miért erőlködöm, de legalább megpróbáltam váratlant húzni.  Ha megnézzük a kiemelkedő csapatokat, kevés olyat találunk, ahol ne színesítené a repertoárt a szélsőjáték, elég a norvégokat, spanyolokat, szlovéneket, vagy a horvátokat emlegetni. Ebben mindenképpen fejlődnünk kell. Illetve a betörések utáni gólokban, mert egy az egy ellen nem voltunk elég hatékonyak.

Bóka Bendegúz (13) és Hornyák Péter (47) szélsőjátéka kulcsfontosságú lehet a magyar kéziválogatottnak a jövőbenForrás: MKSZ (Kovács Anikó)

Ha sikerül akár ezeken, akár más területeken fejlődnie a csapatnak, akkor mire lehet képes a jövőben ez a társaság?
Az biztos, hogy az az út, amit ez a csapat megkezdett, az reménykeltő és jó irányba vezet. Ami a szakmai stáb legnagyobb feladata, hogy szélesítse a repertoárt, főleg támadásban, és hogy megtalálja ebben a rendszerben Lékai Máté, Bodó Richárd, Juhász Ádám, vagy Ancsin Gábor helyét anélkül, hogy elvesztenénk azokat a srácokat, akiket most felfedeztünk.  Ez pedig nem olyan egyszerű, ahogyan az sem, hogy az ellenfelek már készülni fognak ránk. Nagy Bence például vélhetően az apró dolgaival már nem fogja tudni meglepni a riválisokat, mert készülnek majd rá. Eddig nem ismerték, ez volt az előnye, de alapvetően a kapuban, ha kilenc méterről 100 km/h-nál gyorsabban jön egy lövés, azt reflexből nem lehet védeni. Ezért elemeznek mindenkit, hogy adott szituációkban ki, melyik sarkot választja a lövéseknél. Ettől lesz valaki klasszis játékos, hiába tudják például Sagosenről, hogy mire számíthatnak tőle, mégis tud váratlan megoldásokat választani. 

Borsos Attila számára melyik pillanat volt a legemlékezetesebb a kontinensviadalon a magyar válogatottal kapcsolatban?
A mérkőzést ugye már korábban említettem, az az izlandiak elleni volt, viszont amit a szlovének ellen Ligetvári Patrik a második félidőben produkált, az biztos megmarad bennem. De Bánhidi Bence teljesítménye is, mert bár sok elvárás nem volt a csapattal és a játékosokkal szemben, vele talán igen, és világklasszis szintet hozott. Ahogyan Mikler Roland is a kapuban, egészen parádés meccsei és védései voltak, szerintem amióta ismerem, ez volt a legjobb tornája. Remélem, hogy 2022-ben, a hazai rendezésű Európa-bajnokságon még számíthatunk rá.