Aki látta az Európa-bajnokságon a bronzmeccsen hullafáradtan mozgó norvégokat, vagy a döntőben szintén leépült horvátokat, tudhatta, hogy
a játékosok végső erőtartalékaikat mozgósították.
A legnagyobb terhelést a norvégok szenvedték el, mutatjuk is, miért.
Egy-egy labdarúgó-világbajnokságon a legjobb négy közé jutott csapatoknak 7 meccset kell lejátszaniuk. Ráadásul a focimeccsek tiszta játékideje össze sem hasonlítható a dinamikus, robbanékony kézilabdával.
A világ legjobb kézilabdázói 2019 áprilisában már összefogtak. "Don't play a players", azaz "Ne játszatok a játékosokkal" címmel indítottak kampányt.
A játékosok arra szólították fel az IHF-et és az EHF-et, hogy csökkentsék a lejátszandó meccsek számát, iktassanak be több szünnapot egy-egy világeseményen.
"A játékosoknak egyre több mérkőzést kell játszaniuk anélkül, hogy számításba vennék az egész idény alatt rájuk váró meccsszámot, és az ezzel járó nyomást. Mindennek számos következménye van a játékosok egészségére, és végső soron rossz hatással van az egész sportágra" – áll a számos ismert játékos részvételével rögzített videóban.
Hallgassák meg a játékosokat! Anélkül hoznak döntéseket, hogy szükségszerűen figyelembe vennék a játékosok terhelését, és ennek hatását a fizikai és mentális állapotukra. Több pihenőnappal biztosak vagyunk benne, hogy a játékosok fizikailag jobb állapotban lennének, és a pályán ki tudnák hozni magukból a legjobb formájukat. A kézilabda-játékosok egységesek. Védjék meg a játékosokat! Ne játsszanak velük!"
A francia Nikola Karabatic, a dán Mikkel Hansen, a román Cristina Neagu vagy éppen a Győrben játszó norvég Stine Bredal Oftedal állt az élére ennek a kampánynak. A kezdeményezés Franciaországból indult. A 2019-es férfi kézilabda-világbajnokságon a francia csapatnak 17 nap alatt 10 meccset kellett lejátszania. Ezek után a francia játékosszövetség elnöke, Bastien Lamon állt az ügy élére.
A kampány célja egyértelmű. Azt akarjuk, hogy több pihenőnap jusson a nemzetközi mérkőzések között. Miként az is nagyon fontos, hogy növeljük a játékosok súlyát a nemzetközi döntéshozó testületekben"
- jelentette ki a francia sportvezető. Mint láthatjuk, az EHF a füle botját nem mozdította, azaz minden maradt a régiben. Illetve dehogy is, mert már megírtuk, hogy a férfi Európa-bajnokság bronzmérkőzésének egy nappal korábbra hozásával ütöttek még egyet a sportolókon.
Ennek a helyzetnek az egyik kárvallottja a magyar válogatott volt,
amelynek a középdöntő utolsó két meccsét úgy kellett lejátszania, hogy a svédekkel szemben január 21-én, kedden 20.30-kor léptünk pályára. Másnap, január 22-én Portugália ellen 16.00 volt a kezdés. A két meccs között 18 óra telt el. Ez papíron megfelelt az EHF szabályzatának, amely azt mondja ki, hogy egy-egy Európa-bajnokságon két mérkőzés között minimum 18 óra szünetet kell biztosítani a csapatoknak. Ez azonban tényleg csak papíron van így.
Mindenki tudja, hogy a svédek elleni mérkőzés lefújása nem jelenti a pihenőidő kezdetét.
Akkor még nyilatkozni kell, vissza kell menni a hotelbe, szóval az érdemi pihenőidő nem 18 óra, hanem ennél sokkal kevesebb.
A helyzet azért nehéz, mert a férfi kézilabda Európa-bajnokság már így is több mint két hétig tart. Érdemes megnézni, hogy 1994-ben, amikor az első férfi kézilabda-Eb-t rendezték, hogyan nézett ki mindez. Most mondjuk, még rosszabbul. A Portugáliában megrendezett Eb 1994. június 3. és június 12. között, azaz összesen 10 napon át tartott. A mezőny 12 csapatból állt, azaz fele volt a mostaninak.
A győztes svédeknek 10 nap alatt kellett 7 meccset lejátszaniuk, de ugyanez vonatkozott az ezüstérmes orosz, a bronzérmes horvát és a negyedik dán válogatottra.
10 nap, 7 meccs. Ilyen terhelés még az NBA-ben sincs. A svédek (de minden más csapat is, amely kijutott, így a magyarok is) az első három csoportmeccsüket szünnap nélkül nyomták le. Senki sem tiltakozott. Tegyük még hozzá, hogy akkoriban nem volt ennyire sűrű a versenynaptár. A Bajnokok Ligája elődjében, a Bajnokcsapatok Európa Kupájában nem volt csoportkör, az a sorozat végig egyenes kieséses rendszerben zajlott.
A jelenlegi helyzetre visszatérve,
a 2020-as női Európa-bajnokságon is hasonló lesz a helyzet.
Azt a tornát két országban, Dániában és Norvégiában rendezik meg. Ott is 18 nap alatt kell ugyanezt a terhelést végigélnie a 24 induló csapatnak. Az EHF közben dörzsöli a tenyerét, mert a férfi kézilabda-Eb a világ egyik legjobb sporteseményévé nőtte ki magát. Dől a lé. Csak a játékosok érdekeivel nem törődik senki.