Egy ország zokogott, amikor legyőztük Romániát

81973068 Horizontal
Hungary players celebrate after beating Romania in the quarter-final of the women's handball competition at the Beijing 2008 Olympic Games on August 19, 2008. Hungary won 34-30. AFP PHOTO/Peter PARKS (Photo by PETER PARKS / AFP)
Vágólapra másolva!
Ha ki kell választanom a magyar női kézilabdázás számomra legbecsesebb olimpiai mérkőzését, pillanatnyi habozás nélkül voksolok a 2000-es, norvégok elleni elődöntőre. A második helyen ugyanilyen sziklaszilárdan áll a 2008-as, románok feletti negyeddöntős diadal. Sőt, bevallom, a lelátó hangulata és az ellenfél kiléte miatt magamban olykor hajlamos vagyok holtversenyt hirdetni. Múltidézésünk befejező része következik. Ballai Attila írása.

Hajdu Jánossal, a szövetség szakmai igazgatójával sétálgattunk 2008 januárjában, a férfi Eb apropóján, a norvégiai Trondheimben, a hó borította folyóparton, a jéggé dermedt fák alatt. Andersen-mesébe illő volt a kép, ám az idillbe belezavart egy hirtelen telefonhívás. Hajdu egyre gondterheltebb ábrázattal markolta a mobilját, majd miután letette, egy szuszra kibökte:

Ne menj messze – javaslom neki. Ő persze nem az én tanácsomra, hanem az idő és a szükség szorításában vállalta a feladatot.

Hajdu János szövetségi kapitány lett 2008 januárjában. Az ő nevéhez fűződik a pekingi olimpia negyedik helyezése Forrás: MTI/Illyés Tibor

A korábbi, közvetlen, vb-ről történő kvalifikáció után ugyanis 2008-ra bevezették a selejtező rendszerét, és a magyar válogatottnak Bukarestben kellett a hazaiak, a lengyelek és a japánok társaságában kialakított négyes csoport első vagy második helyén végezni.

Sikerült is, aránylag simán, a románok mögött, a nyolc évvel korábbi kontinenstornán megtapasztalt, ellenséges hangulat helyett már-már barátságos légkörben.

Egy ízben a csarnok bejáratánál két helyi fiatal azzal a kérdéssel lépett hozzám, hogyan hangzik magyarul, hogy te vagy a példaképem, és amikor azt tudakoltam, mire kell nekik, rávágták: ezt szeretnék mondani Pálinger Katinak és Görbicz Anitának.

Görbicz Anita öröme Románia 34-30-as legyőzése után a pekingi olimpián Forrás: AFP/Saeed Khan

„Görbe" aztán mégis majdnem lemaradt az olimpiáról, mert két héttel a rajt előtt leforrázta magát, és így átvitt értelemben a fél országot is.

Otthoni háztartási balesete során a hivatalos orvosi szakvélemény szerint nagyrészt mély másodfokú, kisebb területen valószínűsíthetően harmadfokú égési sérüléseket szenvedett, sportoló számára nagyon rossz helyen, a lábujjak háti felszínén és a lábujjak között.

Felépülését két-három hétre taksálták, így a remény megmaradt, hogy az olimpia második felére esetleg már játékra képes lesz. De Anita nem csak kézilabdázni, hanem gyógyulni is gyorsan tudott. Az agya, a szenvedélye és a normálisnál két számmal nagyobb cipője – hogy ne dörzsölje a lábát – segítette ebben, így a svédek elleni pekingi nyitányon már pályára lépett és hét gólt szerzett.

Majdnem hiányzott viszont a kispadról Hajdu János. A kínaiakkal és a kazahokkal szemben elvesztett felkészülési mérkőzések miatt még azt is megpendítette, hogy ha kell, lemond, de mint utóbb fogalmazott, a lányokkal folytatott tisztázó beszélgetés helyreállította a lelki békéjét.

Hát még a svédek feletti, immár tétre menő, 30-24-es győzelem. Nem is akárki ellen, hiszen amikor a bemelegítés során azt kérdeztem Ulf Schefverttől, a skandinávok szövetségi kapitányától, az övé-e minden idők legjobb svéd női válogatottja, némi töprengés után azt válaszolta:

Kedélyét azonban jelentősen megrongálta a váratlanul sima magyar siker, így kifejezetten hőbörgött, amikor Hajdu az utolsó percben, plusz hatnál időt kért.

Therese Islas Helgesson (jobbra) gólt lő a magyaroknak a pekingi olimpia Magyarország-Svédország nyitómérkőzésén Forrás: AFP/Saeed Khan

Ez mire volt jó, vont kérdőre engem is, én pedig galád módon azt feleltem, előre gondolkodott, mert lesznek még komolyabb meccseink és, és azokra a végjátékokra készült. Ezután tanácsosnak látszott odébbállnom, így még elcsíptem, amint Görbicz Anita azon örvendezik, hogy egyáltalán nem fájt a lába, eszébe sem jutott, de hozzátette, úgy néz ki, Pekingben nem fog főzni. Pálinger Kati az utolsó nyolc lövésből hetet megfogott, de még arra is akadt magyarázata, miért „csak" annyit:

Arra bezzeg senki sem tippelt, hogy másodjára, Brazília ellen az utolsó másodpercben sikerül megmenteni a 28-28-as döntetlent. Tomori Zsuzsanna szabaddobásból egyenlített, majd a rá jellemző árnyaltsággal szögezte le:

A németek feletti 25-24 után ez természetesnek hatott. Egyrészt azért, mert az egész mérkőzés során

mindössze háromszor vezetettünk: 1-0-ra, 2-1-re és 25-24-re.

Másrészt ezzel végérvényessé vált a negyeddöntőbe jutás, amit elképesztő mennyiségű magyar szurkoló ünnepelt a lelátón. Ennek láttán azt tudakolta tőlem a sajtóközpont egyik munkatársa, tulajdonképpen mekkora a teljes magyar népesség, és annak hallatán, hogy tízmilliós, visszakérdezett: a fővárosban?

A kiugró mennyiséghez ráadásul minőség is társult. Én legalábbis még soha nem tapasztaltam, hogy konkrét szituációban egy drukkerhad akkorát lendített volna egy csapaton, mint ott és akkor. A már biztos továbbjutás andalító tudata két igen riasztó vereségbe – az oroszok 33-24-re, a koreaiak 33-22-re taroltak – kényelmesítette bele játékosainkat, akik a második pofon után elszontyolodva baktattak le a pályáról. A tribünről ekkor felhangzott egy még soha nem hallott rigmus, amelyet az első pillanatokban értelmezni sem tudtunk.

Pedig roppant egyszerűen szólt, így: szeretünk benneteket!

Amikor a lányok lelkéig hatolt az üzenet, egy csapásra harcos amazonná lényegültek át, és a lelátóra mutogatva azt ismételgették, értük kell legyőznünk a románokat!

Akiket a végső sikerre is esélyesnek tartottak, hazájukban már azt tervezgették, hogy

ha beteljesednek a remények, aranygépet küldenek értük.

Nos, még bronzgépre sem volt szükség. A magyar válogatott hatodszor szerepelt az olimpián, de olyan teljesítménnyel, mint ekkor, másodszor rukkolt ki. Először 2000. szeptember 29-én, a sydneyi elődöntőben Norvégia ellen, de akkoriban általános vélekedés szerint a miénk volt a világ legjobb csapata.

Hajdu a románok magyarfóbiájára építve viharos kezdést kért,

ami tökéletesen bejött, a végig tetemes előny és az 50. perc 30-21-es részeredménye után a 34-30 még nem is a valós képet mutatja. Gheorghe Tadici tréner is keserű beletörődéssel vallotta be: „Bármivel próbálkoztunk, nem működött. A magyarok motiváltabbak és jobbak voltak." Pálinger Katalin ellenben joggal így lelkendezett:

Görbicz Anita és Bese Valéria csatája a pekingi olimpia magyar-román mérkőzésén Forrás: AFP/Peter Parks

Az elődöntőben az oroszoktól sem feltétlenül kellett, a hat nappal azelőtti 24-33 dacára sem. Ezt az ezúttal 22-20-as végkifejlet is tükrözte.

23 lőtt góllal a döntőbe lehetett volna masírozni!

A folyamatos hátrány dacára ezt továbbra is kiváló szurkolóink is érezték, előbb „Nyerhettek, nyerhettek!" majd mínusz ötnél még határozottabb „Nyerni fogunk, nyerni fogunk!" skandálásba kezdtek, de hiába. 22-20-ra kikaptunk, ami ezen a szinten, a vb-címvédővel szemben önmagában bravúr, de Tóth Tímea meghatározta, ezúttal miért tekinthettük annak:

Hajdu János szerint is: „Az igazi gondot a hat méterről elrontott ziccerek jelentették. Aki tizenhárom, tizennégy ilyen lehetőséget kihagy, az nem nyerhet az oroszok ellen, pedig ma verhetők voltak. Igaz, mi is. A lányok este még kisírják magukat, aztán megkezdjük a felkészülést szombatra, mert a bronz is nagyon szépen csillogna."

Hornyák Ágnes és Ludmila Posztnova csatája a pekingi olimpia Magyarország-Oroszország mérkőzésén az elődöntőben Forrás: AFP/Saeed Khan

Csakhogy azt közben az illetékesek „odaígérték" a koreaiaknak. Akik időn túli góllal kaptak ki a norvégoktól, ezért azzal fenyegetőztek, hogy rögvest haza is utaznak.

Maradásra bírták, majd kiengesztelték őket.

Betegségektől és sérülésektől tizedelt tartalékos együttesünk kárára, amely az 53. percig tartotta ellenük magát és a döntetlent, ám ekkor egy kettős emberhátrányba már beleroppant és 33-28-ra alulmaradt.

A magyar csapat megköszöni a közönség biztatását a pekingi olimpia elvesztett bronzmérkőzése után Forrás: AFP/Philippe Huguen

Hajdu János a sokat megélt ember bölcsességével mégis képes volt már a lefújás utáni pillanatokban is az általános mérlegkészítésre:

Így jutottunk el a negyedik helyig. És odáig, hogy mindmáig igaz: női kézilabda-válogatottunk az olimpiák során a románok ellen aratta első és mostanáig utolsó igazi diadalát. Előbbit 1976-ban, utóbbit 2008-ban. Azóta nem hogy a győzelem, a részvétel lehetősége sem adatott meg.

Az egész ország zokogott, amikor legyőztük a románokat Pekingben Forrás: AFP/Peter Parks

Ha Pekingben valaki azt mondta volna, hogy kézilabdás lányainkat legközelebb ismét Ázsiában látjuk az olimpián, kinevetjük. Momentán viszont komoly örömmel fogadnánk e jóslat beteljesülését.

Az olimpiai 4. helyezett magyar női válogatott: Bódi Bernadett, Borbás Rita, Ferling Bernadett, Görbicz Anita, Herr Orsolya, Hornyák Ágnes, Kovacsicz Mónika, Pálinger Katalin, Pigniczki Krisztina, Szamoránsky Piroska, Szűcs Gabriella, Tomori Zsuzsanna, Tóth Tímea, Vérten Orsolya
Szövetségi kapitány: Hajdu János
Edző: Imre Vilmos, Konkoly Csaba

A magyar válogatott eredményei a pekingi olimpián
Csoportmérkőzések:
Magyarország-Svédország 30-24 (15-14)
Magyarország-Brazília 28-28 (17-12)
Magyarország-Németország 25-24 (12-14)
Magyarország-Oroszország 24-33 (15-16)
Magyarország-Koreai Köztársaság 22-33 (11-19)
Negyeddöntő Magyarország-Románia 34-30 (16-14)
Elődöntő: Magyarország-Oroszország 20-22 (9-14)
A 3. helyért: Magyarország-Koreai Köztársaság 28-33 (15-13)

A 2008-as női olimpiai kézilabdatorna végeredménye: 1. Norvégia, 2. Oroszország, 3. Koreai Köztársaság, 4. Magyarország, 5. Franciaország, 6. Kína, 7. Románia, 8. Svédország, 9. Brazília, 10. Kazahsztán, 11. Németország, 12. Angola

Ballai Attila