Társoldalunk:

A korszak, amikor a kézilabdából egyszer csak showbiznisz lett

2020.04.10. 17:22

A kézilabda fejlődésének talán legfontosabb évei voltak a 2006 és 2010 közöttiek. Ebben a periódusban az olyan szupercsapatok, mint amilyen a THW Kiel vagy a Ciudad Real addig példátlan versengést hoztak a játékba. Ez a versengés folyamatosan fejlesztette mind a játékot, mind pedig az azt körülvevő miliőt. A magyar csapatok közül a Veszprém és a Szeged ebben az időszakban a BL-ben nem jutott oda a tűz közelébe, mégis sorsfordító időszaknak nevezhetjük ezt a szakaszt az ő esetükben is. Bemutatjuk a kézilabda egyik aranykorát, aminek a végére a Final4-ral végleg megérkezett a 21. századi sportok közé.

Ne már hogy ezt is kézilabdának hívták

Ez komoly, hogy ilyen volt a kézilabda régen?- ha mai szemmel megtekintünk akárcsak egy 1990-es évek végi, de 2000-es évek elején lejátszott mérkőzést, akkor az ott látottak alapján jogosan tehetjük fel ezt a kérdést.

Mai szemmel szinte értelmezhetetlen, hogy mennyit fejlődött a sportág akár a magyar férfiválogatott eddigi legjobb eredményét hozó 1986-os, svájci világbajnokság döntőjén látott játékhoz képest. Igazi állóháborúnak tűnik, ahogyan a csapatok egymáshoz képest mozognak, és már-már unalomba fulladóan passzolgatnak egymás között még a legnagyobbak is.

Rá se lehet ismerni arra a kézilabdára, ahogyan Kovács Péter (fehérben) idejében játszották ezt a sportotForrás: MTI/Németh Ferenc

A kézilabda dinamikáját növelve előbb bevezették a passzív játékot, majd 1997-ben a gyors középkezdést. Utóbbinak egyik első áldozata pont férfiválogatottunk volt. Vass Sándor csapata rögtön a szabály bevezetése utáni első vb-n a franciák elleni nyolcaddöntőt bukta el egy üres kapus góllal. Ez az olimpiai részvétel lehetőségét is elvette Magyarországtól. 

Ha már üres kapu, a következő forradalmi újítás pont ez volt. Ehhez első körben nem szabályt kellett változtatni – bár 2016-ban arra is sor került -, hanem az edzőknek kellett kitalálnia a „logisztikáját" az egésznek.

A passzív játék, a gyors középkezdés és az üres kapus játék bevezetése egyaránt a játék fejlődését szolgáltákForrás: AFP/Roberto Schmidt

Sokan - köztük ezen sorok írója is - szeretik a hét mezőnyjátékossal való támadást, sokan ellene vannak, mondván megüli a játékot. Jómagam viszont úgy látom, hogy ha nincs precízen begyakorolva, akkor a sors az ellenfél képében úgyis megbünteti a támadó csapatot. Cserébe ha jól működik, akkor csodákat lehet vele tenni (lásd Andy Schmid a Löwennel, vagy Rui Silva a portugál válogatottal).

Úgyis többet dobunk, mint amennyit kapunk

Zvonimir Serdarusic 15 éven át volt a THW Kiel edzője. Munkája a 2006-07-es szezonban ért be a német együttessel. Az észak-németországi klub volt az első, amelyik milliós költségvetéssel gazdálkodhatott,és ezzel a már említett idényben élni is tudott. Azonban a több millió euró magában nem garancia a sikerre, erre nem csak kézilabdás példákat lehet hozni.

A 2006-07-es szezonban triplázó THW Kiel minden idők egyik legjobb csapata voltForrás: DPA/AFP/usage worldwide, Verwendung weltweit/Maurizio Gambarini

A Serdarusic által tökélyre fejlesztett támadójáték viszont annál inkább. A német bajnokság és a kupa mellett a Bajnokok Ligáját is megnyerte úgy, hogy a legrangosabb európai sorozatban rendre a visszavágón, mindössze 8-9 mezőnyjátékost forgatva bedarálták az ellenfelet. Dominik Klein, Christian Zeitz, Vid Kavticnik, Marcus Ahlm, Henrik Lundström, Kim Andersson és Stefan Lövgren voltak, akik túlnyomó részt meghozták a triplát.

Továbbá ez az idény volt Nikola Karabatic első menybemenetele. Karabatic 23 évesen ihletett formában játszva lett BL-gólkirály a Flensburg elleni döntő oda-visszavágós párharcában nyolc, illetve kilenc gólt szerezve.

A Kiel szinte mindenkit képes volt túldobni, kaphatott akárhányszor 30 gól felett. Thierry Omeyer és Matthias Andersson két olyan kapus volt, akikben rendre elakadt egy-két labda - gondolhatta a mester, aki így nem fektetett akkora energiát a védekezésbe.

Mi lehet erre az ellenszer? Tehetjük fel jogosan a kérdést. Nyilván az, ha valahogyan megpróbáljuk lassítani és tördelni a játékot, szembe menve az uralkodó trendeknek. Ezzel is elvéve a kontrollt és át véve az irányítást az ellenféltől. Irányítás – a kulcsszó, amivel Spanyolországban és a Balkánon ekkoriban sikerült hellyel közzel megtörniük ezen csapatok dominanciáját.

Ivano Balic, Uros Zorman, Iker Romero, Chema Rodríguez – négy varázsló, akik minden idők legjobb irányítói közé tartoznak. Ők azok, akik mind klubszinten egy-egy spanyol szupercsapatban, mind hazájuk válogatottjában át tudták venni a kontrollt. Olyan fantasztikus stratégák elképzeléseit vitték át a pályára szinte maradéktalanul, mint Lino Cervar, Claude Onesta, Talant Dujsebajev, Juan Carlos Pastor vagy Valero Rivera.

A Lino Cervarhoz hasonló gondolkodók kellettek ahhoz, hogy meglegyen az északi csapatok által játszott gyors kézilabda ellenszereForrás: AFP/Patrik Stollarz

Hiába volt lassabb az a játék, amit a horvát válogatott, a Ciudad Real, a Portland San Antonio és a Barcelona játszott ekkoriban, ugyanolyan élvezhető volt, mint az úgynevezett „tempohandball". A kézilabda forradalma zajlott a szemünk előtt. Az az állóháború, ami addig jellemezte a kézilabdát, megszűnt létezni. Ez a sportág már nem volt ugyanaz, mint akár a 90-es évek végén. Olyan klasszikusokat köszönhetünk ennek az időszaknak, mint:

  • a 2007-es Kiel-Portland BL-elődöntő 37-34-es visszavágója,
  • a 2008-as és 2009-es BL-döntők nagy fordításai a Ciudad Real részéről pont a Kiellel szemben,
  • a 2008-as Kiel-Barcelona BL-elődöntő párharc,
  • a 2009-es horvát-francia vb-döntő.

Hogy hol volt ebben a képletben a magyar kézilabda? Közvetlenül az élmezőny mögött. Ugyanakkor se a Veszprém, se a Szeged nem pályázott reális eséllyel ebben az időszakban a BL-győzelemre, mégis számos emlékezetes pillanatot szolgáltatott ez a két csapat történetében.

Hullámvasút könnyek között

2006-ban a Veszprém bejutott a BL-elődöntőbe, ahol a Portland San Antonio elleni visszavágón nem volt esélye kiharcolni a döntőbe jutást. Ennek ellenére Kiril Lazarov lett a gólkirály. A következő idényben a Szeged – a legendás Kovács Péter irányításával – megszakította a rivális hatszezonos sikerszériáját. Ha ez nem lett volna elég, Lazarov úgy döntött, hogy távozik a csapattól.

A macedón jobbátlövő helyére azt a fiatal Marko Vujint sikerült leigazolni, aki a 2007-08-as szezon egyik Szeged-Veszprémjén tovább szította az erre az időszakra igencsak felerősödő tüzet. Az Újszegedi Sportcsarnokban sikerült fejbe lőnie hétméteresből a hazaiak kapusát, Puljezevics Nenadot.

Habár ebben az idényben a Szeged jutott messzebbre a BL-ben (középdöntő), mégis a bakonyiaknak sikerült jobban a 2008-as év. Mialatt a semmiből a város határában felépült az 5 019 fős Veszprém Aréna, a csapat megszerezte második KEK-trófeáját, és a bajnoki címet is visszahódította. A Löwen elleni 37-32-es KEK-finálé első mérkőzése volt az utolsó nemzetközi kupameccs a Március 15. utcai tornateremben, szokás szerint 2500-3000-en összezsúfolódva.

A 2008-as KEK-győztes veszprémi csapatForrás: mkbveszpremszurkolok.hu

2008 júliusában átadták a vadiúj arénát, ami azóta is a csapat otthona. A csapat újkorának első idényét azonban beárnyékolta Marian Cozma 2009. február 8-i meggyilkolása. Aki ott volt, sosem felejti el a hat nappal későbbi, Ademar León elleni fantasztikus győzelmet, amit a beállós elvesztése után hatalmas bravúrral könnyek között nyert meg az együttes.

Mire elértük a 2009-10-es idény rajtját, ismét elkezdett nyílni az olló a Veszprém és a Szeged között. A BL-ben erre a kiírásra egy olyan dolgot jelentett be az európai szövetség, ami méltó volt a játék fejlődéséhez. Ez mindkét magyar fellegvár létezésének új célt adott. Ez a két szó pedig nem más, mint a „final four".

Itt van Amerika!

2010. május 29-30. A hétvége, amikor a kézilabda kapott egy új népünnepélyt, amin a sportág minden egyes szereplője legalább egyszer ott szeretne lenni játékostól szurkolón át klubelnökig mindenki. Ez azonban nem adathat meg mindenkinek, csak négy csapatnak, valamint 20 000 szurkolónak évente.

A kölni négyes döntő többről szól, mint négy kézilabda-mérkőzésForrás: AFP/Ina Fassbender

A sztárcsapatok közötti harcot már az első évben tovább serkentette a négyes döntő formátum bevezetése. Ahogyan azt jó néhány későbbi döntő bebizonyította, jótékony hatással van az esélyek kiegyenlítésére, hogy nem oda-visszavágós párharcokban, hanem egy szombati elődöntő és egy vasárnapi döntő után dől el, hogy kié lesz a vadiúj, robotkarra emlékeztető BL-trófea.

Rögtön az első évben fantasztikus showt és parádés játékot hozott a kölni Lanxass Arénában megrendezett „minitorna". A sztárfellépők és egyéb kiegészítő programok pedig olyan élménnyé teszik az egész eseményt, hogy a belépők nagyjából felét még az adott hétvégén megvásárolják az ott lévő szurkolók a következő évi népünnepélyre is. Függetlenül a busás jegyáraktól, és attól, hogy egyáltalán nem biztos csapatuk újbóli részvétele.

2010 azon kevés alkalmak egyike volt, ahol a legnagyobb esélyesnek kikiáltott csapat révbe tudott érni. A sorsszerűség azt diktálta, hogy az elsőként igazi profivá váló Kiel nyerje a trófeát. A németek ezt két fordítással abszolválni is tudták. A Ciudad Real és a Barcelona ellen is háromgólos félidei hátrányból jött vissza és tudott nyerni. A döntőben 36-34-re verte a Nagy Lászlót is soraiban tudó katalánokat.

Nagy László az eddigi egyetlen magyar, akinek - 2011-ben, a Barcelona csapatkapitányaként - sikerült nyernie KölnbenForrás: AFP/Marius Becker

A Veszprém és a Szeged is egyre nagyobb költségvetéssel, és ennek megfelelően egyre jobb kerettel, egyre profibb körülményekkel dolgozhat. A siker azonban a Szegednél a mai napig elmaradt, holott mióta Juan Carlos Pastor 2013-ban átvette a Tisza-partiak irányítását, három alkalommal is csak az utolsó lépés hiányzott. Biztató lehet, hogy legfőbb riválisuknak sem sikerült 2014-ig berúgni a kölni ajtót.

A négyes döntő akkora világszám lett, hogy erről még a legnagyobb amerikai lapok is be szoktak számolni minden évben. Ha más nem, akkor ez tökéletesen megmutatja, milyen sokat jelent ez az évi két nap a kézilabdavilágnak. Már csupán annyi hiányzik, hogy ezt a lapok egy Veszprém-Szeged BL-döntőről tegyék - bízzunk benne, hogy inkább előbb, mint utóbb.