Csapó Gábor: Több jött ki belőlem a pólóban, mint amennyi bennem volt

Mindent elért a vízben, ami elérhető, a Gyarmati Dezső-féle aranycsapat meghatározó pólósa volt, de ez csak része Csapó Gábor hét évtizedének. Mindig történt vele, miatta valami, mint a tehetséges emberekkel általában. úgy tartja: akinek nála szebb élete volt, az festi magát.

„Budai úrigyerek voltam, ráadásul elkényeztetett. A Mama igazi wienerin, bécsi úrilány, legyen elég, hogy a dédnagyapjának ott az életnagyságú festménye Schönbrunnban, mérnök tábornok volt" – mondta a Nemzeti Sportnak adott interjújában Csapó Gábor. Hozzátette, ez nem jelenti azt, hogy vattába csomagolták volna. Kétségtelen, a Mama hihetetlen szinten volt elfogult vele,

de ez nem akadályozta meg abban, hogy azért napi rendszerességgel kapjanak egy-egy pofont a bátyjával.

„Kilencévesen a Dózsa edzője, Csuti bá szólított meg a Szigeten, ahová lejártam játszani, hogy lenne-e kedvem úszni náluk. „De hát

én nem vagyok Dózsa-drukker" – csodálkoztam, mert akkor még fontos volt a kötődés. „Én sem" – nyugtatott meg Csuti bá, ebben maradtunk"

– árulta el a klasszis pólós, aki elmondta, hogy egyébként a lába volt mindig ügyesebb, mint a keze, ráadásul úszni sem nagyon szeretett.

Csapó Gábor, a Vasas SC aranygyűrűse, a magyar vízilabdázás egyik legeredményesebb és legkülönlegesebb egyénisége 70 éves Forrás: vasasc.hu

„Szóltak, hogy be kellene ugrani a csapatba, a Szőnyi úton játszunk a Szolnok ellen. Előtte egy edzésen voltam lenn, passzolgattam, semmi több. Aztán nyertünk kettő-egyre, lőttem egy gólt, majd az öltözőben alig álltam a lábamon, annyit kivett belőlem az úszás, birkózás, úszás, birkózás. Leültem, majd lefeküdtem a földre, végül

kértem húsz forintot Szecsey Gyuri bácsitól, s taxival mentem haza. Otthon huszonnégy órán át aludtam, közben apám elvitte a húszast Gyuri bácsinak, én meg pólós lettem nála"

– mondta Csapó a lapnak.

A korábbi világklasszis pólós hosszasan mesélt a játékos és az edzői pályafutásáról is, utóbbiról elárulta, hogy alapvetően nem volt jó tréner.

„A meccseket jól levezényeltem, nem voltak rossz cseréim például, az edzések, ha jókedvem volt, rendben voltak, de

az például nagyon bosszantott, ha egy jó játékosnak kétszer elmondtam valamit, és nem értette.

A Vasasban a szakosztályvezető, Méhes Jenő mondta mindig, hogy akkor nem kétszer, hétszer kell elmondani, igaza volt, de nekem nem volt türelmem hozzá."

Hozzátette, több jött ki belőle a pólóban, mint amennyi benne volt,

technikailag nem volt különleges, de jófejű gyerekként tudott előre gondolkozni.

A teljes interjú ide kattintva olvasható!