Ha nem lenne elég, hogy a magyar labdarúgó-válogatott csütörtök este a hajrában fordított és győzte le 2-1-re Izlandot, valamint négy éve az Európa-bajnokságon szintén a hajrában tudta döntetlenre menteni a csoportmérkőzést, elevenítsünk fel két, kézilabdapályán történt drámát is a szigetországiakkal kapcsolatban.
Izlandon kis túlzással a kézilabda számít a nemzeti sportnak, de hogy Magyarországhoz hasonlóan minimum a második helyen ott van a csapatsportok között, az száz százalék. Míg férfi kézilabdázóinknak négy darab negyedik hely a legjobb teljesítménye az olimpiai játékokon, addig az északiaknak a 2008-as ezüstérem a csúcs.
A pekingi "ezüstgeneráció" utolsó nagy dobása lehetett volna a négy évvel későbbi, Londonban megrendezett olimpia. Jól is kezdte a tornát a Gudmundur Gudmundsson csapata, a csoportkörből ötből öt győzelemmel jutott tovább, azokat átlagosan hétgólos különbséggel megnyerve. Ezzel szemben Mocsai Lajos együttese - klasszikust idézve - "patikamérlegen adagolva", két győzelem mellett három vereséggel a negyedik helyen kvalifikálta magát a legjobb nyolc közé.
A két csapat a negyeddöntőben egymás ellen lépett pályára. Annak a mérkőzésnek Izland volt az egyértelmű esélyese.
Aztán aki látta, soha nem felejti azt a 2012. augusztus 8-i délutánt.
Megszámlálhatatlan, hogy hányszor változott a vezető csapat kiléte, így nem ebből az irányból közelíteném meg az emlékek felelevenítését. Azóta sem láttam olyan tiszta, feszült kézilabda-mérkőzést, mint amilyen az a londoni negyeddöntő volt. Hatalmas tét, végig fej-fej mellett, kemény, de nem durva védekezések, hatalmas védések, mint Fazekas Nándortól, mind az izlandi kapustól.
Mindkét csapat megnyerhette volna már a rendes játékidőben, de egyik sem tette.
Ki gondolta volna, hogy tíz másodperccel a vége előtt, 27-26-os izlandi előnynél Fazekas kivédi Snorri Gudjonsson hetesét, majd az ellentámadásból Lékai Máté a szélső védőt kicselezve, alig 24 évesen elbírja a nyomást és hosszabbításra menti a mieinket?
Ki gondolta volna, hogy Nagy felső lécre lőtt meccslabdája, és az ezzel elszalasztott győzelmi esély nem töri össze a csapatot a 70. és 80. perc közötti második ráadásra? Ki gondolta volna, hogy pont ő lesz a nyerőember a záró periódusban a 20-nál is többször védő Fazekas mellett?
Fantasztikus teljesítmény volt, amit az egész csapat letett ebben a nagyjából fél napnak tűnő két órában, mialatt sikerült 34-33-ra legyőzni Izlandot.
Aztán ott volt az idei, immáron újjáalakuló magyar válogatott januári Eb-mérkőzése Izland ellen, amit hihetetlen magabiztosan, 24-18-ra nyert meg Gulyás István csapata. Úgy tűnik, számunkra minden pályán jó ómen, ha Izland az ellenfél egy-egy fontos mérkőzésen.