Társoldalunk:

Az NDK megszűnése csaknem eltüntette a német kézilabdasportot

2021.01.18. 18:41

Kedden az egyiptomi férfi kézilabda-vb-n a magyar válogatott Németország ellen játszik. A két ország vetélkedésének mind válogatott, mind klubszinten több évtizedes múltja van. A legutóbbi találkozás szomorú emléke még élénken él mindenkiben, hiszen 2020 végén a Kiel egy drámai találkozón, hosszabbítás után ütötte el a Bajnokok Ligájában a döntőbe jutástól a Veszprémet. Nem először tört borsot német klubcsapat egy magyar orra alá. Talán a kézilabda az egyetlen sportág, amelyben a kettéosztottság idején Németország mindkét része a világ közvetlen élvonalába tartozott. És döbbenetes, hogy a Bajnokcsapatok Európa-kupája, illetve jogutódja, a Bajnokok Ligája történetében kilenc különböző német csapat is megnyerte a sorozatot.

Az FA Göppingen, a VfL Gummersbach és a TV Grosswallstadt a kettéosztott ország NSZK részét, a DHfK Leipzig, a Vorwärts Frankfurt/Oder és az SC Magdeburg az NDK részét, míg a THW Kiel, a Hamburger SV és az SG Flensburg már az egyesített Németországot képviselve. Az 1956-57-es első kiírás óta 20 alkalommal bizonyult a világ legjobb férfi klubcsapatának egy német gárda.

A férfi kézilabda BL (BEK) csak egy évvel fiatalabb, mint a focistáké. Az induláskor még annyira sem figyelt rá a világ, mint a foci BEK-re.

Szabadtéren játszott német kézilabdameccs 1957-benForrás: https://alkhaleejtoday.co/

Ez érthető is, hiszen például Magyarországon 1956-ban indult a televízióadás. A Prága válogatottja-Örebro válogatottja kézilabda BEK-döntőnél érdekesebb dolgokat sem sugároztak ott. A sportág első ilyen jellegű megmérettetése során még városok válogatottjai küzdöttek, mint a fociban a mai Európa-liga elődjének, a VVK-nak az elindításakor. De ez csak egy évig volt így, a második kiírásban már klubcsapatok vetélkedtek. Már ekkor döntőbe jutott egy NSZK-ban játszó csapat, a Göppingen, de ekkor még az egymeccses döntőben alulmaradt a svéd Redbergslidsszel szemben. A harmadik és negyedik sorozatot viszont már megnyerte a Baden-Württemberg tartományban található Göppingen csapata.

A hetedik kiírásban, 1966-ban pedig megszületett a második német siker is. Igaz a DHfK Leipzig egy másik országot képviselt, a Német Demokratikus Köztársaságot. Csak az 1990 utáni történelmi változások után sorolja az utókor azonos országból érkezettnek a göppingeni és a lipcsei csapatot. Az 1966-os döntőnek azonban egy magyar ember számára nem ez az igazi érdekessége. Hanem az, hogy az ellenfél a Bp. Honvéd volt.

A DHfK Leipzig 1966-ban a Budapesti Honvéd ellen játszott BEK-döntőtForrás: Origo

Az egymeccses fináléra Párizsban került sor, és még arra sem volt lehetőség, hogy újságíró tartson a magyar csapattal, így az edző, Dékány Rezső – ahogy akkor írták – távbeszélőn tudósította a Népsportot. Elmondta, hogy a mérkőzés előtti napon a kedves vendéglátók elvitték a csapatot a Louvre-ba, majd megnézhették a döntő helyszínét. Az edző megállapította, hogy a pálya 4 méterrel rövidebb, mint az otthon megszokott Klapka utcai, így félt, hogy nem tudják hatékonyan alkalmazni az indításokat. Sajnos az edző félelmei beigazolódtak, a keletnémet csapat végig vezetve, 16-14-es diadallal nyerte meg a BEK-et. A kupa hazai megítélésére jellemző, hogy a péntek esti találkozóról a Népsport a vasárnapi szám (szombaton nem jelent meg az újság) utolsó oldalán egy 60 soros „rövid hírben" tudósított. A helyszínen viszont 4000 néző volt szemtanúja a franciák számára érdektelen meccsnek. Vagyis amennyire összehasonlíthatatlan az akkori kézilabda a maival, annyira nehéz elhelyezni a sportágak népszerűségi rangsorában is. Az biztos, hogy nagyon sok európai országban kedvelték, és az is biztos, hogy a rangosabb találkozókat szép számú közönség előtt vívták.

Varga István kapura lő a Budapesti Honvéd-Vörös Meteor férfi kézilabda mérkőzésen a Magyar Népköztársaság Kupájáért. Ezt a meccset már teremben játszottákForrás: MTI/Pálfai Gábor

Csakhogy a lehetőségek sok helyen keretek közé szorították a vágyakat. A Honvéd 1966-ban a dán Aarhus elleni elődöntőjét azért rendezte csak 700 néző előtt, mert több nem fért el a pálya körül. Magyarországon az 1975-ös bajnokságot még szabadtéren rendezték, a bajnok Debreceni Dózsa bitumenes, a nagy vetélytárs Honvéd salakos pályán játszott. A szabad ég alatt. A kézilabda számára az igazi áttörést az jelentette, hogy 1972-ben visszakerült az olimpia műsorára, és ettől kezdve már komoly találkozókat csak csarnokban lehetett rendezni. Bár ekkor még többnyire amatőr játékosok űzték, viszont a szocialista országokban (más sportokhoz hasonlóan) itt is megjelent a bújtatott profizmus. És ebben is az NDK járt az élen, amely a világméretű hidegháború árnyékában külön harcát vívta a sport terén a gazdaságilag jócskán előtte járó NSZK-val. Ennek volt jelentős állomása a Leipzig BEK-győzelme. Amellyel odadobta a kesztyűt az ország nyugati felére. Ők meg felvéve azt, harcba szálltak a keleti testvéreikkel.

A lipcsei BEK-győzelem utáni évben a nyugatnémet Gummersbach játékosai emelhették magasba a trófeát. Fantasztikus csapat alakult a Köln közelében lévő kisvárosban. Minden idők egyik legjobb klubcsapata, mely hét év alatt négyszer nyert BEK-et. Ám a keletiek sem hagyták magukat! A Dynamo Berlin 1970-ben döntőt játszott a Gummersbach együttesével, majd 1975-ben a Vorwärts Frankfurt le is taszította azt a trónról.

A szovjet Kuncevo elleni kézilabda BEK-meccsen 1970-ben a nyugatnémet Gummersbach nyertForrás: Sputnik via AFP/????

Ez utóbbi NDK-csapat volt, talán sokan tudják, hogy a „nagy" Majna-parti Frankfurton kívül van egy Frankfurt nevű város a volt Kelet-Németország területén is, azt Odera-mentinek nevezik. A Berlinhez közeli kisváros csapata az elődöntőben kiütötte a Ruhr-vidékit, majd a Borac Banja Luka elleni döntőben megszerezte a trófeát. Aztán 1978-ban már az NDK vezetett 3-2-re az NSZK elleni „kinek nyer több csapata BEK-et?" versenyben. Ugyanis az SC Magdeburg azt követően, hogy az elődöntőben búcsúztatta a Honvédot, a fináléban legyőzte a lengyel Slask Wroclawot. Az egymeccses döntőt hazai pályán vívhatta, de mindössze 2000 néző láthatta azt. Ugyanis annyi fért be a csarnokába. Akkoriban még nem voltak akkora termek, mint manapság. A kor legnagyobb ilyen európai csarnoka a dortmundi Westfalenhalle volt, a Gummersbach a '70-es évekbeli győzelmeit ott aratta.

A magdeburgi BEK-diadal után egy évvel a negyedik keletnémet csapat, az Empor Rostock is megnyerhette volna a sorozatot, ám elbukott az első kétmeccses fináléban. Természetesen egy nyugatnémet gárdával szemben. A nyugati Frankfurttól nem messze, szintén a Majna partján található bajor falucska, Grosswallstadt csapata, miután az elődöntőben kiütötte a Honvédot, a Rostock ellen is diadalmaskodott. A finálé első mérkőzése már emlékeztetett a mai kézilabda-őrületre, ugyanis a Grosswallstadt a müncheni olimpiai csarnokban tízezer szurkoló előtt szerzett 4 gólos előnyt, melyből 2-t megőrzött a rostocki visszavágón. A következő évben címet védett a csapat, majd ismét jött egy magdeburgi siker. Az országokat tekintve kissé egyhangú volt ekkor a BEK-győztesek listája. Az első 21 BEK-ből 12-t német csapat nyert. Nyolcat nyugatnémet, négyet keletnémet. Szerencsére az egyhangúságot a Honvéd törte meg 1982-ben. Így 1978 és 1983 között csak azt az egy BEK-et nem német csapat nyerte.

A Budapesti Honvéd BEK-győztes kézilabdacsapata 1982-benForrás: Nemzeti Sport

A Honvéd-győzelem után ismét a Gummersbach ünnepelhetett, immáron ötödször. És valószínűleg utoljára. Ám azt senki nem gondolta, hogy nagyon hosszú időre vége a német hegemóniának. Az egyesítés előtti években csak a nyugati Essen tudott lépést tartani az egyre vonzóbb feltételekkel kézilabdázó keleti (elsősorban szovjet és jugoszláv) csapatokkal. Majd a térképek '90-es évekbeli átrajzolása után a német kézilabda sokáig nem tudta visszavenni a vezető szerepét.

A déli országok (franciák és spanyolok) megtanultak kézilabdázni, és emiatt egyre több pénz került ott a sportágba. Már sok helyen ugyanúgy a kézilabdázásért kapták a pénzt a játékosok, mint az azt megelőző évtizedekben a keletnémetek. A szétesett keleti nagyhatalmak romjain is itt-ott felbukkant egy-két – nevezzük jóindulatúan – mecénás, aki ideig-óráig felhozott egy csapatot a világ élmezőnyébe. Németország pedig a nagy politikai átalakulás után a sport területén is kereste a helyét. A múlt évezred utolsó évtizedében ugyanolyan hullámvölgybe került a kézilabda ott, mint a labdarúgás. Pedig logikus lett volna, hogy a két bombaerős kézibajnokságból egy még erősebb jön létre.

A kilencvenes évek végére állt talpra a német klubkézilabda. A képen a Hamburg-Marseille mérkőzés egyik jeleneteForrás: DPA/AFP/Uli Deck

Ám úgy tűnik, kioltották egymást a remek csapatok egy bajnokságban. Az első egyesített Bundesligát 1991-92-ben két 14 csapatos csoporttal kezdték, majd a négy-négy legjobb a rájátszásban döntött az első 8 helyről. A Göppingen akkor ugyanúgy távol volt az élvonaltól, mint labdarúgásban a Braunschweig, vagy a Duisburg. A Leipzig és a Frankfurt kiesett ebben az évben az egyesített bajnokság legjobbjai közül, a Gummersbach és a Grosswallstadt éppen csak bent maradt. A korábbi BEK-győztesek közül csak a Magdeburg jutott a legjobb 8 közé. Szép új világ – szomorkodtak a korábbi évtizedeket uraló csapatok. Az első hagyományos pontvadászatban, az 1992-93-asban, a három első osztályban maradt nagycsapat a 9-10-11. helyen osztozott.

Az egyesítés után 10 év kellett, hogy talpra álljanak a német kéziklubok. A keletnémetek közül egyedüliként az élmezőnyben maradó Magdeburg 19 évvel az utolsó német győzelem után ért ismét a csúcsra. Megtörve ezzel a klubkézilabda új uralkodójának, Spanyolországnak a sorozatát. A 2002-es magdeburgi diadal egy nyolcéves spanyol hegemónia végét jelentette, és azt, hogy az egyesített Németország jelezte: ismét számolni kell vele ebben a sportban. Sajnos az addigra már szépen felépített Veszprém kárára tette ezt a bejelentést, ugyanis a magyar csapatot győzte le a kétmérkőzéses döntőben. Veszprémben 2 gólos győzelmet arattak Élesék, de Magdeburgban egy percig sem volt esélyük a kupa megnyerésére.

2002 tavaszán a német Magdeburg a Fotex Veszprém ellen nyert Bajnokok LigájátForrás: DPA/AFP/Wolfgang Kluge

Éles József ezt mondta a mérkőzés után: „A BL-sorozatban a két leggyengébb mérkőzésünket éppen a döntőben játszottuk."
Míg az elmúlt években szakkommentátorként tevékenykedő Pásztor István így vélekedett a döntőről: „Nyerhettünk volna, ha a védekezésünk jobban összeáll, és ha bátrabban vállalkozunk lerohanásokra."

A kézilabda ekkor már nagyon népszerű volt. A Magdeburg az összes találkozóját 8000 néző előtt játszotta a BL-ben, míg a Veszprém régi csarnokában is mindig zsúfolt telt ház volt, ami ott 2500 drukkert jelentett. A Veszprém azóta is ott van a világ közvetlen élvonalában, ám három további döntőt is elbukott. A hat addig győztes német csapat mellé viszont csatlakozott még három újabb. 2007-ben két német gárda vívta a döntőt, a Kiel és a Flensburg, és az előbbi akkor diadalmaskodott először. 2020-ban a két ünnep között pedig már negyedszer. A 2007-ben vesztes Flensburg 2014-ben aztán megnyerte az akkor már Kölnben rendezett négyes döntőt, de csak a kilencedik német BEK/BL-győztes lehetett. Egy évvel korábban ugyanis a Hamburg nyert.

Egy jelenet a modernkori kézilabda BL-ből: Veszprém-Flensburg mérkőzésFoto: Csudai Sándor - Origo

A kézilabda a 21. század elejének legdinamikusabban fejlődő sportága, és nem véletlenül rendezik már 10 éve a kölni Lanxess Arénában a négyes döntőt. Ott ugyanis (ha lehetnek nézők) húszezren őrjöngnek a lelátókon. A múltat ismerve nem véletlen, hogy arrafelé ennyire népszerű ez a sport. Ám meghatározó szereplői időről időre változnak. A jelenlegi Bundesliga 20 csapatos mezőnyébe nem fér be a Gummersbach, a Grosswallstadt, a Hamburg és az Odera-menti Frankfurt. Az egykori NDK-t pedig csak a két BEK-győztes, a Magdeburg és a Leipzig képviseli a legjobbak között.