Sokan elővettek egy nagyon régi statisztikát a lengyelek elleni, szombati 30-26-os magyar győzelem után.
Nevezetesen:
legutóbb az 1986-os svájci világbajnokságon nyerte meg az első öt vb-mérkőzését a magyar válogatott
és annak a tornának a végén döntőt játszott a jugoszláv válogatottal. Azt elvesztette, tehát ezüstérmes lett Svájcban.
Az az öt vb-meccs 1986-ból
Magyarország-Dánia 25-21 (csoportmérkőzés)További párhuzamként említhető, hogy a 86-os vb-n is abszolút meglepetés volt, amit a Mocsai Lajos vezette csapat produkált, meg a mostani egyiptomi világbajnokságon sem sokan hittek abban, hogy öt meccs után öt győzelem áll majd a magyar csapat neve mellett.
Pláne úgy nem, hogy a mieinknek messze nem volt ideális a felkészülése. Egészen pontosan semmilyen felkészülése nem volt. A koronavírus-járvány az egész sportvilágot átrendezte, nem volt ez másképpen a kézilabdában sem.
A magyarok úgy utaztak el Egyiptomba, hogy egyetlen felkészülési meccset sem tudtak játszani.
Szemben a lengyelekkel, akik a vb előtt négy előkészületi meccset is programjukba tudtak iktatni, emellett még két Eb-selejtezőt is vívtak. Ráadásul a lengyelek úgy érkeztek a magyarok elleni összecsapásra, hogy
egyetlen meccsüket vesztették el, azt is minimális, egy gólos különbséggel a spanyolok ellen.
Öröm és boldogság volt látni, hogy Magyarország a lengyelek folyamatos 7 a 6 elleni játékát is olvasta, hogy ez a taktikai húzás nem roppantotta össze a végig magabiztosan játszó magyar fiúkat.
Már most leírhatjuk, hogy ebből a középdöntőből a spanyol és a magyar válogatott a záró forduló előtt bejutott a legjobb nyolc közé. E két csapat hétfőn majd azért lép pályára, hogy kiderüljön a csoportelső kiléte és az, hogy ki kivel folytatja a negyeddöntőben. Erről most csak annyit tudunk, hogy a francia, a norvég, vagy a porugál válogatott lehet az.
Gulyás István szövetségi kapitány - nagyon helyesen - nem tekintett ennyire előre.
A férfi válogatott irányításában amúgy is felfedezhető egy olyan koncepció, amely kevés magyar csapatsportágról mondható el.
A 2020-as svédországi Európa-bajnokságon remekül kezdő csapat végül kilencedik helyen zárt, de a Gulyás István, Chema Rodríguez, Nagy László irányítóhármas olyan elegyet alkot a magyar kispadon, amely kevés válogatottnak van. A zárt kapus meccseken a tévéközvetítésben is remekül lehet hallani, ahogy
Nagy László irányítja a védelmet,
de a játékosokat az időkérések közben is érdemes figyelni. Itt valahogy másképpen mennek a dolgok, mint a női válogatottnál, ahol egy-egy játékmegszakítás után csak vakartuk a fejünket, mi is következik most. De hagyjuk is a női csapatot, legfeljebb azon sóhajtozhatnánk, hogy ott miért nincs egy ilyen belsőhármas a kispadon, mint a fiúknál.
Ezzel együtt a folytatás sok kérdést vet fel. A legnagyobb "veszélye" véleményem szerint annak van, hogy a magyarok eddig összesen egy szoros, magas hőfokú meccset játszottak a vb-n. Ez persze a mi dicsőségünk, nem vitás, de az idő előrehaladtával a nem szoros mérkőzések is fárasztják az embereinket.
Éppen ezért merült fel sokakban a kérdés, hogy a spanyolok elleni összecsapáson szükség van-e a "sorcserére"?
Szabad-e egy ilyen lendületben lévő csapatot megbontani azért, hogy az igencsak terhelt belső emberek - különösen Bánhidi Bence - pihenőt kaphasson? Ha megbontják a szakvezetők a belső emberek összjátékát, vissza tud-e térni ez a lendületes kézilabda a negyeddöntőre? Olyan kérdések ezek, amelyek édes teherként nehezednek egy már nyolc közé jutott csapatra, miközben a horvátok szombat este akkora pofont kaptak Argentínától, hogy a szövetségi kapitányuk, Lino Cervar ott helyben - egészen pontosan az élő tévé adásban - adta be a lemondását. Bánhidi mellett meg kell említeni Lékai Mátét is, aki gyakorlatilag csere nélkül játszik ezen a vb-n, márpedig azt tőle sem lehet elvárni, hogy a folytatásban olyan formát mutasson, amit eddig, ha nem kap pihenőt.
Bánhidi a németek ellen egészen elképesztően játszott, de a középdöntő két meccsén már kissé visszaesett a lövőformája.
Egy 204 cm magas, 130 kg-os játékosról beszélünk, egy ekkora testet minden egyes meccsre a csúcsra pörgetni egyszerűen lehetetlen. És ne feledjük el azt sem, hogy Bánhidi az ősszel átesett a koronavírus-fertőzésen.
Egy biztos: a tavalyi Európa-bajnokság után tovább fejlődött a magyar férfi kézilabda-válogatott, amely mérkőzésről-mérkőzésre állítja maga mellé a magyar szurkolókat. A vasárnapi szünnap után hétfőn jön a spanyolok elleni rangadó. Érdekes felidézni, hogy ez a két csapat 2020 őszén már játszott egymással az Eurokupa sorozatban.
A Veszprémben lejátszott összecsapáson a sok újonccal felálló magyar csapat végig magabiztosan játszva 32-29-re verte az Európa-bajnoki aranyérmest.
Azon a meccsen Hanusz Egon négy gólt lőtt, talán akkor játszotta be magát a vb-csapatba. Nem véletlenül említjük az ő nevét, hiszen pont a Csurgó játékosa lehet az, aki Lékait kissé tehermentesíthetné. Mellette a lengyelek ellen kiválóan játszó Rosta is több szerepet kaphat majd a spanyolokkal szembeni utolsó középdöntő mérkőzésen.
Azonban bármi is történik ezen a világbajnokságon, a kitűzött célt már teljesítette a magyar válogatott azzal, hogy bejutott a legjobb nyolc közé. A németek, a brazilok és a lengyelek ellen mutatott szemet gyönyörködtető játék azonban a merészebb álmok megvalósítását sem zárják ki.