Az a csapat lett a férfi kézilabda-világbajnok, amelyik el sem akart utazni Egyiptomba

Mikkel Hansen dán kézilabda válogatott
Denmark's players celebrate with the trophy after the 2021 World Men's Handball Championship final match between Denmark and Sweden at the Cairo Stadium Sports Hall in the Egyptian capital on January 31, 2021. (Photo by Anne-Christine POUJOULAT / AFP)
Vágólapra másolva!
Dánia nem mindennapi körülmények között nyerte meg minden idők első 32 csapatos kézilabda-világbajnokságát, amivel végleg korszakos csapattá vált. Sokan tartottak a létszámbővítéstől, de a lebonyolítás átalakításának köszönhetően nem lett több a rossz mérkőzés. Sőt, az egyenes kieséses szakasz soha nem látott izgalmakat hozott egy olyan kiegyenlített mezőnyben, amiben a magyar válogatott az ötödik helyen tudott zárni.

Egy új remény

A magyar válogatottnak köszönhetően két hétre ismét valóságos kézilabdalázban égett az ország sportszerető fele. A franciák elleni negyeddöntőt 438 ezren nézték végig(817 ezren kapcsolódtak be legalább egy percre), így egy igencsak jelentős tömeg láthatta, ahogyan Gulyás István lelkes, fiatal csapata a rendes játékidő utolsó öt percében három gólos hátrányból hosszabbításra menti a találkozót.

Meggyőződésünk, hogy utoljára ekkora érdeklődés utoljára 2011-12 környékén volt a férfiválogatott körül,

amikor előbb a világbajnokságon elért 7. helyével kiharcolta az olimpiai selejtezőt. Majd még a sikeresen megvívott kvalifikációs torna előtt jött a szinte hazai pályán, több ezer magyar szurkoló előtt megvívott újvidéki Európa-bajnokság (8. hely). 2012 nyarán pedig jött a londoni olimpián elért 4. helyezés, benne az Izland elleni drámai negyeddöntős sikerrel.

A magyar válogatott története harmadik legjobb eredményét érte el a világbajnokságok történetében Forrás: MTI/EPA/Pool/Háled El-Fiki

Franciaország ellen az idei egyiptomi vb-n a legjobb nyolc között a győzelem ugyan nem jött össze, de a női nemzeti csapat számára felemásan sikerült decemberi női Európa-bajnokság után a férfiak ismét megmutatták, hogy tovább haladnak azon az úton, amire egy kiváló koncepció tette fel őket. Gulyás István mellett Chema Rodríguez és Nagy László találhatóak abban a szakmai stábban, ami 2019 júliusában azért állt össze, hogy a 2022-es, Szlovákiával közösen megrendezésre kerülő hazai Európa-bajnokságon ne feltartott kézzel kelljen elindulni.

A mieink legfőbb erénye a csapategység és a küzdeni akarás – ezt nem csak a kapitány, de a játékosok is hangoztatják.

Ha egy-egy játékos kiesik a rendszerből, az nem okoz gondot a játékban. Erre jó példa a tavalyi Eb-n a védekezés oszlopának számító Ligetvári Patrik koronavírus miatti kényszerű távolmaradása. A balátlövő hiányát a korábbi sok hibával és durva szabálytalanságain ezúttal valamelyest túlnővő Sipos Adrián, illetve a visszatérő Ancsin Gábor teljesítménye tökéletesen kompenzálta.

Szintén jól védekezett középen Bánhidi Bence, aki szinte minden fontos pillanatban a pályán volt a tornán. Szemben a tavalyi Eb-vel, ezúttal a torna álomcsapatába nem került be, mégis kulcsember tudott lenni annak ellenére, hogy ősszel talán őt érintette meg a legjobban a koronavírus-járvány. Hozzá hasonlóan szintén átesett a fertőzésen Lékai Máté, aki a bravúrt bravúrra halmozó Mikler Roland mellett szintén főszerepet vállalt a mieink eredményességéből.

Lékai Máté utolsó pillanatban szerzett győztes gólja eszünkbe juttatta a 2012-es londoni olimpia negyeddöntőjét, ahol szintén kulcsfontosságú gólt szerezve mentette hosszabbításra az Izland elleni mérkőzést Forrás: AFP/Anne-Christine Poujoulat

A 32 éves veszprémi klasszis mögött irányító poszton ezúttal senki nem tudott igazán emlékezeteset nyújtani. Ez lehet a kulcsa a hazai Eb-n egy esetleges elődöntőbe jutásnak. A franciák elleni meccs második felében ugyanis Lékain egyértelműen a fáradtság jelei mutatkoztak – ez nem véletlen, hiszen 4 óra 39 percnyi pályán töltött idővel Mikler mögött a mieink második legtöbbet foglalkoztatott kézilabdázója volt úgy, hogy a spanyolok ellen a kapussal egyetemben a keretben sem volt.

Amint Győri Mátyás, Nagy Bence és Hanusz Egon közül legalább egyikük tovább fejlődik, ez változhat.

Ez a fejlődés több úton is elérhető, az egyik ilyen, amit két immáron kezdő játékosunk, Máthé Dominik és Szita Zoltán választott, az a külföldi légióskodás.

A 21 és a 22 éves átlövők a norvég Elverum, illetve a lengyel Wisla Plock csapatában alapembernek számítanak, amit a vébén is bizonyítani tudtak: Máthé lett a legeredményesebb magyar játékos, Szita pedig a németek, a brazilok és a lengyelek ellen is góllal tudta beindítani a csapat szekerét.

A válogatott a mostani torna előtt utoljára az ezüstéremmel véget érő 1986-os világbajnokságon tudta öt győzelemmel kezdeni szereplését egy világeseményen. Most a számos fertőzöttje miatt a kizárás sorsára jutó Zöld-foki Köztársaság, a lelkes amatőrökkel felálló Uruguay, a csoportdöntőn Németország, a mindig veszélyes Brazília és az új csapatot építő Lengyelország ellen is sikerült győztesen elhagyni a pályát. Ez a spanyolok ellen nem sikerült, így jöhettek a franciák a negyeddöntőben, akikkel szemben a mieink egy emlékezetes összecsapáson végül alul maradtak.

Így jött össze a magyar válogatott történetének harmadik legjobb szereplését jelentő 5. helyezés egy olyan mezőnyben, ami évről évre egyre kiegyenlítettebbé válik.

Korszakok csatája

Az 1960-as és 1970-es években a román válogatott előbb a csehszlovákokkal, majd a keletnémetekkel vívott nagy csatát, az 1980-as években a szovjetek a jugoszlávokkal rivalizáltak, majd jött az 1990-es évek, ahol a svéd válogatott teljesítményével csak az oroszok tudták felvenni a lépést. Az ezredforduló után jött a francia aranykor, amibe a kézilabdázás varázslója, Ivano Balic vezetésével csak a horvátok tudtak bele-beleszólni.

Románia, Svédország és Franciaország után Dánia lett a negyedik nemzet a sportág történetében, amelyik meg tudta védeni vb-címét a férfiaknál Forrás: AFP/Anne-Christine Poujoulat

Ugyan 2017-ben ez a francia aranygeneráció hazai pályán még egyszer utoljára megmutatta zsenijét, a 2016-os riói olimpia óta Dánia és Spanyolország korszaka tart napjainkban.

Nem véletlen, hogy ez a két csapat az elődöntőben egy afféle előre hozott döntőt játszott az aranyéremért, amiből ezúttal az északiak jöttek ki egy olyan meccset követően, amiben a kézilabdázás minden szépsége, és számos taktikai variáció felvonultatott. Elég arra a közel 20 percre gondolni, amíg Dánia hét mezőnyjátékossal támadott, aminek az erejét Spanyolország egy öt-egyes nyitott védekezéssel próbálta elvenni.

A 2018-as és a 2020-as Európa-bajnok spanyolok végül 35-33-as vereséget szenvedtek, de a bronzmeccset megnyerték a franciák ellen. Nikolaj Jacobsen tanítványai pedig az öt évvel ezelőtti ötkarikás játékok és a két évvel ezelőtti világbajnokság után ismét aranyérmet ünnepelhettek. Ez azt jelenti, hogy az elmúlt hat világeseményből ötöt ez a két együttes nyert meg.

Dánia eleinte el sem akart utazni Egyiptomba a járvány miatt, majd a körülményeket kritizálta (pl. maszk nélküli emberek mindenhol), hogy aztán mindennek dacára 2019 után ismét veretlenül legyenek a világ legjobbjai.

Mikkel Hansen úgy lett a torna legjobb kézilabdázója, hogy a viadal középső szakaszában még gyomorrontással bajlódott.

Ennek ellenére a svédek elleni fináléban hét, a Spanyolország elleni elődöntőben 12, az Egyiptommal szemben vívott negyeddöntőben 10 gólt szerzett.

Előttem az utódom: Mikkel Hansen és Jacob T. Holm között a képen látott hasonlóság ellenére sincs rokoni kapcsolat... Forrás: AFP/Anne-Christine Poujoulat

Utóbbi találkozón úgy ért el kétszámjegyű gólmennyiséget, hogy számos eladott labdája mellett piros lapot kapott.

A Dánia-Egyiptom mérkőzés a valaha volt egyik legnagyobb kézilabdamérkőzésként vonul be a történelemkönyvekbe.

Amellett, hogy szédületes fordulatokat, kétszeri hosszabbítást, és büntetőpárbajt hozott, a jelen és a jövő egy-egy ikonikus csapatának összecsapása is volt egyben.

Dánia sikereinek titka - szemben a két évvel ezelőtt tapasztalt űrkézilabdával - az volt, hogy ezúttal számos fiatal tehetség is szerepet kapott, akik maradéktalanul éltek is a lehetőséggel. Ilyen volt a balátlövő Jacob T. Holm (25 éves), a balszélső Emil M. Jakobsen (23 éves), a beálló Magnus Saugstrup (24 éves), és a torna legjobb jobbátlövőjének megválasztott Mathias Gidsel(21 éves). Természetesen az egyenes kieséses szakaszra "legenda módba" kapcsoló Hansen mellett a döntő utolsó negyedórájában szenzációsan védő Niklas Landin, valamint az Egyiptom ellen a győztes hétméterest értékesítő Lasse Svan rutinjára is szükség volt.

Ugyanez elmondható a Spanyolország-Norvégia negyeddöntőről is, ahol - leegyszerűsítve persze, de - szintén a rutin győzött. A skandinávok számára nem biztos, hogy jó az az út, hogy egyre inkább mindent Sander Sagosenre szeretnének bízni az összes mérkőzésen. Hiába áll a legközelebb a kézilabdázók közül a gépekhez, ő sem tökéletes. A tavalyi Eb-hez hasonlóan az 50 gólt ezúttal is elérte (54), és emellett kiosztott 38 gólpasszt is, de Dánia sem csak Mikkel Hansen zsenije miatt tudott ismét a legjobb lenni.

A norvég válogatottnak tovább kell várnia első aranyérmére a férfiak mezőnyében Forrás: AFP/Petr David Josek

A norvég férfiaknak ezúttal sem jött össze az, amit a nőknek már rutinszerűn megy: aranyérmet nyerni egy nagy világeseményen. A hazai pályán, pechükre a járvány miatt igazi szurkolók – a két és fél hetet aranytrónjában a lelátón végig ülő Hasszan Musztafát nem tekintenénk annak – nélkül versenyző Egyiptom az éremért hajtott, de ez a már emlegetett dánok ellen elveszített negyeddöntő miatt nem jött össze.

A Roberto García vezette afrikaiak jövője mégis fényesnek tűnik: nem lennénk meglepve, ha a jövőben az első Európán kívüli válogatott lenne a férfiak között, amelyik nagy világeseményt tud nyerni.

Omar Yahia, Yahia Elderaa, Ali Zein, Ahmed Hassan – négy olyan játékos a hátsó posztokon, akik egy lépésből képesek bárkit megverni magukkal szemben. A jobbszélső Mohamed Sanad posztján a világ egyik legjobbja, a balszélen Omar El-Wakil, beállóban pedig Mohamed Mamdouh neve garancia a látványos befejezésekre. Kapusposzton a rutinos, igencsak különleges stílusban védő Karim Hendawy mellett a tehetségét Mikkel Hansen lövéseivel szemben is bemutató Mohamed El-Tayar mellett sem mehetünk el szó nélkül.

Ahogyan a végül ezüstéremmel záró Svédország mellett sem, akik húsz év után jutottak ismét vb-döntőbe. Az akkori kézilabda a maival csak nagyon nehezen összehasonlítható.

Hiába volt ott ismét négy tradicionális nemzet a legjobb négy között, a különbségek a csapatok között egyre kisebbek.

A gyengébb horvát szereplés miatt három különböző kontinens válogatottja is negyeddöntőt játszhatott. Hat európai együttes mellett az Afrikát képviselő Egyiptom, illetve Ázsiából Katar is ott volt a világ nyolc legjobb csapata között.

A Telekom Veszprém 23 éves egyiptomi jobbátlövője, Omar Yahia 11 gólt dobott a dánok elleni fantasztikus negyeddöntőben Forrás: AFP/Mohamed Abd El Ghany

A katariak némi kubai segítséggel (gondolunk itt az 58 góllal gólkirályi címet ünnepelhető, honosított Frankis Carolra) a középdöntő utolsó fordulójában ki-ki mérkőzést játszottak Argentínával, és tudtak végül fordítani a dél-amerikaiak ellen. A kézilabda jövője az lehet, hogy a világ minden pontjáról erős csapatok érkezzenek a világbajnokságra. E felé is tettünk egy nagy lépést azáltal, hogy sikerült megrendezni a tornát.

Ha pedig az angolszász országokban is sikerülne végre meghonosítani a játékot, akkor válna igazán globálissá a sportág. Ebből a szempontból pech, hogy Csehország mellett az USA is visszalépni kényszerült tucatnál is több fertőzöttje miatt. Öröm az ürömben, hogy így legalább láthattunk két fantasztikus játékost, Andy Schmidet és Kiril Lazarovot még egyszer utoljára(?) nagy tornán alkotni.

Azonban nincs megállás a kézilabdavilágban, ezen a héten Veszprém-Barcelona és Szeged-PSG rangadókkal folytatódik a Bajnokok Ligája, ami június végéig tart, közben olimpiai selejtezőt is játszanak, majd remélhetőleg nyáron Tokióban magát az olimpiát is megrendezik. Aztán 2022 januárjában jön a hazai rendezésű Európa-bajnokság, ami már minden magyar játékos szeme előtt ott lebeg.