Vágólapra másolva!
Akik látták ezt a jelenetet, sosem felejtik el. 1988. szeptember 28-án a szöuli olimpia férfi kézilabdatornájának Magyarország-NDK mérkőzése az utolsó másodpercekhez érkezett. A bírók szabaddobást ítéltek a keletnémeteknek. Az NDK kapusa, az olimpiai bajnok Wieland Schmidt előrelopakodott, és ő kapta meg a labdát. Ha bemegy a lövése, a magyarok a csoport 5. helyén zárnak és nem játszhatnak a bronzéremért. A televízióban a meccset közvetítő Knézy Jenő észrevette a keletnémetek cselét, és hangosan kiabálni kezdett...

Ezt egy 22 éves kézilabdázó mondta. A mondat utolsó részét nyilván a félelem ihlette, hiszen egy fiatalember érzékeny lelkét negatívan érinthették egy ostoba sportvezető felelőtlen szavai. A mondat első részét viszont tekintsük egy elkeseredett pillanat okozta pesszimizmusnak. A kettő közötti gondolat, amely az osztályharcról szól, behatárolja a kort, amikor ez a mondat elhangzott.

Wieland Schmidt, a Német Demokratikus Köztársaság kézilabda válogatottjának kapusa ezt 1976-ban mondta, amikor egy rosszul elvégzett időntúli hetesnek köszönhetően ő és társai nem jutottak ki a montreali olimpiára.

Helyettük a Német Szövetségi Köztársaság legjobbjai utazhattak Kanadába, és ez indokolta Ewald elvtárs elkeseredését, és azt, hogy még a pályafutása elején járó tehetség is vesztes osztályharcot emlegetett a kudarc kapcsán.

Wieland Schmidt, aki 1988-ban hős lehetett volna Szöulban Forrás: AFP

Szerencsére a 22 éves kapust nem likvidálták a selejtezőben elszenvedett kudarc miatt, és folytathatta karrierjét. A Magdeburgban és a válogatottban is. Klubjával kétszer is megnyerte a Bajnokcsapatok Európa-kupáját, és olyan döbbenetes statisztikai mutatóval rendelkezik, ami a világon egyedülálló. Hazai pályán, a Hermann-Gieseler-Halleban 16 év alatt egyetlen alkalommal sem volt vesztes csapat tagja. Erre így emlékezett pályafutása után:

Schmidt nemcsak a klubcsapatában alkotott maradandót, hanem a válogatottban is. Az 1976-os csalódást keltő olimpiai selejtező után két alkalommal is szerepelhetett ötkarikás játékokon, és csak hazája (és az azt megszállás alatt tartó Szovjetunió) politikusainak köszönheti, hogy nem volt hármon. 1984-ben ugyanis a szocialista országok bojkottálták a Los Angeles-i olimpiát. Erre persze azt mondja mindenki, hogy ezzel szemben 1980-ban szocialista olimpiát rendeztek. Ez utóbbi kifejezés hatványozottan igaz volt a férfi kézilabda mezőnyre, de azt csak picit befolyásolta az Amerikai Egyesült Államok bojkott felhívása. Ugyanis a moszkvai részvételt kiharcoló 11 válogatott közül csak egy, a világbajnok NSZK maradt távol politikai okból.

Hat csapat (NSZK, NDK, Dánia, Jugoszlávia, Lengyelország és Románia) kvalifikálta magát a vb-helyezésének köszönhetően a játékokra.

Hozzájuk csatlakoztak a kontinentális bajnokságok győztesei (Kuba, Kuvait és Algéria), továbbá az 1979-es B-vb két döntőse, Svédország és Svájc. A rendező Szovjetunióval együtt ezek a csapatok alkották volna a 12-es mezőnyt. Vagyis 5 és fél (Jugoszlávia) szocialista harcolt volna, de az utolsó pillanatban lett még egy. Szerencsére. A szereplést lemondó NSZK helyére ugyanis a B-vb harmadikja, Magyarország került.

Wieland Schmidt a kapuban Forrás: Origo

A keletnémet és a magyar válogatottat egy csoportba sorsolták. És a mi csapatunk lett az egyetlen, amelyet nem tudtak legyőzni Schmidték az olimpián. A második fordulóban 14-14-es döntetlent játszott a két gárda, ám mivel a mieink döntetlent játszottak a lengyelekkel is, a németek pedig győztek ellenük, így az NDK vívhatta döntőt a házigazda Szovjetunióval.

A magyar válogatott a negyedik helyet szerezte meg, miután a bronzmérkőzésen 20-18-ra kikapott Romániától.

A finálé egyesélyesnek tűnt. Az otthon játszó szovjet csapat kiemelkedett a mezőnyből. Minden mellette szólt. Az esélytelen keletnémetekkel azonban nem bírtak. Az első játékrészben mindkét csapat 10-10 gólt szerzett. Majd ezt pontosan lemásolták a másodikban is. A szovjet Alekszandr Anpilogov az utolsó percben hetesből állította be a 20-20-as eredményt. Jöhetett a hosszabbítás. Akkor még messze nem voltak olyan erőnléti állapotban a játékosok, mint manapság, úgyhogy ez hullafáradt sportolók küszködése volt. Egy, csak egy legény volt, aki ekkor is 1000 fokon égett: Wieland Schmidt kapus. Ugyan Anpilogov átlövése után még kapitulált, ám ezt követően kivédte a grúz származású sztár újabb büntetőjét.

Ez volt a mérkőzés egyik kulcspontja, ugyanis Wahl, Krüger és Bier góljaival az NDK nagyon közel került az aranyéremhez.

Ám Anpilogov újabb hetesével 22-23-ra feljött a házigazda, és a kettős emberhátrányban labdát tartó keletnémetektől passzív játék miatt elvette azt a bíró.

Az olimpiai bajnok NDK férfi kézilabdacsapata 1980-ban, Moszkvában Forrás: imago/Imago

Négy másodperccel a vége előtt. A szovjetek hét emberrel próbáltak gólt szerezni a négy mezőnyjátékossal küzdő németek ellen. A kapus előredobta a labdát, Alekszandr Karsakevicsnek megcsinálták a ziccert, ám az ő lövését Schmidt óriási bravúrral védte. Ezzel a mozdulattal lett olimpiai bajnok az NDK. A kapus rövid örömtáncot lejtett a labdával, majd eszelős szemmel, bivalyerővel a falhoz vágta azt. Ezt a legendás mozdulatot később meg kellett magyaráznia:

Ezzel valószínűleg egy hosszú eltiltást sikerült megúsznia, így olimpiai aranyéremmel a birtokában kihagyás nélkül folytathatta a pályafutását. A következő olimpián az NDK a szocialista országok többségéhez hasonlóan nem vett részt. Olimpia helyett Barátság játékokat rendeztek, ennek kézilabdatornájára Schmidt szűkebb hazájában, Magdeburgban került sor.

A torna erősségére jellemző, hogy a négy évvel korábbi olimpia két döntőse vívta itt is a finálét, és Magyarország szintén negyedik lett.

Csak ezúttal nem Romániától kapott ki válogatottunk a bronzmérkőzésen, hanem Lengyelországtól. Az aranycsatát ezúttal is egy góllal nyerte az NDK. Annak vezetői, hogy az esemény rangját tovább emeljék, a győzelemért kétszer akkora jutalmat (20.000 keletnémet márkát) adtak, mint a négy évvel korábbi olimpiai diadalért. Ez kb. egy harmincéves keletnémet mérnök 2-3 évi fizetése volt. Egy magyar mérnök meg kb. 5 hónap alatt kapott ennyi napidíjat, ha a vállalata ideiglenesen kiküldte pl. Magdeburgba dolgozni. De ez aligha vigasztalta Schmidtéket, akiktől a bojkottal valószínűleg egy újabb olimpiai aranyérmet vettek el politikusaik.

Az 1982-es világbajnokságon az NDK kapusa, Wieland Schmidt a szovjetek elleni mérkőzésen Forrás: imago/WEREK/imago/WEREK/Imago Sportfotodienst

Aztán a szöuli olimpián már ismét ott lehetett Schmidt és csapata. Megint a kapus lett a főszereplő, ezúttal az utolsó csoportmeccsen, amelynek a tétje a bronzmérkőzésen való részvétel volt. Ha pontot szerez csapata, akkor ő játszik a harmadik helyért. Ha kikap, akkor az ellenfél. Talán most sokan a fejükre csapnak, hogy emlékeznek erre, mert azon a találkozón Magyarország volt a keletnémet válogatott ellenfele. Öt másodperccel a vége előtt a mi válogatottunk vezetett 18-17-re, de az ellenfél jöhetett szabaddobással. Akkor még nem létezett az a taktika, hogy kapus helyett mezőnyjátékos megy a pályára, így a ravasz Schmidt szaladt fel a támadáshoz. A tévében közvetítő Knézy Jenő látta a veszélyt, s kiabálni kezdett, mintha csak a magyar játékosok hallották volna, amit mond.

Az előrehúzódó kapus jelenléte annyira megzavarta a mieinket, hogy az utolsó pillanatban a német kapus a hatos vonal elöl felugorva közvetlen közelről, zavartalanul lőhetett a magyar kapura. Ha bemegy, akkor az NDK játszik a dobogóért, a magyar csapat csak a hetedik helyért.

Ha nem megy be, akkor a magyar a bronzért, az NDK a totális kudarcot jelentő hetedik pozícióért.

Az 1976-os olimpiáról azért maradt le Wieland Schmidt, mert csapattársa, Hans Engel kihagyta az időntúli hetest az NSZK ellen. 1980-ban sorsdöntő bravúrjával aranyérmet szerzett csapatának. 1984-ben országa politikusai miatt nem indulhatott harcba a címvédésért.

Most nem védéssel, hanem gólszerzéssel segíthette volna hazáját olimpiai éremhez.

276 válogatott mérkőzése során két gólt is szerzett. Ha ekkor is betalál, akkor nemcsak minden idők legnagyobb kézilabdakapusai között tartanák számon, hanem a legnagyobb kézilabdázói között is.

Hoffmann László, a magyar háló fantasztikus tudású őre azonban meggátolta, hogy kollegája a legnagyobbak közé emelkedjen: földöntúli bravúrral hárított. Magyarország ismét a negyedik helyen végzett.

Dr. Hoffmann László a magyar csapat kapujában az 1988-as szöuli olimpián az NDK elleni mérkőzésen Forrás: MTI/Németh Ferenc

A világ valaha élt egyik legjobb kézilabdakapusa, Wieland Schmidt pedig így érem nélkül tért haza utolsó olimpiájáról. Hoffmann és a magyar válogatott miatt egy pici folt került a szinte tökéletes portréjára. Ő tényleg minden elismerést megérdemelt, de nem mindent kapott meg. Erről majd később, előtte idézzük a véleményét arról a „szakmáról", amit művészi szinten művelt:

Még egy évet védett Magdeburgban, majd az 1989-es határnyitás után az első adandó alkalommal az ország nyugati felébe igazolt Az első keletnémet sportoló volt, aki hivatalosan kapott szerződést az NSZK-ban. Mert ne feledjük, hogy a határnyitás után még 11 hónapig az NDK önálló országként létezett. Schmidt egyik tragédiája, hogy ekkor már majdnem 36 éves volt.

A másik meg az, hogy nem is tudta, hogy a Barcelona már sokkal korábban leigazolta volna őt. Másfél millió nyugatnémet márkát kínált érte, ami akkor egy focistáért is szép pénz volt.

Összehasonlításként: a kor legjobb nyugatnémet futballistájáért, Karl-Heinz Rummenigge-ért 1984-ben 15 millió márkát adott az Inter. Ám a Schmidtért tett ajánlat hivatalosan el sem jutott hozzá (menedzsere egy szocialista sportolónak sem volt), az illetékes elvtársak úgy utasították azt vissza, hogy neki nem is szóltak. Az 1988-as olimpia utáni banketten tudta meg, hogy keresték Spanyolországból. Így csak 35 évesen adta meg neki a történelem a lehetőséget, hogy egy szabad országban, ne csak a dicsőségért játszhasson.

Az alsószászországi Hamelnben és a Ruhr-vidéki Mindenben már csak levezethetett.

Közben a családja keleten, Lipcsében maradt, ezért sokat ingázott a két országrész között. Tonnaszámra hordta a keleten ismeretlen árukat Lipcsébe. „Olyan voltam, mint egy négy keréken guruló nyugati kisáruház" - jellemezte az akkori életét minden idők talán legjobb kézilabdakapusa.

Akinek a későn jött nyugati szerződésen kívül van még egy nagy bánata: a mai napig nem került be a Hírességek Csarnokába Németországban. Ahogy egyetlen játékostársa vagy edzője sem. A magyarázat egyszerű: olyan korban sportolt, amikor az NDK-ban a legmagasabb szintről irányították a doppingolást. Jelenleg négy német kézilabdázónak van helye az említett panoptikumban, közülük három (Heiner Brand, Erhard Wunderlich és Joachim Deckarm) kortársa volt Schmidtnek, de mind nyugatnémetek, míg Bernhard Kempa az '50-es években játszott. A döntéshozók pontosan tudják, hogy milyen csalások voltak azokban az időkben a keletnémet sportban. Ám Schmidtnek is igaza van abban, amiről néhány hónapja egy rádióműsorban beszélt:

Nem ezektől tudtunk kézilabdázni. 100%-ig biztos vagyok benne, hogy nem kaptunk tiltott szereket, hiszen minket is ellenőriztek a világeseményeken. A más sportágakban sikeres keletnémetekre is azt mondja a világ, hogy csak a doppingszerek miatt voltak annyira eredményesek. Ezzel csökkentik az általuk elért díjak, címek értékét."

Wieland Schmidt ma a lipcsei női csapat kapusedzője Forrás: imago/Christian Schroedter/imago/Christian Schroedter/Christian Schroedter

Wieland Schmidt ma a HC Leipzig női csapatának kapusedzője. Közel a 70 évhez is a korábbi teljesítményt várja el tőle mindenki. Ha gyakorlás közben beenged egy labdát, már zrikálják is tanítványai, de erről ma már mosolyogva beszél:

"Wieland, ez meg mi volt? – mondják ilyenkor - egy olimpiai bajnok hogy' lehet ilyen béna? A koromra egyáltalán nincsenek tekintettel."