Társoldalunk:

Harmincéves a szolnoki kosárcsoda, amely egy egész városnak okozott eufóriát

2021.04.11. 07:53

Harminc évvel ezelőtt nyerte meg első bajnoki címét a Szolnoki Olaj a magyar férfi kosárlabda bajnokságban. 1991. április 11-én Rasid Abeljanov sikeres dobása után a Szolnok idegenben, 7000 néző előtt győzött a bajnoki döntő negyedik meccsén a címvédő ZTE ellen. Az Origo a sporttörténelmi tettet véghezvivő bajnokcsapat egykori játékosait és edzőit kérdezte a felejthetetlen szezonról, a bajnoki címig vezető útról, és a szolnoki kosarasok közötti kiváló játékkapcsolat gyökereiről.

1991. április 11-én a Szolnok 2-1-es előnnyel utazhatott Zalaegerszegre, a bajnoki döntő negyedik mérkőzésére. Addig minden meccset megnyert a rendező csapat, ez a sorozat viszont itt szakadt meg. A Tisza-parti csapat a döntő negyedik meccsén 74-72-re győzött a címvédő Zalaegerszeg otthonában, így megnyerte a három győztes mérkőzésig tartó párharcot. Többezres tömeg várta Szolnok főterén a hazatérő játékosokat, akik először az 1990/1991-es szezonban lettek bajnokok. A szemtanúk azt mondták, hogy ezt megelőzően akkor volt ekkora tömeg a szolnoki főtéren és akkor álltak ennyien a városháza erkélyén, amikor az első magyar űrhajós, Farkas Bertalan a Tisza-parti városba látogatott.

1991-re a vidéki csapatok már sikeresen megtörték a fővárosi klubok egyeduralmát, hiszen a Körmend 1987-ben elért győzelme után a következő öt idényben négyszer vidéki csapat lett a magyar bajnok.  Háromszor a Zalaegerszeg végzett az élen, majd 1990/1991-es szezonban a Szolnoki Olaj KK nyerte meg az első aranyérmét. Azonban a bajnoki címig vezető úton a Szolnoknak több fontos lépést kellett megtennie. A klubvezetők 1987-ben némi meglepetésre leigazolták az ország egyik legjobb kosarasát, a többszörös válogatott Berkics Lászlót a Honvédtól, aki később hatalmas kedvenc lett a városban. A válogatott kosarast a drukkerek a „Berkics a király" rigmussal köszöntötték a meccseken a Tiszaligeti Sportcsarnokban. A Budapesti Honvéddal háromszor is megnyertük a bajnokságot, majd Szolnokra igazoltam, amely akkor még a B csoportban szerepelt. Sokan meglepődtek, hogy egy vidéki csapathoz mentem, de én meg akartam mutatni, hogy Szolnokon is ugyanolyan jól tudok kosárlabdázni, mint a fővárosban  - mesélte Berkics László az első szolnoki éveiről. A négyszeres magyar bajnok játékos elmondása szerint hétvégenként kettős fordulókat rendeztek a bajnokságban, ahol többször sikerült negyven-ötven pontot is dobnia a meccseken. A szurkolók pedig elkezdték a nevét kiabálni, ami később megszokott jelenséggé vált a hazai lelátókon. Amikor 1987-ben a Honvéddal elvesztettük a Körmend elleni bajnoki döntőt, a több ezer körmendi szurkoló szenvedélyes biztatása és ünneplése nagyon megfogott engem. A Honvédnál picit családiasabb hangulat volt a meccseken, viszont Szolnokon fantasztikusan szurkoltak az emberek. Ezért is igazoltam oda, mert ilyen hangulatban akartam kosárlabdázni  - mondta el Berkics László.

A szolnoki klub legfőbb célja a feljutás volt az NB I A csoportjába, vagyis a legfelsőbb osztályba.

A szolnoki közönség mindig fantasztikus hangulatot teremtettForrás: Origo

A megerősített csapattal az első szezonban még nem sikerült ezt elérni, de a következő (1988/1989) szezonban a Szolnoki Olajbányász a Kecskemét elleni idegenbeli meccsen kiharcolta az A csoportos tagságot. A Szolnoknak az 1989/1990-es szezonja volt az első a legfelső ligában. Kezdetben picit hullámzó volt a csapat teljesítménye, de Andrej Tyubin leigazolása már komoly erősítésnek számított a klubnál, és a csapat lassan jobb és jobb eredményeket ért el. Az 1976-os montreali olimpián bronzérmes szovjet válogatott Rasid Abeljanov személyében is egy kiváló játékos érkezett hozzánk, aki sokat lendített a Szolnok játékán  - idézi fel a bajnoki cím megszerzése előtti idényt Szalay Ferenc, aki a klub korábbi játékosa volt, és az 1989-es szezontól kezdve felügyelte a szakmai munkát Szolnokon. 
Az 1996-os Kelet-Nyugat kosárlabdagálát Szolnokon rendezték, és csak a gála miatt visszatért helyi legenda, Andrej Tyubin 17 találattal megnyerte a hárompontos dobóversenyt. Szalay Ferenc a bajnoki címet hozó szezonban kiemelte az edzőtársának szerepét.

Rasid Abeljanov, aki nagy szerepet vállalt a szolnoki csapat bajnoki győzelmébenForrás: Origo

Rezák László kiváló pedagógiai érzékével sokat segített abban, hogy a játékosok közötti kémia még jobban megerősödjön. Kecskemétről kerültem át Szolnokra 1989-ben. Az első szezon nem úgy alakult, ahogy elterveztük. A kiesés ellen kellett küzdenünk. A második idény már sokkal jobban sikerült, bár a bajnoki cím megszerzése nem volt a kitűzött célok között  - emlékezett vissza Rezák László. A Szolnok a rájátszás során kiesett az első osztályból, de az Oroszlányi Bányász megszűnése miatt a két legjobb kieső, a Szolnok és a Sopron osztályozón döntötte el az NB I-es „A" tagságot. A Szolnoknak idegenben sikerült legyőznie az egyik legnagyobb ellenfelét.

Rezák László, aki a Szolnokkal az 1990-91-es szezonban megnyerte a bajnokságotForrás: digisport.hu

Az 1990/1991-es szezonban az Olajbányászt nem sorolták a bajnokság legnagyobb esélyesei közé. A Szolnoknak csupán ez volt a második éve az élvonalban. A bajnokságot a ZTE, Körmend, Honvéd, Tungsram négyes uralta. A Tisza-parti csapat a Rasid Abeljanov, Andrej Tyubin, Berkics László, Tóth Attila, és Tóth Zoltán kezdőötössel játszotta végig az alapszakaszt és a rájátszást is.  Szalay Ferenc és Rezák László pedig a kispad mellől irányította a csapatot a bajnoki meccsek alatt. Szolnokon akkoriban három két méter feletti játékos volt, és ez nem volt megszokott jelenség a magyar pályákon, ami előnyt jelentett a csapatnak. Andrej Tyubin bedobó poszton játszott, de taktikai okokból sokszor centerposzton is bevetésre került. A csapat támadótaktikájának ez egy kulcsfontosságú pontja volt  - idézte fel Rezák László. A csapat egyik húzóembere, Berkics László szerint az is fontos volt, hogy komoly sérülés nem történt a szezon alatt. A Szolnok fizikálisan nagyon jól felkészített csapat volt, így nem volt akadálya, hogy egy állandó kezdőötös végigjátssza a bajnokságot. Atléta szakember is segített a játékosok szezon előtti felkészítésében. Remek volt a munkamorál a csapaton belül, így mindenki kiváló edzésmunkát végzett  - fejtette ki Szalay Ferenc. A Szolnok egykori edzője azt is elárulta, hogy az orosz kosárlabda-iskola útját járta a csapat. Berkics László és Andrej Tyubin remek mezőnyszázalékkal dobott, Rasid Abeljanov a palánk alatt egyeduralkodónak számított. Tóth Zoltán és Horváth Imre kiválóan védekezett. A Szolnokot csak nagyon ritkán tudták leindítani az ellenfelek. 

Szalay Ferenc Rezák Lászlóval együtt irányította a bajnokcsapatotfotó: Talán Csaba

Rezák László elmondása szerint sokat gyakorolták a taktikát, és mindenki maximálisan elvégezte a feladatokat az edzéseken. Nem szeretek kiemelni senkit, de a csapatkapitány Tóth Zoltán nagy segítség volt Szalay Ferencnek és nekem: hatalmas volt a győzni akarása, és nekünk nem kellett egyszerre több dologra figyelni, mert ő minden általunk elmondott információt pontosan elmondott a társainak  - mesélte el Rezák László. A klub egykori irányítója, Tóth Zoltán szerint a bajnoki cím nem volt előre meghatározott cél Szolnokon, de egy biztos alapokon álló klubnak számítottak, így akár merészebb céljaik is lehettek a bajnokságban. A vezetőségre mindenben számíthatunk, és a kőolajkutató vállalat támogatásáról biztosította a klubot. Több válogatott játékos érkezett hozzánk, és egyre jobban összeállt a csapat  - idézte fel Tóth Zoltán a bajnoki szezon emlékeit. A piros-feketék 16 győzelemmel és 6 vereséggel a Tungsram mögött, és a Körmend előtt végeztek az alapszakaszban. A kosárlabda akkoriban nagyon más volt. Az irányító poszton mellettem még Horváth Imre és Judik Béla is szerepet kapott. Az 1-es és a 2-es poszton lehetett cserélgetni az embereket. A rotációnak 7-8 állandó tagja volt, és a kezdő ötös ritkán változott meg  - árulta el Tóth Zoltán.

A negyeddöntőben a Paks volt a Szolnok első ellenfele, akik ellen mindhárom meccset megnyerte a csapat. Az elődöntőben a Körmend következett, ahol 5 meccsen dőlt el a továbbjutás a Szolnok javára. A bajnoki döntőben a címvédő Zalaegerszeg volt a szolnokiak ellenfele.  A zalai csapat az ötödik helyről jutott a fináléba, így a pályaelőny az Olajé volt. A Szolnok 3-1-es összesítéssel nyerte meg a klub első bajnoki címét, és nem is akárhol: a Tisza-partiak Zalaegerszegen egy hihetetlenül izgalmas meccs után 74-72-re nyertek, és a csapat történelmet írt. A döntőn kívül a legnehezebb meccsünk a Körmend elleni összecsapás volt. Velük korábban is komolyan rivalizáltunk az előző szezonok alatt. A játékosok mindent áldozatot meghoztak a csapat sikeréért. Jó példa erre, hogy Tóth Zoli súlyos kézsérülést, nyílt ficamot szenvedett a döntő első meccsén, de 3-4 nap után már újra vállalta a játékot  - idézte fel a rájátszást Szalay Ferenc. A bajnokcsapat egykori edzője kiemelte a 206 cm-es és 115 kilós Rasid Abeljanovot, aki a győztes kosarat dobta a mindent eldöntő idegenbeli meccsen. 
Szalay Ferenc szerint a nézőtéri hangulat sokszor megrémítette az ellenfeleket. 

A Tiszaligeti Sportcsarnokban nehéz volt helytállnia a vendégcsapatoknak, mivel a szurkolók hangos biztatása sokszor megremegtette a kezeket a dobások előtt. A játékosok mindig nagyon nyerni akartak a hazai közönség előtt. Mondhatni olyan érzés volt, mintha a Szolnok hat emberrel lett volna a pályán, mert a közönség volt az a plusz egy fő  - mondta el Rezák László. A csapat edzője szerint a játékosok közötti összetartás erős volt. Együtt jártak el szórakozni, és gyakran beszélgettek a meccsekről, illetve közösen vitattak meg szakmai kérdéseket. Rezák László szerint a szolnoki szurkolók pedig, akárcsak a pályán lévő játékosok, szintén kiadtak magukból mindent a meccseken, mert annyira vágytak a sikerre.

A diadalittas szolnoki szurkolókForrás: Arcanum Kurír

Tóth Zoltán szerint a kilencvenes évek elején kosárlabdaláz alakult ki Szolnokon, amihez hozzájárult az is, hogy megmozdult a térség sportélete. A Jászberény és Ferencváros a magyar jégkorongbajnokságban vívott hatalmas csatákat a 80-as évek végén, mi pedig a kosárpályán próbáltunk minél jobban játszani. Azt gondolom, hogy a csapatoknak sikerült kivívni a helyi emberek szimpátiáját a teljesítményükkel - mondta el az egykori szolnoki irányító. A bajnokcsapat edzője, Szalay Ferenc szerint a szolnoki kosársikerek legfőbb oka az lehetett, hogy a város és csapat egymásra talált. A pályán elért sikerek visszaadták a város polgárainak önbecsülését a nehéz időszakokat követően. A nagyobb rangadókon négyezren is összegyűltek a sportcsarnokban, hogy biztassák a szolnoki játékosokat. Eufórikus hangulat uralkodott a meccseken  - mondta el Szalay Ferenc. A játékosok közötti kötődés nagyon erős volt. A pályán kívül is sokat beszélgettek egymással. Komoly barátságok születtek, és a pályafutásuk végén többen Szolnokon telepedtek le. A város pedig imádta őket  - emlékezett vissza Szalay Ferenc. Berkics László számára egy maradandó élmény maradt, hogy Szolnokon bajnoki címet tudott nyerni a csapattal. Felejthetetlen szezonunk volt, és mondhatom, hogy életem egyik legjobb időszakát éltem meg  - mondta el az egykori kedvenc Berkics László.

A szolnoki kosárünnep pillanataiForrás: Arcanum Kurír

A szolnoki kosárlabda hírnevét az 1991-es bajnoki aranyat követően évtizedeken át sikerek fémjelezték, hiszen a Szolnoki Olajbányász Magyar-Kupa elsőségeket, bajnoki arany, ezüst- és bronzérmeket is szerzett. Az 1991-es bajnoki aranyat szerző csapat (Berkics László, Andrej Tyubin, Tóth Zoltán, Tóth Attila, Rasid Abeljanov, Kmézics Zorán, Judik Béla, Horváth Imre, Bede Miklós, Kis Péter, Takács Attila, Mérész Tamás) meccsei valószínűleg a mai napig felejthetetlen élmények maradnak minden kosárlabdát kedvelő ember emlékezetében a Tisza-parti városban.