Társoldalunk:

Az északnémet kézilabdacsapat, amely az egész sportágat megreformálta

2021.10.20. 09:28

A THW Kiel mindent megtestesít, amit a modern kézilabdázásról alapjaiban gondolunk. A német precizitás a skandináv gyors játékkal és a délszláv labdaérzékkel ötvözve immáron két és fél évtizede az európai klubkézilabda csúcsán tartja a zebrákat. Bemutatjuk a csapatot, amelynek mérkőzéseit hétről hétre tízezren követik a helyszínen.

117 éves előtörténelem

A THW Kiel már az előtt is ötszörös német bajnoknak mondhatta magát, hogy Heinz Jacobsen, az együttes legendás sportvezetője 1990-ben leigazolta a csapatnál a 20. század legjobb kézilabdázójává váló Magnus Wislandert és megindult volna egy, a sportágban addig teljesen ismeretlen úton.

Az eredetileg tornászklubként 1907. február 4-én megalapított egyesület egyik első szakosztályaként jött létre 1923-ban a kézilabdás részleg is, noha ennek első ötlete és a megvalósítása között hat évnek kellett eltelnie. A mai napig ikonikusnak mondható zebracsíkos szerelésük már az 1920-as évek közepén a védjegyükké vált.

A THW Kiel mérkőzései igazi showműsori körítést kapnakForrás: Sascha Klahn

Az első sikerek már 1948-ban és 1950-ben megtalálták a Kielt, ekkor még a sportág szabadtéri változatában lettek német bajnokok. A sportág első világsztárja is hozzájuk köthető, amennyiben az 1871 mérkőzésen 5423 gólt szerző Hein Dahlingert annak lehet tekinteni. A csapat 1999. augusztusában "megszülető" kabalája – ami természetesen egy zebra – is róla kapta a Hein Daddel nevet. Ez nem véletlen, hiszen szenzációs karriere után 1958-tól kezdve 14 éven át vezetőedzője is volt a klubnak. Elképesztő és szokatlan, hogy ebből a korból is vannak statisztikái a német csapatnak, ez is a koraérett profizmusukra utal.

Az 1948-as aranyérmüket 20 ezer néző előtt ünnepelhették egy Waldhof Mannheim ellen 20 000 néző előtt megnyert döntőt követően. A második szabadtéri bajnoki címük hatására 1951-ben felavatták az Ostseehallét, amiben eleinte 6000-en fértek el. 2001-ben, az átadás 50. évfordulójára kibővítették és felújították, aminek hatására 10 250 néző befogadására alkalmas lett – hétről hétre ennyien ütögetik egymásnak a tapsolórudakat a Sparkassen/Wunderino Arenában.

Az 1951-ben megépült kieli arénát húsz évvel ezelőtt bővítették ki és újították felForrás: THW Kiel

A sportág napjainkra népszerűvé váló változatában, a teremkézilabdában 1957-ben, 1962-ben és 1963-ban jöttek az első bajnoki címek. Ezek a sikerek még az 1966-ban kezdődő Bundesliga-éra előtt jöttek a klub számára, amelyben elég sokára, az 1990-es években jött el a hatalomátvétel ideje.

A trófeahalmozó kéziforradalmár

Heinz Jacobsen vezérletével a felemelkedés az 1990-es években jött el a THW számára. A legendás Magnus Wislander leigazolása után 1993-ban az ősi rivális Flensburg-Handewitt csapatától elcsábította Zvonimir Serdarusicot, aki a következő 15 évben a sikerkorszak egyik legnagyobb letéteményese lett. Jacobsen irányításával egy évvel a jugoszláv vezetőedző megszerzése előtt a Kiel függetlenedett az anyaegyesülettől, létrehozva az első igazán tudatos kézilabda-franchise-t.

Már az 1993-94-es szezont sikerült bajnoki címmel zárni, amit 1995-ben és 1996-ban is címvédés követett. 2000-ig bezárólag az egyetlen idény, amikor nem ők nyerték a Bundesligát, az 1996-97-es volt, a Lemgo - amelyet Mocsai Lajos pont ezelőtt az évad előtt hagyott ott hét év után - maga mögé utasította őket.

Zvonimir Serdarusic, az első sikerkorszak egyik legfőbb letéteményeseForrás: dpa Picture-Alliance via AFP/Marius Becker

1998-ban jött az első triplázás, a Bundesliga mellett első Német-kupáját és EHF-kupáját nyerte az együttes, amelyben a svéd aranygenerációból már Staffan Olsson is a csapat tagja volt. A jugoszláv gólvágó, Nenad Perunicic is ekkor érkezett meg a Schleswig-Holstein tartományban található kisvárosba. A németek közül a balátlövő Thomas Knorr és a beálló Klaus-Dieter Petersen is ikonikus játékosokká váltak.

Közben a Bundesliga folyamatosan erősödött, a Magdeburg a 2008-ban Serdarusicot váltó Alfred Gíslason irányításával pont a Veszprém elleni BL-döntő megnyerésével bizonyította ezt 2002-ben. A svéd legendák közül Stefan Lövgren, Johan Petersson, Mattias Andersson, Kim Andersson és Marcus Ahlm is erősítette rövidebb-hosszabb ideig a zebrákat.

Csak idő kérdése volt, hogy mikor jön az áttörés a Bajnokok Ligájában is. Erre a 2006-07-es szezonban bemutatott űrkézilabdával került sor. A hihetetlen dinamikával támadó együttes a Portland San Antonio elleni elődöntőben és a Flensburg elleni fináléban csupán kilenc mezőnyjátékost forgatva szerezte meg története első BL-trófeáját.

Nikola Karabatic vezérletével megállíthatatlan volt a 2006-07-es szezonban a KielForrás: dpa Picture-Alliance via AFP/usage worldwide, Verwendung weltweit/Wulf Pfeiffer

A „jéghegy csúcsát" mégis egy 82 gólt hozó német bajnoki jelentette az őrült rohanásban, abban a 2008. szeptember 13-án megnyert Rhein-Neckar Löwen otthonában 42-40-re megnyert csatában Lövgren 18 alkalommal talált a kapuba, ami még hosszú ideig klubrekord lehet.

Abból a kilenc játékosból az egyik a 2007 márciusában 42 évesen reaktivált Andrei Xepkin volt, aki igazából csak a védekezésben kapott szerepet. Ugyanakkor a fiatal Nikola Karabatic félelmetesen kézilabdázott, a Flensburg elleni még oda-visszavágós rendszerben zajló BL-döntőben nyolc, illetve kilenc góllal segítette végső győzelemre csapatát, és 89 találattal a sorozat gólkirálya is ő lett. A kapuban a Thierry Omeyer-Mattias Andersson páros ellenállhatatlan volt, Kim Andersson és Christian Zeitz jobbátlövőként, Vid Kavticnik pedig a szélről nem ismert lehetetlent.

A 2007-08-as szezon volt Serdarusic utolsó kieli szezonja, akivel a THW jelenlegi 22 Bundesliga-trófeájából 11-et, azaz pont a felét gyűjtötte be. A szakember 15 év alatt összesen 26 trófeához segítette a közben „Németország csapatává" váló együttest. Utódja, Alfred Gíslason mégis olyan dolgokat vitt véghez, mint amit előtte senki.

A tökéletes hajszolása

A játékosként az izlandi válogatottban balszélsőként több mint 500-szor eredményes Alfred Gíslason már rutinos edzőként vette át a THW-t 2008 nyarán. Az első, átmeneti szezonját is bajnoki címmel zárta, majd jött 2009 nyara, amikor a távozó Karabatic és a visszavonuló Lövgren miatt szinte teljesen elölről kellett kezdenie csapatot építeni.

Alfred Gislason (balra) méltó utódja lett Filip Jícha a kieli kispadonForrás: dpa Picture-Alliance via AFP/Christian Charisius

A Bajnokok Ligája végjátéka 2010-ben először került négyes döntő formátumban megrendezésre, ahol a két spanyol topcsapatot, a Ciudad Realt és a Barcelonát kellett legyőzniük a végső győzelemhez. A 2000-es évek második felében a spanyol bajnokság volt az egyetlen, amelyik fel tudta venni erősségében a versenyt a Bundesligával. Egészen addig, amíg a válság a Barcán kívül szinte teljesen padlóra nem küldte a klubokat.

Daniel Narcisse, Momir Ilic, Aron Pálmarsson, Christian Sprenger és Tobias Reichmann is új igazolásként csatlakoztak a 2009-10-ben második BL-trófeáját megnyerő együtteshez. Omeyerrel, Kim Anderssonnal, Filip Jíchával, Andreas Palickával, Dominik Kleinnel és Ahlmmal együtt a csapat gerincét sikerült egyben tartani a „csupán" egy Német-kupát hozó 2010-11-es szezonban is a csapatot, amelyik ezt követően csodát tett.

A Bundesliga történetében először mind a 34 mérkőzésüket megnyerték, és a Német-kupa, illetve a BL négyes döntőjében sem találtak legyőzőre. A világ legerősebb bajnokságában sorozatban 40-szer tudták győztesen elhagyni a pályát, a veretlenségüket pedig 2012. december 9-ig, 51 találkozón keresztül sikerült megőrizniük – mindkettő Bundesliga-rekord.

Momir Ilic, a Telekom Veszprém jelenlegi vezetőedzője 2009 és 2013 között szórta a gólokat a THW-benForrás: AFP/Jonas Guettler

Ahogyan öregedett és vált egyre kiismerhetőbbé a 2009-12 közötti időszak sikercsapata, úgy kezdték el a sikerek egyre inkább elkerülni a Kielt. A megoldást a legnagyobb riválisaik „kirablásában" látták, Domagoj Duvjnak és Joan Canellas a csődöt jelentő HSV Hamburg, Rasmus Lauge és Steffen Weinhold pedig a Flensburg mezét cserélte zebracsíkosra. Szintén fontos igazolás lett Marko Vujin, akinek BL-átka a THW-nál sem tört meg, hiába igazolt Veszprémből a német csapatba, a legrangosabb európai klubtrófeát a 2012-t követően náluk eltöltött hét esztendőben sem tudta a magasba emelni.

Közben hazai fronton előbb az arrafelé csak varázslóként becézett Andy Schmid vezette Rhein-Neckar Löwen (2016, 2017), majd a nagy rivális Flensburg (2018, 2019) is maga mögé utasította. A mélypont a sérülésekkel teli 2017-18-as szezonban következett be, amikor csak az 5. helyen zárták a Bundesligát, így 15 év után először nem indulhattak el a BL-ben.

Gíslason búcsúajándéka az volt, hogy visszavezette a Kielt a legrangosabb európai kupába, amelyik minden idők leghosszabb, másfél éven át tartó szezonját már Filip Jíchával a kispadon kezdte meg.

Ismerős arc, ismerős recept

A még napjainkban is csupán 39 esztendős cseh Jícha 2007 és 2015 között szépen fokozatosan vált balátlövőként a klub legendájává. 2010-ben Eb-gólkirály és MVP lett, és a THW-t is BL-címre segítette góljaival (itt is gólkirály lett zsinórban második szezonjában), így teljesen megérdemelten lett a világ legjobb kézilabdázója ebben az évben.

A 2018-as csalódást keltő év után nagyon hamar visszatalált a csúcsra a THW Kiel, amely az Európa-liga 2019-es megnyerése után 2020-ban a BL-trófeát is a magasba emelhetteForrás: AFP/Ina Fassbender

Arra, hogy jó edző lehetne belőle, mégsem a Kielben, hanem sokkal inkább pályafutása utolsó két, Barcelonában eltöltött szezonjában láthattunk jeleket. 2018-ban visszatért a THW-hoz, és Gíslason segítőjeként készen állt arra, hogy átvegye a stafétát az izlanditól - 2019 nyarán erre sor is került.

A 2018-as sérüléshullám ellenére a Kiel folytatta azt a játékospolitikáját, hogy inkább egy kisebb, 14-16 fős kerettel vág neki egy-egy szezonnak. Ez abban az esetben, amikor valaki kidől a sorból, felboríthatja a forgatókönyvet, viszont amikor mindenki egészségesebb, akkor talán szerencsésebb, mint 18-20 fős „mamutkeretekkel" dolgozni. Erre láttunk példát a 2020-as négyes döntőben, amikor a Veszprém és a Barcelona is egy náluk sokkal bővebb kerettel várhatta a koronavírus-járvány miatt decemberre halasztott négyes döntőt, mégis a THW örülhetett.

A járvány okozta felfordulás miatt történhetett meg az, hogy a 2019-20-as BL-szezon végjátékát már a 2020-21-es évad kereteivel vívták a csapatok. Ennek Jícháék nagyon örülhettek, hiszen így Sander Sagosen már nem a PSG-t, hanem a zebrákat erősítette Kölnben. Előbb az Építők ellen egy hihetetlenül fordulatos rangadót nyertek meg hosszabbításban, majd a döntőben az előzetesen topfavoritnak kikiáltott Barcát verték meg tükörsimán, 33-28-ra.

Domagoj Duvjnak a modern kézilabdázó prototípusaForrás: EHF CL, Facebook

A Kiel úgy vette fel a harcot két riválisával, hogy két nap alatt összesen kilenc mezőnyjátékost forgatott, a kapuban pedig Niklas Landin fantasztikus napo(ka)t fogott ki. Niclas Ekberg mind a tíz büntetőjét belőtte a „hétvégén", Hendrik Pekeler pedig ismét megmutatta, hogy miért ő az egyik leginkább alulértékelt beálló, aki ráadásul kiváló hármas védő is. Nem beszélve Duvnjakról, aki egy valóságos jolly joker: amellett, hogy elképesztően képes variálni a támadójátékot, leckét adott abból is, hogyan kell zavaróként megnehezíteni az ellenfél támadóinak a dolgát a nyitott védekezésben elöl.

A járvány miatt a Bundesliga 2019-20-as évadát nem játszották végig, de a német szövetség nekik ítélte a bajnoki címet. Az előző szezonban pedig a Flensburggal ádáz harcot vívva azonos pontszámmal ugyan, de sikerült a címvédés is. Nyáron ugyanúgy nem igazoltak senkit, ahogyan 2010-ben, így 15 felnőtt játékossal kellene ismét a csúcsra érniük abban a Bundesligában, ahol idén minden eddiginél nagyobb verseny ígérkezik az aranyéremért.

A Bajnokok Ligájában nem jött össze a címvédés, de idén újra nekifutnak, hogy ötödször is a magasba emelhessék a trófeát. A csoportkörben az Aalborg és a Montpellier mellett az a Pick Szeged lesz a legnagyobb ellenfelük, amellyel szerda este megmérkőznek a Wunderino Arenában.