Züllés helyett a lelátón: az egri ultrák az áramütést is kockáztatták mások életéért

Egerben a női röplabdacsapat aranykora, a futball szeretete, na és persze a férfi vízilabdacsapat felvirágzása a szurkolói életet is fellendítette. Előbb az Agria Angels, majd az Ultras Eger 02 tagjai teremtettek kiváló hangulatot az egri Körcsarnokban, a Szentmarjay Tibor Városi Stadionban és a Bitskey Aladár Uszodában. Az egri szurkolói világba a napjaikban már nem aktív Ultras Eger 02 egyik korábbi vezetője, az elődöket, a nagy „öregeket" is jól ismerő Balázs Márk vezette be az Origót. 

Hogyan alakult meg az Ultras Eger 02 szurkolói csoport?
A csoport 2002-ben alakult, miután az Egri FC felkerült az akkori NBI/B-be. Sok fiatalt vonzott ez idő tájt a foci és az, hogy Egernek másodosztályú csapata volt, nagy dolognak számított. Ahogy egyre több fiatal jelent meg a lelátón - főleg tizenévesek- néhány régi tag az Agria Angels-ből – a 90-es évek egri szurkolói csoportja, akik röplabdára jártak -

elkezdte maguk köré gyűjteni ezeket a srácokat. Hivatalosan egy 2002-es Fót-Eger meccs után alakult meg a csoport a haza felé tartó buszon.

Említette az Agria Angelst, amely az 1990-es években híres ultracsoport. A régi "nagy öregek" is jártak még önökkel a lelátókra?
Sajnos az Agria Angels már a 2000-es évekre felbomlott. Ebből a csoportból az a két-három ember alapította meg az UE 02-t, akik rendületlenül jártak minden meccsre, és igazi vezérekként irányították a csoportot. Egy emlékezetes momentum fűződik még hozzájuk az egri stadionban. A 2000-es évek elején egy

Eger-Vác meccsen kilenc váci szurkoló elkezdte provokálni az egrieket, mire három(!) régi Agria Angels tag átmászott hozzájuk, és néhány perc alatt rövidre zárták a vitát.

Az egri ultrák a városi stadionban Forrás: Heol

Mennyire volt az ő szerepük meghatározó abban, hogy önök is a lelátók felé vették az irányt?
Kamaszként mindenki kereste akkoriban a helyét a világban, hogy megtalálja az identitását. Felnéztünk a régi nagy öregekre, akik akkor egy jó brigádot alakítottak. Sok fiatal egy hétvégi buli helyett inkább az idegenbeli meccset választotta, mert ott

megkapta azt a fajta bajtársiasságot és a valahová tartozás érzését, amit máshol nem tapasztalhatott, míg kortársaik többsége a züllést, az alkoholt és a drogot választotta.

Az internetet böngészve a legtöbb koreográfia az uszodából fellelhető. A vízilabda volt a kiemelt sportág, amelyre jártak? Vagy máshol is feltűntek?
Miután a a foci gyakorlatilag megszűnt, a csoport tovább létezett, ezért elkezdtünk először kosárlabdára járni. 2003-ban szintén másodosztályú kosárcsapata volt Egernek, amit gyakorlatilag belehajszoltunk a feljutásba. Olyan hangulatot tudtunk teremteni az egri körcsarnokba, mint ami a 90-es évek röplabdáján volt tapasztalható. Miután ezt a sportágat is sikeresen tönkretették, azután vettük az irányt az a vízilabda felé.

Ott jó néhány bajnoki címet megélt együtt a csapat és a tábor, és számos emlékezetes idegenbeli túrát.

Az Ultras Eger üde színfoltja volt a magyar vízilabdasportnak Forrás: Drukkerfotó

A csoportjuk legjobb időszakában mekkora volt a létszám a meccseken?
Mivel Eger egy kisváros, sajnos sosem voltunk egy nagy létszámú csoport. Egy nagyobb meccsen is maximum 60 fő lehetett.

Melyik koreográfiára a legbüszkébb, melyik a legemlékezetesebb?

Nehéz lenne igazából egyet kiemelni a sok közül. Mindig próbáltunk törekedni arra, hogy ezen a téren is folyamatosan fejlődjünk,

és egyre jobb élőképpel álljunk elő. Például az „Egy Város, egy Tábor, egy Csapat" koreográfia elég jól nézett ki az egyik pólómeccsen.

A kapu mögötti egri koreográfia Forrás: Drukkerfotó

Sok helyre elkísérték anno a vízilabdacsapatot. Milyen volt Rijekában, Nagyváradon vagy éppen Reccóban képviselni az egri szurkolókat?
Számomra a legemlékezetesebb a rijekai túra volt. Egy busznyian mentünk kb. 60 fővel. Már délelőtt megérkeztünk, megnéztük a várost, illetve fürödtünk a tengerben. Ez csak azért érdekes, mert január volt.Tudtuk, hogy Rijekának egy elég komoly tábora van, viszont ők inkább focira járnak. Napközben össze is futottunk néhány horvát ultrával akik mondták, hogy ha tudják, hogy jövünk, akkor ők is megjelennek este. Végül nem volt semmi komolyabb történés,

két társunkat találták be elég alattomos módon, akik sétáltak vissza a kocsijukhoz. Elcsattant néhány pofon, de ennyi. A másik emlékezetes a nagyváradi túra volt. Romániába mindig öröm meccsre menni.

Oda is egy busznyian érkeztünk.

Ahogy leparkolt a buszunk, már körbe vettek minket a rohamrendőrök. Sima erődemonstráció volt, elmagyarázták, hogy ha bármi olyat teszünk, ami nekik nem tetszik, mindenkit bevisznek a fogdába.

Végül komolyabb történés itt sem volt, csak a román "vendégszeretet" érezhettük végig az uszodában. Természetesen a hazai szurkolók dobálhattak, mutogathattak, magyargyűlölő rigmusokat skandáltak, őket nem vitték sehova.

Rijekában az Ultras Eger 02 tagjai Forrás: Ultras Eger 02

Aki volt már ilyen idegenbeli túrán, az tudja, bizony történnek érdekes dolgok ilyenkor. Melyik sztori volt a legemlékezetesebb?
Rengeteg emlékezetes élmény volt egy-egy idegenbeli túrán.

Robbant már le a buszunk az autópályán korom sötétben, dobálták meg a buszunkat, egyszer menet közben kiszakadt az ablakkeret,

de azért volt komolyabb eset is. Épp Szegedről tartottunk hazafelé, amikor is mi értünk először egy balesethez. Egy emberként ugráltunk le a buszról, hogy segítséget nyújtsunk, miközben

egy társunk annyira eltökélt volt, hogy a baleset következtében leszakadt magasfeszültségű vezetéket egymaga akarta elhúzni az útból. Szerencsére nem történt áramütés.

Az információm szerint a magyar fociválogatottat is gyakran elkísérték idegenbe is. Melyik volt a legemlékezetesebb utazás?
Amikor csak tudunk megyünk válogatott meccsekre. A legemlékezetesebb utazás egyértelműen a 2013-as és a 2014-es román-magyar meccs volt Bukarestben. Mezőkövesdi barátainkkal keltünk útra közösen egy busszal. Az út végig jó hangulatban telt bár a nagy részét átaludtuk, mert éjszaka utaztunk. A reggeli órákban megálltunk Segesváron egy kis városnézésre, meg kávéra. Ahogy beléptünk az egyik kávézóba hárman (Magyarország feliratú pólóban) néhányan megindultak felénk.

Ahogy meglátták, hogy a kávézó előtt még 50 magyar szurkoló van, gyorsan visszaültek a helyükre. A stadionban aztán megtapasztaltuk milyen a román „vendégszeretet."

Bár a legviccesebb jelenet a szemközti román szektorban zajlott, amikor a Rapid és a Steaua szurkolók egymást kezdték püfölni. Végül 3-0-ra kikaptunk, így savanyú szájízzel mehettünk haza. 2014-ben ismét volt szerencsénk visszalátogatni a román fővárosba, akkor

menet közben robbant le a busz Bukarest közelében, ahol semmi segítségre nem számíthattunk.

Miközben várakoztunk a segítségre, megérkezett két román rendszámú busz, körülbelül 100 ember szállt le róla, de végül nem lett összetűzés, mert nem szurkolók voltak, hanem román biztonsági őrök, akik ugyancsak a meccsre tartottak. Ezen a meccsen már jobban örülhettünk, ugyanis 1-1-es döntetlen született.

A bukaresti túrák minden magyar szurkoló számára örökké emlékezetesek maradnak Forrás: Origo

Itthon ezekben az években a Vasas volt a legnagyobb ellenfél a medencében és azon kívül is. Sikerült felvenni a kesztyűt az angyalföldi szurkolókkal?
Akkoriban a bajnoki cím mindig az Eger vagy a Vasas között dőlt el. Iszonyat parázs hangulatú meccsek voltak, főleg a Komjádi uszodában. Érzésem szerint

a lelátón sokkal jobbak voltunk, viszont ahogy a Vasas focihuligánjai között híre ment, hogy milyen szervezett szurkolás megy a vízilabdán is, elkezdtek ők is kijárni a meccsekre, viszont ők állandóan a balhét keresték. Más szintet képviseltek mint mi, esélyünk sem lett volna ellenük,

ezért lehetőséget sem adtunk a fizikai kontaktra. Egyszer volt egy kis összetűzés a meccs után.

Hogyan látja a jelenlegi sportéletet Egerben?
Elkeserítően. Mindig az adott városvezetéstől függ, hogy melyik sportágra jut több pénz. 2002-ben elindult valami a futball terén,

volt egy stabil másodosztályú csapatunk, de aztán elfogyott a pénz. 2012-ben feljutott a csapat az NB I-be, ahol egy évig vitézkedtünk a tabella legalján. Még a hazai meccsek sem Egerben voltak,

mivel nem felelt meg a stadion a követelményeknek. Aztán megismétlődött a tíz évvel ezelőtti történet. Kiesés, csőd, megszűnés. Azóta alacsonyabb osztályok, a stadion romokban... Ígéretek vannak, aztán meglátjuk mi lesz.

Az egri szurkolók ma már nem járnak csoportosan meccsekre. Forrás: Drukkerfotó

Tudomásom szerint már nem járnak meccsekre. Mi az oka, hol volt a történet vége?
Úgy gondolom a vízilabda sokakat annyira nem ragadott magával, azért valljuk be a szurkolás sava-borsa a fociban keresendő. Nehéz megmondani hol volt a vége,

sokan elöltöztek a városból, megnősültek, gyerek. A mostani fiatalokat a városban nem érintette meg az ultra mentalitás, így utánpótlás sem volt.

Lát még arra esélyt, hogy valaha újra a lelátón láthatjuk az Ultras Eger 02-t?
Nem. Annak a korszaknak vége.