Ha a WNBA-be hívnának, azonnal ugranék

Az észak-amerikai profi kosárlabdaliga (NBA) elmúlt évtizedének egyik legnagyobb sztárja, Stephen Curry egészen hihetetlen formában kosárlabdázik az idei szezonban is. A Golden State Warriors ásza évről-évre több millió szurkolót kápráztatott el játékával, és az amerikai játékos egyéni edzésmódszerei alapján több női és férfi játékos készül a világon. Az egyikük a magyar válogatott és a Ludovika-FCSM Csata válogatott kosárlabdázója, Lelik Réka is. A dobóhátvéd kiváló formában játszotta végig az őszt a klubcsapatában és a válogatottban is. Az Origo a pályafutásának kezdeteiről, a külfödre való igazolás lehetőségeiről, az egyéni edzésmunka fontosságáról, a fiatalok játékosok hibáiról, a hazai bajnokság színvonaláról, és a magyar válogatott játékáról kérdezte a 22 éves kosárlabdázót.

Ha jól tudom, már hatévesen ott volt a nővére edzésein, aki szintén kosárlabdázott. Mit tanult meg először ebből egy játékból: labdát vezetni vagy dobni?
Ez egy elég összetett dolog, de nyilván elsőnek le kell tudni ütni a labdát. Úgy emlékszem, hogy előszőr labdát tudtam vezetni, de hatévesen olyan pici még az ember, hogy nem is látja tisztán a gyűrűt a labdától. A testvérem szintén Tursicsné Iván Krisztina alatt ismerkedett meg a sportág alapjaival a Csata DSE csapatában, de ő korán abbahagyta a játékot.

Mikor volt az a pont, ahol azt érezte, hogy ez már nem csak egy szabadidős tevékenység, hanem már a hivatása?
Az utánpótlásban a Csata csapatában sorra nyertük meg az országos bajnokságokat, és ott nyilván az volt a legjobb érzés számomra, hogy kadett bajnokságot nyertünk. Azonban amint valaki szintet lép, és a felnőtt korosztályban játszik, ott már teljesen más a játék ritmusa és más célok lebegnek a szeme előtt. Ott már nem volt elég az, ahogy mi a kadett bajnokságban elpattogtattunk.

Lelik Réka nagyon fiatalon kezdett el kosárlabdázni Fotó: Polyák Attila - Origo

Első évemben, az érettségi idején, a BEAC-ban játszottam az NBI/A-ban. Ott sokat segítettek nekem, hogy be tudjak épülni a csapatba. Mondhatni, ez egy kiváló próbaév volt számomra. Utána igazoltam Ceglédre, de az a fél év nem igazán jól sikerült, és úgy döntöttem, hogy visszaigazolok az NBI/B-ben szereplő Csatába. Azt hiszem, ott volt az a fordulópont, ahol azt éreztem, hogy nekem komoly célom van a kosárlabdával. Akkor arra is rájöttem,

hogy hiába állnak mögöttem eredményes utánpótlásévek, nekem fejlődni kell, mert a korábbi sikereim ellenére a játékom még nem elég jó az NBI/A-ba.

A 2015-ös nyári európai olimpiai ifjúsági tornán a magyar női kosárlabda-válogatott bronzérmes lett, és Lelik Réka is a csapat tagja volt Czukor Dalmával, Boros Dorkával, Mérész Beatrixxal, Radócz Fannival, Gereben Líviával, Juhász Dorkával, Soós Rékával egyetemben.
Ezek az évek arra voltak jók, hogy felfigyeljenek a játékosokra. Az én évjáratomban született játékosok szerencsésnek mondhatták magukat, hogy szerepelhettek ezen a tornán is. Elsősorban az amerikai egyetemek látogattak ki a meccsekre. Ők figyelték a játékosokat, és ajánlatot adtak azoknak, akiknek tetszett a játékuk.

Volt rá példa, hogy kapott ajánlatot valamelyik egyetemtől?
Benne volt, hogy én is kimenjek a tengerentúlra. Kerestek páran, de a legesélyesebb a Dél-Floridai Egyetem volt. Az Egyesült Államokba úgy érdemes kimenni, ha az ember kalandvágyó, és szeretne az amerikai diploma mellett kipróbálni magát külföldön, és ezután a profi karrier irányába terelődni. Vannak kiemelkedő egyetemek, mint UConn, ahol Juhász Dorka is játszik jelenleg, ahol az ember jobb játékossá is válhat.

Lelik Rékának lett volna esélye a tengerentúlon játszani Fotó: Polyák Attila - Origo

Akkor átgondoltam a dolgot,

és nem mertem azt megkockáztatni, hogy kimegyek, és nem válok jobb kosárlabdázóvá.

Az elmúlt évek tapasztalatai alapján nem láttam azt a fejlődő potenciált azokban, akik kimentek játszani az Egyesült Államokba.

A soproni U18-as Európa bajnokság All-Star csapatába is beválogatták, ahol a magyar csapatnak nem sikerült bejutnia a legjobb négy csapat közé. Akkor azt nyilatkozta, hogy ez egy kisebb kudarc volt a csapat számára, de ilyen dolgot már minden ember tapasztalt már az életében. Mennyire tudja feldolgozni a vesztes meccseket, vagy a rosszabb időszakokat a pályafutásában?
Attól függ, hogy kinek a szempontjából nézzük a dolgot. A csapat és a játékos teljesítménye is lehet más és más, de sajnos olykor bele tudok mélyedni a kudarcokba.

Az elmúlt évek során próbáltam előre lépni, hogy mentálisan is jobban megerősödjek.

Régebben több hullámvölgyem volt, és sokkal nehezebben jöttem ki belőle. Már elértem egy olyan kort, amikor nem szabad, hogy ilyenek hatást tegyenek rám, és nem áshatom be magam az árokba, hogy „Úristen, nem ment. Rossz vagyok. Vége a karrieremnek." /nevet/

Lelik Réka, kosárlabda-játékos Fotó: Polyák Attila - Origo

Ami egy játékos fejében lejátszódik egy vereség után, az mindenkinél különböző lehet. Én maximalista ember vagyok, és ha van egy jó teljesítményem, akkor azon gondolkodom, hogyan lehetett volna még jobb.

Szinte mindig visszanézem a mérkőzéseket, még ha sokszor fájdalmas is visszanézni párat. /nevet/

Szeretek tanulni a saját hibáimból.

2019-es Európa-bajnokságon is részt vett a magyar csapat tagjaként. Hogyan élte meg ezt a tornát, ahol sokszor változtak a pályán töltött játékpercei a csapatban?
Tudtam, hogy nem sok időt fogok a pályán tölteni, mert akkor még nagyon új volt a válogatott légköre számomra. A válogatott edzője, Székely Norbert nagyon védekezésközpontú edző, és ebben is voltak hiányosságai a játékomnak. Titkon azért reméltem, hogy kapok játékperceket, miközben tudtam, hogy meg kell tennem a lépcsőfokokat is a csapatba kerülésért, és ez nem egyről a kettőre fog menni. Úgy érzem, hogy ez sikerült, és egyre nagyobb a bizalom irántam a válogatottban is.

2016-ban még azt mondta, hogy inkább 2-es (dobóhátvéd) vagy mint 1-es (irányító) poszton szereplő játékos vagy, mivel anno úgy fogalmazott, némi határozatlanságot érez, és ezért nem szeret irányítani.
Mindig úgy gondolkodtam ezzel kapcsolatban, hogy a két poszt között közötti átmeneteknek próbáljon megfelelni a játékom, így tudjak kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtani.

Az egyes poszt olyan 30 százalékban, a kettes poszt pedig olyan 70 százalékban jellemzi a játékomat.

Réka inkább 2-es poszton szeret játszani Fotó: Polyák Attila - Origo

Egész pályás letámadás esetén én is tudok segíteni felhozni a labdát, vagy ha az irányítót lecserélik, és nincs más 1-es poszton szereplő játékos fenn, akkor én is át tudom venni a szerepét. Alapvetően inkább szeretek a kettes poszton játszani.

Van olyan női, netalán férfi játékos, akinek a játékát közel érzi magához, és esetleg tanul is belőle?
Nem nagyon. Vannak olyanok, akiket sokra tartok. Például Stephen Curry (Golden State Warriors) gyakran emberfeletti teljesítményt nyújt a meccseken. Az amerikai kosárlabda nem közelít stílusban az Európában megszokott játékhoz. A csapatjátékot szeretem, de mint játékost, nagyon tisztelem őt.

Nagyon kevés kosárlabdázó lehet majd képes úgy játszani a világon, ahogy Stephen Curry teszi egy évtizede az NBA-ben.
Attól függ, hogy ki mennyit gyakorol. Ő szerintem rengeteg munkát ölt bele, hogy így játszik. A tehetség mellett ez is nagyon sokat számít.

A fiatal játékosoknak ön szerint miben kell kiemelkedőt nyújtaniuk manapság, hogy minél több játékpercet kaphassanak az edzőiktől a bajnokságban?
Ez a játék nagyon fizikális, és a védekezésben és támadásban egyaránt igaz. A legtöbb játékos nagyon tehetséges, jó kezük van, sokat tanulhatnak az edzéseken. Ha viszont fizikálisan nem tudják felvenni a versenyt, akkor nehéz megmaradni a legfelsőbb osztályban.

A Csata játékosa szerint a fizikalitás a döntő egy fiatal játékosnál Fotó: Polyák Attila - Origo

Amikor előszőr felkerültem az NB I-be, ez volt a legnagyobb hátrányom. Szerencsére sikerült behoznom ezt a lemaradásomat. Azt gondolom, hogy ez a legfontosabb feladata egy juniorkorú játékosnak is, hogy ebben fejlessze magát.

Ezt nem lehet évközben elérni. Annyi mérkőzés és edzés van, hogy nem fér bele az időbe, és ez pluszmunkát igényel nyáron.

Sokan nem szeretnének ezzel foglalkozni a szabadidejükben, de azt gondolom, ha valakinek céljai vannak a kosárlabdával, annak el kell jutnia az agyáig, hogy ezt csak munkával lehet elérni.

Sztojan Ivkovics az egyik korábbi interjúban azt mondta, hogy a hosszú középtávoli dobások a fiatal játékosok gyengeségei közé tartoznak. A Sopron Basket edzője, Stevan Karadzsics pedig a munkamorálban lát hiányosságokat, azaz, hogy edzésen kívül fejlessze magát egy játékos. Mit gondol, a magyar női kosárlabdázóknak mire kell figyelniük, vagy nagyobb hangsúlyt fektetni a játékukat illetően?
Az, hogy valaki részt vesz az edzésen, az nem külön munka. Sajnos nem jellemző, hogy a hazai bajnokságban szereplő játékosok külön edzenének.

Kevés a követendő példa, és az is része a dolognak, hogy a fiatal játékosok még mentálisan nem jutottak el arra a szintre, illetve nincsen idejük rá az iskolai tanulmányok mellett.

Plusz a nyári válogatott edzőtábor is hónapokig tart, emellett fiatalként élniük is kell egy picit. Így a maradék szabadidejüket sokan nem szánják rá.

A pluszmunkát nem az edzésen kell elvégezni Lelik Réka szerint Fotó: Polyák Attila - Origo

Évközben a rengeteg edzés és meccs mellett nagyon nehéz különmunkát végezni. Emellett az is fontos, hogy ki fog valakivel lemenni dobni és segíteni. Az sem mindegy, hogy milyen minőségi munkát végez el valaki. A mennyiség nem mindig mérvadó szempont.

Konkrétan milyen szerepkörben játszik most a Csatánál, amitől komfortosnak érezheti a játékát, és segítheti a csapatot?
Évek óta itt játszom, és Horváth Bernadettel vagyunk itt a legrégebb óta. Már megvan egy alapstílus, hogy mire építjük fel a csapatot. Nyilván ez változik a jövő-menő játékosok miatt, de idővel ez komplexebb lett. Eddig úgy éreztem, hogy nem tudtam kiemelkedni igazán semmiben.

A pontszerzés és a hárompontos dobás talán a két legfőbb jellemzője volt a játékomnak az elmúlt években.

Az ellenfelek ezt sokszor felismerték, és nekem is feltűnt, hogy olykor a palánkra sem tudok dobni a meccseken, nemhogy bele a gyűrűbe /nevet/.

Lelik Réka fejlesztette a játékát Fotó: Polyák Attila - Origo

Nyáron ezért is próbáltam kicsit jobban rákoncentrálni a gyűrű közeli befejezésekre.

A fizikális dolgok mellett ebben és a védekezésben tudtam jobban összeszedni magam. Ha az embernek jól megy a védekezés, akkor abból jön meg az önbizalom. Tudatosabban kezdtem menni a lepattanókért. Minden statisztikai mutatóban próbálok hozzátenni valamit, és színesebb játékot produkálni.

Egy játékos egész meccsen nyújtott teljesítményét mérő VAL mutatók alapján a 8. helyen áll az idei szezonban, ez sokoldalú játékost sejtet.
Ha az egyik meccsen nem megy a dobás, akkor mit csinálok? Haszontalan legyek a csapat számára? Nem, akkor muszáj tennem valami mást. Ez volt a cél az elmúlt évek alatt.

Ha van egy rossz napom, akkor ne legyen az, hogy nem lehet rám számítani semmiben, hanem más területen próbálom segíteni a Csatát.

Nyilvánvalóan, ha a játék több szegmensében is stabilabb vagyok, akkor az edzők is jobban számítanak rám.

A legtöbb edzést végezte az UBT, azaz a Steph Curry nevével is fémjelzett edzésmódszerekkel. Mit gondol, a női vonalon lehet majd egyszer egy olyan stílusban kosarazó játékos, mint Stephen Curry az NBA-ben?
Ha idejében elkezdi a játékot, és megvan hozzá a kellő önbizalma és mentalitása, akkor lehet. Az amerikai mentalitás teljesen más, mint az európai. Óriási önbizalommal bírnak az amerikai játékosok, ami rengeteget dob a játékukon. Kiváló mozgáskoordináció is kell egy játékosnak, hogy olyan dolgokat meg tudjon csinálni a pályán, mint Curry.

Fiatal korban a fizikális dolgokat is fel kell építeni, és persze a tehetség mellett kell a befektetett munka is.

Januárban kezdte el az egyéni edzéseket az edzőjével, aki egyébként a kedvese is. Mik a legnagyobb különbségek a régi és az új Lelik Réka között, ha a kosárlabdázó szempontjából nézzük?
Leginkább felfogásban kellett megváltoznom, és rájönnöm arra, hogy itt elérni bármit csak munkával lehet. Minden fejlesztendő területre nagy hangsúlyt fektettünk:

a dobásra, a triplákra, a leütés utáni tempódobásokra, a floaterekre (futásból történő magas ívű, korán elengedett ziccerdobás, ami távolabb van a gyűrűtől).

A válogatott játékos sokat dolgozott a gyűrű közeli befejezésein Fotó: Polyák Attila - Origo

A floatereket egyébként nagyon kevesen használnak, pedig szerintem egy nagyon hasznos dobástípus. Azon is sokat dolgoztunk, hogy jobb legyen a labdakezelésem, ami biztonságot nyújt a pályán. Ne kelljen arra figyelni, hogy mikor és hogyan ütöm le, hanem ösztönből jöjjenek ezek a mozdulatok.

Az első évemben abban éreztem a legnagyobb fejlődést, hogy labdabiztosabb vagyok, biztonságban van nálam a labda.

Aztán következtek a játékelemek. Posztonként fel kellett mérni, hogy mik azok a dobások, amelyek nálam szóba jöhetnek egy meccsen. Eleinte a külső dobásokra fektettünk nagy hangsúlyt, és a floater dobások gyakorlására. Különböző gyakorlatokat végeztem rendszeresen a lábmunkám fejlesztésére. Amerikában ennek óriási kultusza van, és ott szinte minden második sarkon van egy játékosok egyéni képességeit fejlesztő központ.

Lehet, hogy a mai napig sok magyar edző ezt hülyeségnek találja, de látni kell, hogy a legmagasabb szinten, az NBA-ben használják ezeket a technikákat.

Én nagyon hiszek ezekben a módszerekben, és sokkal magabiztosabbnak érzem magam a pályán.

Ezt egyébként a hazai mezőnyben látják az ellenfelek, és ők is próbálkoznak hasonló megoldásokkal? Esetleg jobban készülnek ellene védekezésben?
Nem látok bele az ellenfél fejébe, hogy mivel készül rám, de ezeket a dolgokat nem igazán tanítják. Az edzők látásmódja picit szűkült ezen a téren, és ezeket sokat kell gyakorolni, hogy valaki jól tudja őket használni éles helyzetben. Ha valaki ezt gyakorlás nélkül erőlteti, és nem sikerül éles helyzetben, akkor jönnek olyan reakciók az edzők részéről, hogy „Ezt most miért kellett így elvállalni?", stb.

Lelik Réka egyetlen büntetőt sem hagyott ki az interjú alatt Fotó: Polyák Attila - Origo

Mivel nők vagyunk, ezért a picit érzékenyebb lelkivilágunkra is figyelni kell olykor, és ez nem szokott jól esni a játékosnak. Ha viszont jól sikerül egy olyan megoldás, amit nem nagyon tanítanak itthon, akkor senkinek egy szava sincsen.

Milyennek látja a magyar bajnokság színvonalát?
Azt gondolom, hogy a hazai NBI Európa öt legerősebb bajnoksága között van. Nyilván ehhez hozzátartozik, hogy van kellő forrás a kosárlabdában, és tudnak minőségi külföldi játékosokat igazolni a klubok. Főleg olyan topcsapatokra kell gondolni, mint a Sopron és a Szekszárd. Ez abszolút színessebbé teszi a bajnokságot és a játék színvonalát. Alapvetően a magyar bajnokságban szereplő csapatok nagyon védekezésközpontúak, és ez az, amit picit meg tudnak fűszerezni az ideigazoló légiósok és olykor a magyar játékosok is a támadójátékukkal.

Sok csapat szerepelt az Európa-Kupában, és azt gondolom, hogy a magyar csapatok számára vannak biztató jelek a nemzetközi porondon is.

Az egyik interjúban említette, hogy kényes a lába? Mit jelent ez pontosan?
/nevet/ Azt, hogy soha semmilyen cipő nem jó neki. Közép vagy alacsonyszárú cipőket kedvelem.

Ha jól tudom, nemrégiben államvizsgázott.
Igen. A Testnevelési Egyetemen sport-és rekreáció szakon végeztem. Vannak terveim a kosárlabda pályafutásom után is. Nagyon érdekelnek a funkcionális edzések.

Sportolókkal szeretnék foglalkozni, akár utánpótláskorúakkal is.

Egy adott programmal nagyban le tudja csökkenteni a sérülésveszélyeket, és én ezen a területen szeretnék segíteni nekik.

Hogyan tud néha elszakadni a kosárlabdától a szabadidejében?
Szeretek főzni, és mostanság kreatív alkotómunkákban is részt szoktam venni. Festeni is szoktam tárgyakat vagy cipőket, de volt, hogy a kenyérhez való kovászt „neveltem" /nevet/. Csak az a baj, hogy mindig megölöm.

Lelik Réka szeret kreatív dolgokat csinálni a szabadidejében Fotó: Polyák Attila - Origo

Kaptam az ország egyik legjobb pékjétől egy 150 éves kovászt, és nekem sikerült egy hét alatt megölnöm.

Azt sem tudom hirtelen, hogy hol van, lehet a hűtőben életre kelt /nevet/.

Emellett a barátaimmal töltöm a szabadidőmet.

Mit gondol a magyar válogatottról, mint csapatról? Miben kell versenyképesebbek lenni jövőre, miben kell vagy lehet fejlődnie a csapatnak?
Fontos lenne, hogy a csapat megtalálja az egyensúlyt az alsó és a felső poszton lévő játéka között. Határ Bernadett köré szépen fel lehet építeni egy játékstílust, másrészt minden ellenfelünk erre fog a legjobban felkészülni. Ha valamilyen speciális védekezést kapunk, akkor fontos lenne, hogy tudjunk erre reagálni, és felső poszton is felvenni a versenyt.

A támadójátékunknak kell többdimenzióssá válnia.

Ne csak azt várjuk, hogy egyedül Határ Bernadett fog majd sok pontot dobni.

A szövetségi kapitány, Székely Norbert bízik Önben?
Azt gondolom, hogy jó úton járok. A legutóbbi Eb-selejtezőkön voltak hiányzók, és így több szerepet kaphattam. A bizalom már kialakult, de ezt fenn kell tartani a továbbiakban is.

Térjünk vissza még kicsit a Csatára. 2017 óta játszik a fővárosban, és felfelé ível a karrierje. Fontos számára a nemzetközi szereplés, de ha így van, akkor nem fordult még meg a fejében, hogy eligazoljon külföldre, vagy akár a magyar bajnokságban egy kicsit nagyobb hírveréssel körülvett csapathoz?
Továbbra is célom, hogy egyszer külföldöm is kipróbáljam magam. Nem tudom, hogy mit hoz a jövő, és én nem vagyok nagyon szigorú magamhoz.

Nem a pillanatnak élek, de hagyom, hogy az élet vagy a sors majd magával hozza a legjobb döntést számomra.

A Csata fontos nekem, itt nevelkedtem. Olyan csapat, amely fel tudja venni a versenyt a bajnokság második, harmadik, negyedik helyezettjével is akár. Az élmezőnyhöz tartozunk.

Lelik Réka imád kosárlabdázni Fotó: Polyák Attila - Origo

Emellett szeretem a fővárost, és bizalmat érzek az edzőim felől is. Vannak játékperceim, és azt gondolom, hogy ez az az időszak, ahol nekem tapasztalatot kell gyűjtenem.

Azzal lehet fejlődni a legtöbbet, ha bedobnak a mélyvízbe, és játszanom kell. Nyilván, ha eligazolok innen egyszer, akkor lehet csak húsz percem lesz vagy tizenöt, de erre mentális szempontból is meg kell érnie egy kosárlabdázónak.

Egyelőre még nem akartam magam egy ilyen helyzetbe hozni. Mindennek megvan a maga ideje, és nem érzem, hogy eddig rosszul döntöttem volna a karrieremet illetően.

Az észak-amerikai női profiliga (WNBA) elérhetetlen lenne már?
Egy amerikai egyetemről sokkal könnyebb kikerülni, mert előbb bekerül az ember neve a sapkába.

Lelik Réka még nem mondott le a külföldi lehetőségekről Fotó: Polyák Attila - Origo

Nem vettem el ezt a lehetőséget sem.

Ha jönne egy ilyen esély, akkor azonnal ugranék.

A célom, hogy a legtöbbet kihozzam magamból.

Még az edzésmódszereivel kapcsolatban egyszer megjegyezte, hogy a sok munkának meg fog érni a gyümölcse, bárkiről is legyen szó. Mivel lenne elégedett mondjuk 3 év múlva, ha három dolgot kellene megneveznie?
Látni a fejlődést, és az utat, amit végig kell járnom, mint kosárlabdázó. Ezt megmutatni a pályán is, akár a statisztikákban vagy a játékstílusomat illetően. Kijutni az Európa-bajnokságra, és nagyobb szerepet kapni a csapatban. Emellett kipróbálni magam egy külföldi csapatban, legyen ez a harmadik. /mosolyog/