Vágólapra másolva!
Van az úgy, hogy egy csapat szerencsés csillagzat alatt tölthet néhány évet, amikor minden sikerül, amikor körülötte forog a világ. A siker azonban illékony valami, és gyakran épp olyan hirtelen eltűnik, ahogy jött. Megannyi sportág megannyi csapatának esetében láthattunk már ilyet, mi most az aktualitás kedvéért egy olyan csapatot veszünk elő, amelynek neve ismerősen cseng a férfi kézilabda rajongói számára. Ez a csapat a Teka Santander, annak a városnak az együttese, ahol március 5-én Eb-selejtezőn nagyszerű győzelmet aratott a magyar női kézilabda-válogatott.

A kézilabdázás ötvenes évektől induló modern időszaka, azaz, amikor a sportágban teremben, illetve a ma ismet 40x20 méteres pályán űzött változata lett az uralkodó egyértelműen a közép- és kelet-európai csapatokról szólt. A nemzetközi kupaküzdelmekben ugyan rendre fel-feltűntek skandináv csapatok a végjátékokban, hiszen mégiscsak tőlük származtatható a játék tető alá vitt formája, azonban az északi és a nyugat-európai csapatok is csak elvétve tudtak beleszólni a legnagyobbak versengésébe. Bár az első két férfi vb-t a svédek nyerték, ahogy a Bajnokcsapatok Európa-kupájának (BEK) második kiírását is (Radberslids IK), rajtuk kívül jószerével csak a nyugat-németek tudták tartani a tempót a keleti sztárcsapatokkal. Válogatott szinten az 1961 és 1974 között rendezett öt vébéből négyet megnyerő román csodacsapat mellett a csehszlovákok, jugoszlávok, szovjetek, az NDK és persze mi, magyarok voltunk a legjobbak.

Klubszinten is hasonló volt a helyzet, azzal a különbséggel, hogy míg a nemzeti csapatok színpadára a '80-as évek második felében már egyre határozottabban léptek be nyugat-európaiak, hogy aztán végképp átvegyék az uralmat,

a klubcsapatok küzdelmeiben azonban csak a Szovjetunio és a szocialista blokk végleges felbomlása vetett véget a keleti uralomnak.

Addig a nyugat-német Vfl Gummersbachot leszámítva jószerével egyetlen nyugati csapatnak sem volt esélye az olyan keleti sztárklubok ellen, mint a Dukla Praha, az SC Leipzig, a Steaua Bucuresti, a MAI Moszkva, Borac Bajna Luka, Metaloplastika, valamint a szovjet nagymenők, a CSZKA Moszkva vagy az SZKA Minszk. És ne hagyjuk ki a felsorolásból a Budapesti Honvédot sem, amelyik 1978-ban, 79-ben és 84-ben is bejutott a legrangosabb sorozat elődöntőjébe.

Az 1984-es Metaloplastika-Atlético BEK-döntő:

A nyugat-németek és a kelet-európaiak mellett néha felbukkant egy-egy skandináv csapat, illetve a '70-es évek végétől rendszeresen szót kértek a spanyolok is. Elsőként az 1977-78-as kiírásban az alicantei Calpisa jutott be a legjobb négy közé, de simán alulmaradt a lengyel Wroclaw-val szemben, miközben a későbbi győztes Magdeburg a Honvédot verte nagy csatában (21-22, 17-19). Két évvel később már az Atlético Madrid jutott a négy közé, melyet a Barcelona követett, majd 1984-ben első spanyol csapatként az Atlético döntőzhetett is, de nagyon csúnyán kikapott a jugoszláv Metaloplasztikától (49-32-es összesítéssel).

A '80-as évek végén azonban egy új nagycsapat lépett színre Spanyolország apró északi tartományának, Cantabriának a székhelyén, Santanderben. Már réges-régen feledésbe is merültek az egykori Teka Santender dicső évei, csakhogy március első hétvégéjén a spanyol szövetség jóvoltából éppen ott játszhatta a vb 4. ibériai csapat elleni második Eb-selejtezőjét a magyar női válogatott. És a fényes győzelem remek apropót jelentett, hogy megemlékezzünk a három évtizeddel ezelőtt sztárcsapatról.

A történet nem is Santanderben kezdődött, hanem egy attól 40 kilométerre fekvő kisvárosban, Los Corrales de Buelnában, amelyiknek a '70-es évek közepén a másodosztályba feljutó csapatát, a CB La Salle Authit felvásárolta a santanderi székhelyű Teka nevű cég. Pontosabban a csapat kapusa gondolta úgy, hogy jobb lesz nekik Santanderben, miután

a CB La Salle nem kapott licencet a másodosztályra, lévén nem volt fedett pályájuk, ami alapvetés volt a nevezéshez.

José Antonio Revilla fogta magát, bekopogott a manapság leginkább high-tech konyhai eszközöket gyártó cég elnökéhez, akivel gyorsan meg is egyeztek, és a José Gomeztől kapott első 25 ezer pesetás támogatásból el is indultak a másodosztályban. A Tekának, ahogy ma, úgy akkoriban sem ment rosszul, és úgy gondolták, hogy a nagy múltú focicsapat, a Racing Santander mellett jól mutatna egy sikeres teremsport együttes is a városban.

A Teka jó gazdának bizonyult, a klub meghatározó tagja lett a második vonalnak, sőt 1980 és 82 között sorozatban háromszor játszhatott a feljutásért, igaz mindannyiszor elbukott az osztályozó utolsó meccsén. 1983-ban aztán már nem volt pardon, a Teka a másodosztály bajnokaként feljutott az élvonalba. Két évre rá pedig már az európai kupaszereplést is kiharcolta, miután harmadik helyen végzett a Spanyol Kupában a két BEK-induló, az Atlético és a Barca mögött. A csapatban ekkor már két jugoszláv légiós is játszott, majd az 1985-86-os KEK-szereplésre Senad Fetahagic és Slobodan Batinovic mellé megérkezett Milorad Cizmic is. Az osztrák Köflachon és az izlandi Vikingur Reykjavikon még átverekedte magát a Teka, a negyeddöntőben azonban már túl nagy falat volt számukra a magyar kupagyőztes, azaz a veszprémi VÁÉV Építők: a 19-16-os hazai győzelem után 29-20-ra nyert Veszprémben az Építők, ami címlapot ért a másnapi Népsportban.

A lapban képet is kapott a meccs tudósítása Forrás: Arcanum Digitális Tudástár

A következő idényre a BEK-címvédő Metaloplasztikából erősített a Teka, de sem a bajnokságban, sem a kupában nem jutott el az érmekért folyó csatáig. Ki is cserélődött a keret, ekkor, azaz 1987 nyarán érkezett az a José Villaldea is, aki két részletben nyolc szezont töltött a Tekában, és a klub valamennyi trófeájának megszerzésében szerepe volt. A következő évben lett a klub játékosa a svéd válogatott legendás kapusa, a kétszeres olimpiai ezüstérmes (1992, 1996) Mats Olsson, valamint az 1123 góljával a mai napig az izlandi válogatott történetének harmadik legeredményesebb játékosa, Kristjan Arason. A Teka pedig a döntőben a Barcát legyőzve (25-21) megnyerte első trófeáját, a Spanyol Kupát, és elindult a trófeákal kikövezett dicsőséges úton.

A '89-90-es idényben megnyerték a KEK-et, az elődöntőben visszavágva a Veszprémnek a négy évvel korábbi vereségért, majd a következő szezont a Spanyol Szuperkupa elhódításával kezdték.

A csapatot ekkor minden idők egyik legjobb spanyol szakembere, Manolo Cadenas irányította. Miután másodikként végzett a bajnokságban, a Barca pedig megnyerte a BEK-et,

így a sorozat 91-92-es kiírásába "magával vitte" a Teka Santandert is, amely egészen a döntőig menetelt, a negyeddöntőben az Elektromost, az elődöntőben pedig a Barcelonát legyőzve.

Azt nem akarjuk elképzelni, hogy milyen lehetett a két spanyol csapat első, 14-14-re végződő összecsapása... A döntőben aztán az RK Zagreb (már horvát színekben) 50-38-as összesítéssel intézte el a Tekát.

Ez aztán végképp meghozta a klub étvágyát, így 1992 nyarán olyan sztárokat igazoltak, mint a spanyol válogatottal 1996-ban és 2000-ben is olimpiai bronzérmes Mateo Garralda és Alberto Urdiales, illetve a szintén kétszeres olimpiai 3. kapuslegenda, Javier Hombrados. De azon a nyáron érkezett a klub és a kézilabdázás történetének egyik legjobb irányítója is, a barcelonai olimpián aranyérmes orosz csapat sztárja, Talant Dujsebajev is.

Talant Dujsebajev első gólja a Teka mezében:

A bevásárlás pedig meghozta az újabb sikereket. 1993-ban fennállása során először bajnok lett a csapat, és még ugyanabban az évben megnyerte a Spanyol Szuperkupát és az EHF-kupát is. A következő, azaz az 1993-94-es szezonban még emeltek a téten, és az újabb bajnoki cím mellé már a Bajnokok Ligája-elsőséget is begyűjtötték. Ezzel a Teka Santander lett az első BL-győztes. A spanyol sztárcsapat a nyolcaddöntőben megint összefutott a Veszprémmel, amelyik hiába nyert hazai pályán három góllal 26-23-ra, idegenben 25-16-ra kikapott.

És nem akart kifogyni a benzin a tankból és a Teka, illetve az 1995-ben Caja Cantabria névre átkeresztelt csapat a következő három évben is sorra nyerte a trófeákat. Két Ligakupa- és egy újabb EHF-kupa-győzelem mellett 1997 januárjában megnyerte a Bécsben első ízben megrendezett klubvilágbajnokságot is. Időközben Talant Dujsebajevet '94-ben és '96-ban is a világ legjobbjának választották, utóbbi évben már nem orosz, hanem spanyol "színekben".

1998 volt az utolsó év, amikor a klub trófeát nyert (azt a bizonyos EFH-kupát), addigra már egyre több sztárja - Dujsebajev, Hombrados, Garralda - hagyta el a csapatot, a helyükre pedig jöttek ugyan remek játékosok, mint a magyar válogatott Sótonyi László, a horvát Venio Losert, a szlovén Luka Zvizej, de az elődöket nem tudták pótolni. A sikerek elmaradása a klub anyagi helyzetén is meglátszott, egyre kevesebb lett a pénz és egyre több az adósság. Hiába épült meg 2003-ra az új, hatezer férőhelyes csarnok, a Palacio de los Deportes, azt már nem nagyon sikerült megtölteni élettel.

A 6000 férőhelyes El Sardinero sportcsarnok 2003 óta a santanderi kézi- és kosárlabdacsapatok otthona Forrás: Origo

A Santander az ezredforduló után képtelen volt tartani a lépést a Barcelona, Pamplona, Ademar Leon trióval, egyre hátrébb csúszott a tabellán, mígnem 24 évvel a feljutás kiharcolása után, 2007 tavaszán szégyenszemre kiesett a másodosztályba. Legalábbis a pályán ez történt, az Altea csődje ugyanis megmentette az élvonalbeli tagságot, így legalább nem a másodosztályban ért véget a klub létezése.

A csapatnak az utolsó szezonjában két magyar játékosa is volt: Doros Ákos ott töltötte az idényt, míg Császár Gábort az utolsó néhány bajnokira vették kölcsön a Viborgtól, miután véget ért a dán bajnokság. Még egy nagy győzelemre is futotta az erejükből, az utolsó fordulóban a dán klasszis, Bo Spellerberg utolsó másodpercben lőtt góljával legyőzték a végül bronzérmes Ademar Leónt, de ez sem mentette meg a klubot a csődtől. Pontszám alapján ugyan bent maradtak, miután a 14. helyen zártak a 16 csapatos élvonalban, de miután nem tudták teljesíteni a liga előírásait, így nem indulhattak el a bajnokságban.

A döntés egy fantasztikus csapat, és egy szép mese végét jelentette, de szerencsére Santander nem maradt kézilabdacsapat nélkül. A Sinfin bank által támogatott Sinfin Balonmano az élvonal egyik tisztes középcsapataként lép pályára a legendás elődök helyén.