A nemzet aranyai: Olyanok voltunk, mint egy római légió, ami elindult, és meg sem állt Britanniáig

A tervek szerint jövő tavasszal mutatják be a Zákonyi S. Tamás rendezésében készülő A nemzet aranyai című egész estés filmet, amely az 1997 és 2008 között szinte legyőzhetetlen, megannyi más cím mellett sorozatban három olimpiai aranyérmet nyerő magyar férfi vízilabda-válogatott történetét mutatja be. A forgatás utolsó napján mi is ott jártunk a Hajós Alfréd Nemzeti Sportuszodában, hogy megnézzük, miként boldogulnak a bajnokok a kamera előtt, illetve kicsit faggassuk őket a nagy generáció titkairól.

Május 12-én az addigi erőtlen próbálkozások után egy pillanat alatt a nyakunkba szakadt a nyár, kora délután a 30 fokos hőség elől árnyékba húzódó legendás pólósokat találtunk a szigeti 50-es melletti épület teraszán. Aki éppen nem volt jelenetben és nem a rendezői instrukciókat hajtotta végre a kamera felé nézve, az az árnyékban várt a sorára. Egyszerű földi halandó számára zavarba ejtően sok olimpiai bajnoki cím, illetve tulajdonosa sétált fel-alá, vagy csak ücsörgött egy padon, netán heverészett egy napozóágyon, ahogy tette azt Szécsi Zoltán. De rajta kívül ott volt a Hajósban Biros Péter, Fodor Rajmund, Kásás Tamás, Kis Gábor, Kiss Gergely, Kósz Zoltán, Madaras Norbert, Märcz Tamás, Steinmetz Barna, Székely Bulcsú, Varga Tamás, Varga Zsolt és Vári Attila is - ez így nem kevesebb mint 26 olimpiai aranyérem.

Mindannyian türelmesen várták, hogy sorra kerüljenek a pár másodperces jeleneteikben, a várakozás közben pedig készséggel nyilatkoztak a jelen lévő stáboknak, újságíróknak. Egyedül talán azt nem lehetett kihúzni senkiből, hogy milyen filmet is láthatunk majd, ha elkészült az alkotás, de jobb is, az legyen csak a bemutató napjára időzített meglepetés.

"Voltak már műtermi és egyéni forgatáson, több helyszínen is voltak felvételek, de hogy végül mi fog bekerülni a filmbe, azt majd Tamás (Zákonyi S. Tamás, rendező - a szerk.) dönti el" - kerülte ki a konkrétumokat a kétszeres olimpia bajnok, Varga Tamás, aki Athénban és Pekingben volt a győztes csapat tagja.

Varga Tamás annak idején mindkét kapu előtt hatalmas munkát végzett a válogatottban Fotó: Karancsi Rudolf - Origo

"Hogy a nyavalyába lesz ebből film, gondoltam az első néhány forgatási nap után. Mostanra viszont az már kikristályosodott, hogy nagyon sok újdonságot fogunk tudni mutatni, miután számomra is több, eddig nem ismert dolog derült ki. Hogy ez hogy fog filmként összeállni, azt meg majd a rendező, a vágó és a producerek összehozzák, de nagyon-nagyon kíváncsi vagyok" - mondta a háromszoros olimpiai bajnok korábbi kapus, Szécsi Zoltán.

"Ami számomra újdonság volt, és ennyit talán elárulhatok, hogy én most tudtam meg, hogy Sydney-ben a jugoszlávok elleni csoportmeccsen Dénes (Kemény Dénes szövetségi kapitány - a szerk.) engem be akart cserélni."

Biros Péter (középen, szürke pólóban) az egyik jelenet felvétele során Fotó: Karancsi Rudolf - Origo

"Talán mondhatom, és a fiúkkal is azt szoktuk beszélni, hogy a 2004-es volt a legkomplettebb csapat, amelyben mindenki ugyanolyan fontos szerepet játszott. Nem voltak egy-két perceket játszó pólósok, mindenki minden meccsen játszott.

Az athéni döntő mellett szól, hogy az emberek szeretik, ha van dráma, meg bunyó, és ott mindkettőből volt bőven

- utalt a szerbek ellen egy 3-0-s zárónegyeddel megnyert gyomorszorító fináléra.

1997 és 2008 között 24 tornán 23-szor érmet nyert a csapat, 18 döntőből pedig tízet megnyert. Megkerülhetetlen a kérdés, mi volt az, ami ennyi ideig és ilyen erősen összetartotta azt a nagy generációt?

"Nagyon fontos, hogy ez a csapat egyrészt mindig befogadta az újonnan érkezőket, másrészt pedig együttérzett azokkal, akik kimaradtak egy-egy torna előtt.

Volt egy fajta szeretet köztünk. Mi nem csak addig voltunk barátok és társak, amíg a vízben voltunk, jól éreztünk magunkat a parton kívül is egymás társaságában.

Itt is pont arról beszéltünk az imént, hogy milyen jó újra együtt lenni és beszélgetni."

Elmondása szerint mindig volt a csapatban egy-két játékos, aki megadta a jó hangulatot, de, ha egy vezért kell kiemelni, akkor nem kérdés, hogy ki volt az.

"Egyértelműen Benedek Tibort mondanám, akinek a személye végigkísérte a három olimpiát, utóbbi kettőn már csapatkapitányként fogta össze az együttest. Tibor, mint ember, példakép és csapatkapitány is páratlan volt, bármikor és bármivel lehetett hozzá fordulni. 2008-ban például, amikor nekem és neki sem ment a góllövés, oda jött hozzám és bátorított engem, holott ő volt az, akitől támadó játékosként mindenki a gólokat várta.

Csapatkapitány, játékostárs, példakép, barát volt egy személyben, és ez mind-mind csupa nagybetűvel.

A fentebb említett athéni döntő utolsó nyolc percében nem kaptunk gólt a félelmetes szerb csapattól, amiben az elképesztő védekezés mellett a kapuban remeklő Szécsi Zoltánnak is kulcsszerepe volt. Szécsi 1998-ban, 21 évesen került be a keretbe, Sydneyben pedig az elődöntőben főszerepet játszott a jugoszlávok elleni elődöntőben, amikor Kósz Zoltán helyett beküldte a kapitány.

Helyszínt vált a stáb A nemzet aranyai című film forgatásán Fotó: Karancsi Rudolf - Origo

"Volt a szerbeknél egy ember, akinek odaadtuk a meccset, ő pedig nagyon élt (a meccsen öt gólig jutó Petar Trbojevics - a szerk.), de sikerült megzavarni ezzel a cserével. Ez ott és akkor sokkal inkább egy taktikai, mintsem a teljesítményt kritizáló csere volt. A meccs után oda is mentem Zolihoz, mondtam neki, hogy mindent bele holnap, mire ő kissé bizonytalanul azt mondta, hogy feltéve, ha ő véd. Na, erre mondtam, hogy ne hülyéskedjen már, persze, hogy ő fog védeni.

Én ma besegítettem, megszereztem az érmet, te pedig holnap kiszínezed aranyra, miközben én a kispadon fogok tapsikolni örömömben. Ezúton is köszönöm neki az első félidőben bemutatott fantasztikus teljesítményt!

A kapus szerint az 5-7-ről megfordított meccsen a sikert a kapitány higgadtsága hozta meg, aki az utolsó negyed előtt elmondta, hogy lesz három fórunk és három hátrányunk, előbbiek közül kettőt be kell lőni, utóbbiakat ki kell védekezni, a hosszabbításban pedig nyerni fogunk.

Szécsi Zoltán A nemzet aranyai című film forgatásán a Hajós Alfréd Uszodában Fotó: Karancsi Rudolf - Origo

"Szép terv volt, csak éppen Kiss Gergő fegyelmezetlen volt, és mindhárom előnyünket belőttük, így nem lett hosszabbítás. Aki várta, attól ezúton kérünk elnézést" - tréfált Szécsi.

Szécsi szerint Athénban egyértelmű volt, hogy a legjobb csapat nyert, míg Peking egészen más volt, ott a nemzetközi sajtó jobban hitt a sikerben, mint ők maguk. "Ez viszont hatalmas lökést és magabiztosságot adott nekünk. Én sem voltam topon, elkaptam a falukórt is, úgyhogy itt meg Gergely Pistinek volt egy emlékezetes beugrása Montenegró ellen az ikonikus ötméteres védéssel."

Meglátása szerint a csapat ereje az egymás felé táplált kölcsönös bizalom, tisztelet és szeretet volt.

"Nem volt soha féltékenykedés, nem aggódtunk, ha más lőtte a gólt, én nem aggódtam, ha más védte ki a büntetőt.

A titok pedig maga a darabszám: míg Athénban a szerbeknél volt 6-7 meghatározó játékos, addig nálunk volt 13.

Nyilvánvaló volt, hogy el fognak fogyni. Ha lett volna még két negyed, akkor nyerünk nyolc góllal."

Itt sem hagytuk ki Benedek Tibor megemlítését, aki Szécsi szerint is vitán felül a csapat központi figurája volt.

"Legjobban a személyes viszonyunkkal tudom őt jellemezni. 2000-ig, amíg olimpiai bajnok nem lettem, ha megkérdezték, hogy ki a példaképem, azt mondtam, hogy nekem olyanom nincs, de remek kapusoktól tanulhattam, Kósz Zolitól, Ambrus Tomi, Nemes Gábor vagy a nemrég meghalt Bors László.

2003-2004 környékén viszont már egyértelműen azt mondtam, hogy igen, van példaképem, és ő Benedek Tibor.

A 2020-ban tragikusan fiatalon elhunyt legendás játékos mellett a csapat másik ikonikus, ugyancsak mindhárom olimpiai elsőségben főszerepet játszó tagja Kásás Tamás volt, aki elárulta, hogy 2017-ben járt utoljára a Hajósban.

"Pont azt beszéltük valakivel, hogy milyen jó ilyen időben itt lenni újra. Mondjuk, annak idején a felkészülések során nem volt annyira kellemes, de most jó újra együtt lenni a fiúkkal."

Kásás szerint nem lehet a korszakot a három olimpián szerepelt csapatra leszűkíteni, hiszen a játékok közötti időszakban is sokan kaptak szerepet, jöttek-mentek a válogatott körül. Abban viszont egyet ért az előtte szólókkal, hogy "korban, tapasztalatban és játékerőben" is az athéni gárda volt a legerősebb.

"A másik két csapat is nagyon jó volt. Olyan ez, mintha a gyerekeim közül kellene választanom" - mondta. Meglátása szerint a csapat igazi erejét az adta, hogy a magja ifitől kezdve együtt játszott, és medencében is jól ismerték egymást.

Együtt nőttünk fel, nagyon jól ismertük egymást, és, akik később jöttek azok is könnyen be tudtak illeszkedni közénk. Ez soha nem volt megrendezett, mindig teljesen spontán alakult.

Kásás Tamás, akinek már egyáltalán nem hiányzik az uszodai élet Fotó: Karancsi Rudolf - Origo

Az állítása szerint visszahúzódó Kásás Tamásról a forgatáson derült ki a kívülállók számára, hogy kiválóan tudja utánozni csapattársait, sőt, Kemény Dénest is.

"Alapvetően valóban csendesebb vagyok, de ebben a közegben, vagy olyankor, ha ismerek mindenkit, fel tudok oldódni, és akkor egy más arcomat mutatom, a viccesebbet. Valóban szerettem utánozni a fiúkat, akár a mozgásukat a vízben, vagy ahogy beszélnek. Jó pár feszültséggel teli pillanatot sikerült feloldani ezzel akár edzésen, akár egy világverseny közben."

Kásástól egész karrierje során mindig mindenki világklasszis teljesítményt várt, amit kezdetben nehezen tudott kezelni. "Később, ahogy érettebb férfi, rutinosabb sportoló lettem, akkor már ki tudtam zárni ezt a nyomást.

Sokszor, ha beugrottam a vízbe, akkor már nem foglalkoztam semmivel, a közönséget is alig éreztem, mert annyira benne voltam a pillanatban.

A feszültség mindig bennünk volt, mert óriási stressz volt végigcsinálni egy olimpiai két hetet."

Kásás Tamás az alig több mint egy hónap múlva kezdődő budapesti vizes-vb miatt sem izgul, mint elmondta, csak kívülállóként fogja nézni a meccseket, és egyáltalán nem hiányzik neki a régi izgalom. "Nagyon jó érzés, hogy teljes nyugalomban követhetem a vb-t, nem kell azon izgulnom, hogy rajtam megy-e el egy meccs, vagy éppen én segítem győzelemhez a csapatot."

Ha vízilabda, és a Kemény-korszak, akkor megkerülhetetlen szereplő a mindhárom olimpiai aranyérem megszerzésében komoly szerepet játszó Kiss Gergely személye. A balkezes bombázóról ma már egyrészt a Nagy Sportágválasztó kommunikációs vezetőjeként kamatoztatja, hogy tud és szeret is beszélni a sportról, valamint a Gödöllői Egyetem berkein belül működő MATE-GEAC-MSA férfi vízilabda-szakosztályának elnöke.

Kiss Gergő a mai napig a legbőbeszédűbb a társaságból Fotó: Karancsi Rudolf - Origo

„A Margitszigeten vagyunk, ami Budapest egyik ékessége és fontos turistalátványossága is, de emellett a magyar sport egyik ékköve, számunkra azonban leginkább azért érdekes, mert világviszonylatban is a vízilabdázás egyik bölcsője, és máig központja. Néhány hasonló várost még tudunk mondani, de olyat egyet sem, ahol kilenc olimpiai aranyérmet ünnepelhettek. És igen, ebből három olyan, amit az én generációm nyert. Bárcsak másoknak is sikerült volna ez korábban..."

Alapvetően sport témájú, de „a magyar nemzetről is szóló" filmben bőséggel lesz emlékidézés, hiszen Zákonyi S. Tamás rendezőnek bőven volt miből válogatnia.

Kiss Gergely is felidézte, hogy a legendás generáció nem csak az olimpiákon villogott, 24 világversenyből 23-ról tért haza éremmel – ha nem éppen itthon szerezte azt meg a szigeti drukkerhad előtt –, a 18 megvívott döntőből pedig tízet megnyert.

Ahol elindultunk, ott egy kivétellel mindig dobogón álltunk, és én azt hiszem, hogy ez az, ami igazán páratlan dolog. Nekünk az ezüst- és bronzérmek csalódások voltak, és egy-két kivétellel előzetesen is csak az aranyat fogadtuk volna el.

Hogy mi volt a titok? Egyszerűbb, mint gondolnánk.

„Önbizalom, alázat és győzni akarás terén is kiemelkedőek voltunk. Ha jó idényünk volt, akkor ezekben az emberi és sportemberi tényezőkben biztos, hogy a mezőny fölött voltunk. Ehhez hozzátartozik az a csapatszellem, amivel egy olyan nehéz időszak után is olimpiát tudtunk nyerni, mint a pekingi játékokat megelőző évek, amikor 2005 és 2007 között egyetlen tornán sem tudtunk nyerni. Az olimpiára mégis összezördülések, csipkelődések és negatív hangulat nélkül tudtunk menni. Ez az összefogás pedig meg is hozta a harmadik aranyunkat."

A kiemelkedő tornák közül Kiss Gergely előbb a rosszat említi, az egyedüliként érem nélkül záruló, nagyon rossz hangulatú, szinte nézők nélküli tokiói világbajnokságot.

„A leglátványosabb pedig nyilván a három olimpiai aranyérem, és persze az összes többi aranyunk, hiszen ez az egész nagy történet úgy kezdődött, hogy nyertünk egymás után két Európa-bajnokságot. A húszat sem töltöttem még be, amikor az elsőt nyertük, 22 évesen pedig már kétszeres Európa-bajnok voltam" – mondja a rosszkéz oldal egyik királya, hozzátéve, hogy nagy szívfájdalma, hogy idehaza nem sikerült aranyat nyerniük.

Jó lett volna tízezer emberrel együtt ünnepelni itt, a Margitszigeten, ez némi hiányérzet bennem,

ahogy az is, hogy négy vb-döntőből csak egyet sikerült megnyerni. De a három olimpiai arany ettől még kiemelkedő teljesítmény marad ettől a generációtól."

Kiss Gergely sem tudott könnyen különbséget tenni az olimpiai aranyak között Fotó: Karancsi Rudolf - Origo

Illetlen kérdésnek tűnhet, de kíváncsiak voltunk rá, hogy van-e különbség olimpiai arany és olimpiai arany között. Nos, ha kicsi is, de van.

„A filmben sok szó lesz erről a három aranyéremről, és arról is, hogy kinek mit jelentenek ezek.

Mint annyi mindenben, ebben is Benedek Tibihez kell fordulnunk, a maximális tisztelettel tekintve az emléke felé. Ő azt mondta, és bár akkor még nem így gondoltam, de utólag már igazat adok neki, hogy azért Sydney emelkedik ki, mert addig "csak" válogatott vízilabdázók voltunk, akik nyertek két Eb-t, egy Világkupát és egy Nemzetek Ligáját, és ezután olimpiai bajnokok lettünk.

Ettől fogva bárhová mentünk, mindenhol úgy mutattak be bennünket, mint olimpiai bajnokokat."

Az athéni győztes csapat a legtöbbek szerint még a többi zseniális társaság közül is kiemelkedett. A felső sorban balról a negyedik Kiss Gergely, az ötödik pedig Benedek Tibor Forrás: AFP/Pierre-Philippe Marcou

Kiss Gergely egyébként az athéni aranyat is sokra tartja, hiszen a magyar válogatott ott mind a hét meccsét megnyerte, kétszer is legyőzve a későbbi ezüstérmes Szerbia és Montenegrót, illetve a bronzérmes oroszokat.

Ez olyan profi munka volt, mint, amikor egy római légió elindult és meg sem állt Britanniáig. Lehetett eső, sár, hó, támadhattak ránk szemből vagy a fák közül, mi tettük a dolgunkat.

A magyar vízilabdában egészen egyedülálló súlya van ennek a címnek, tetézve még azzal, hogy a bajnokok neve felkerül a Hajós márványtáblájára is.

„Olimpiai és világbajnokként is ott van a nevünk, ami egészen elképesztő érzés. Kölyökként ide jártunk edzésre, most pedig ott van a nevünk a táblán. Nyilván nem ezért csináltuk, de azért visszajelzésnek ez nem olyan rossz..."

Így látja a szövetségi kapitány

A forgatáson szintén jelent volt a Sydney-ben győztes csapat tagja, Märcz Tamás, aki ma a férfi válogatott szövetségi kapitánya. Tőle a magyar póló jövőjéről érdeklődtünk, hogy látja az esélyeket, lehet-e új aranycsapatunk?
"Picit nehezedett a helyzet, nehezeb tornagyőzelmeket hozni, de manapság senkinek sem könnyű. Ennek ellenére az elmúlt öt évben mindig tudtunk érmet nyerni. Persze maximalisták vagyunk, mindig győzni szeretnénk, úgyhogy azon vagyunk, hogy ebből ne csak érem legyen, hanem lehetőleg a legfényesebb. Az én feladatom, hogy megtaláljam az ideális egyensúlyt, hogy korban megfelelő legyen a keret összetétele, szakmailag a legjobbak kerüljenek be, akik harmonikusan tudnak együtt dolgozni, így van a legnagyobb esélyünk a sikerre. Én ezen dolgozom évek óta, és azt gondolom, hogy ennek az útnak folytatódnia kell."

A csapattárs Kásás Tamás elárulta nekünk, hogy a forgatások során kiderült, még mindig Kiss Gergely beszél a legtöbbet az egykori társak közül. Ez mindig így volt, tettük fel a kérdést.

„Eleinte, amíg nem jöttek a nagy sikerek, és kevesebb interjút adhattunk, ez inkább kényszer volt. Én pedig olvasott fiatalembernek tartottam magam, aki egy angol tagozatos gimnáziumból jött, úgyhogy, ha már ennyit tanultam, fogalmazzam már meg értelmesen, kerek mondatokban a gondolataimat.

Ráadásul mindezt a vízilabda érdekben. Ha két percünk van, akkor legyen kettő tíz a mondókám.

A többiek egyébként is visszahúzódóbban kezelték a helyzetet, én viszont úgy voltam vele, használjuk csak ki, hogy ennyit foglalkozik velünk a sajtó. Ma pedig már a munkám része, hogy kommunikáljak a sportról és az egészséges életmódról a Nagy Sportágválasztó kommunikációs vezetőjeként."

A bajnok a pólótól sem távolodott el, hiszen a tavaly ősszel épült gödöllői uszodában működő, és a helyi egyetem alá tartozó MATE-GEAC- MSA férfi vízilabda-szakosztályának elnökeként tevékenykedik a sportágban.

A fiataloknak üzenem, hogy, amíg medence van, addig eddzenek sokat!

Nekünk tavaly ősz óta három szakosztályunk – úszás, női és férfi vízilabda – van, azóta 700 gyerek iratkozott be hozzánk, ebből 210 fiú vízilabdázó Van olyan fővárosi egyesület, ahol 50-60 fős az évek óta működő női szakosztály, miközben nálunk 90-en vannak. A sok munka kell a sikerhez, de a számok azt mutatják, hogy ahol épül egy uszoda, azt azonnal meglepik az emberek."

Pólórajongó a rendezői székben

Zákonyi S. Tamás készített már sporttémájú filmet Egerszegi Krisztináról, illetve egyik producere volt az 1956-os eseményeken, a magyarországi forradalmat és a melbourni pólógyőzelmet összefűző Szabadság, szerelem című mozinak. Most ismét a pólón a sor, amit a '70-es években maga is űzött, majd a Kemény-válogatott első sikerei után rögtön érezte, hogy itt valami nagy dolog történik. "A 2000-es döntő után egyértelmű volt, hogy fogom a kamerát, és tűzök le a csapat fogadására. Nagyon sokat tudtam a csapatról, sokat készültem, mindent elolvastam, de a rengeteg interjú során, sőt még ma is értek meglepetések" - vallotta be. A Zákonyi S. Tamás nagyon jóban volt Benedek Tiborral, akivel 2009-ben együtt teljesítette a Kékszalag vitorlásversenyt, és már akkor beszéltek a filmről. "Megkérdezte, hogy mikor folytatom a filmet, majd abban maradtunk, hogy majd visszatérünk rá. Az a legnagyobb probléma, hogy nem időben léptem...Tibor volt ennek a csapatnak a törzse, a fő tartó oszlopa, aki már a '90-es évek közepén is sztárjátékos volt, majd egy idő után a csapat szellemi vezére is lett. Óriási adomány a sorstól, hogy a Szabadság, szerelem című filmnek ő volt a vízilabda-szakértője. Ahogy telt az idő úgy mélyült el a kapcsolatunk és lettünk barátok."

"Engem nem az lepett meg, hogy hívtak, mert gondoltam, ha egyszer film készül a csapatról, csak benne leszek, és nem is az lepett meg, hogy csak most készül, hanem az, hogy egyáltalán készül, ennyi idő elteltével" - mondta a 2000-es bajnokcsapat bekkje, Steinmetz Barnabás, aki elmondta, hogy, ha csak online is, de a többség azért rendszeresen tartja egymással a kapcsolatot.

"Magasra tettük a lécet magunk előtt. Nem is igazán a Montreal óta eltelt 24, olimpiai aranyérem nélküli év volt a teher a vállunkon, hanem a Sydney-t megelőző három év sikersorozata, ami után mindenki olimpiai aranyérmet várt tőlünk" - mondta Steinmetz.