Vágólapra másolva!
Az MSZMP Központi Bizottságának első titkárának, Kádár Jánosnak a 70. születésnapján, 1982. május 26-án a hollandiai Rotterdamban rendezték meg a Bayern München-Aston Villa labdarúgó Bajnokcsapatok Európa Kupája döntőjét. A bajor csapat kispadján egy magyar edző, Csernai Pál ült és tehetetlenül nézte, hogy a sokkal esélyesebbnek tartott együttesét az Aston Villa legyőzi. Idehaza pedig - bár a lapok beszámoltak a döntőről - az újságok Csernai Pál nevét sem írták le. 

Pont 40 évvel ezelőtt, 1982. május 26-án este negyed 9 előtt néhány perccel vonult ki Rotterdamban a Bajnokcsapatok Európa-kupájának döntőjében érdekelt két csapat, a Bayern München és az Aston Villa. A német gárda játékosai mögött ballagott ki a stadion küzdőterére edzője, aki addigi pályafutása megkoronázását várta az előtte álló két órától. Előtte az öltözőben még utoljára emlékeztette a világsztárokat a taktikára, gyorsan felelevenítette, hogy kinek mi a feladata, majd vett egy nagy levegőt, és elindult.

Az a trénert Csernai Pálnak hívták.

Kádár János a Magyar Szocialista Munkáspárt első titkára és Biszku Béla belügyminiszter a Vasas-Salgótarján NB I–es labdarúgó mérkőzésen a közönség soraiban Forrás: MTI/Kovács Lajos

A kor egyik legjobb csapatát a klubszezon legfontosabb mérkőzésére egy magyar edző készítette fel, miután végigverte vele Európát.

A magyar sajtó azonban a mérkőzés napján még a nevét sem írta le ennek a sikeredzőnek.

És erre csak részben magyarázat, hogy azon a napon ünnepelte 70. születésnapját Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának főtitkára. A Népsport egész oldalas összeállítást közölt a politikusról, még egy pingpong-asztalnál, ütővel a kézben készült fotót is mellékeltek, így nem kaphatott szót a lap 8. oldalán a BEK-döntőt beharangozó cikkben Csernai Pál.

A 70 éves Kádár Jánost köszönti a Népsport 1982. május 26-án Forrás: Arcanum

Persze az akkor már tudatuknál lévők pontosan sejthetik, hogy miért rejtették el a hazai közvélemény elől a Pilisen született, játékosként kétszeres magyar válogatott szakembert.

Ugyanis 1956-ban elhagyta az országot, és Németország nyugati részébe költözött. Ahogy akkoriban mondták: disszidált.

Ilyen embert akkor sem lehetett dicsőíteni, ha történetesen világraszóló sikereket ért el. Csernai focistaként az NSZK-ban a Karlsruheban és a Stuttgarter Kickersben játszott, 1966-ban, 33 évesen vonult vissza. 1968-ban kezdte edzői karrierjét, amelynek első jelentős állomásához 1977 nyarán érkezett, amikor a kor egyik nagy csapatához, az Eintracht Frankfurthoz került, Lóránt Gyula segítőjeként. A magyar duó nem sokáig ténykedett itt, mert 1977 végén a még nagyobb csapathoz, a Bayern Münchenhez igazoltak át. Lóránt állítólag összeférhetetlen ember volt, hamar annyi ellenségeket szerzett Münchenben, hogy alig egy évig maradhatott. A Bayern akkori elnöke, Wilhelm Neudecker az osztrák Max Merkelt szerette volna utódjának, de az egyik világbajnok, Paul Breitner addig szította a hangulatot ellene, hogy

a játékosok az öltözőben maguk között szavazást tartottak, és a 16-0-s voksolás után arra kérték a vezetőséget, hogy Lóránt utódja Csernai Pál legyen.

Csernai minden idők egyik legnagyobb csapatának élére került, mely akkorra már háromszor elhódította a Bajnokok Ligája elődjét. Lendületesen kezdett a sztárokkal teli klubnál. Első meccseinek egyikén ugyanis gyenge teljesítménye miatt

a 82. percben lecserélte a szent és sérthetetlen Gerd Müllert.

Ez a 21. fordulóban, február 3-án történt. Müller, aki gyakorlatilag azt sem tudta, hogy hol a kispad, és mit kell ott csinálni, mert pályafutása során szinte minden mérkőzésen végig a pályán volt, azonnal otthagyta a Bayernt. Szűk két héttel később már Amerikában játszott. Soha nem állt szóba Csernaival.

Gerd Müller annyira megharagudott Csernai Pálra, hogy soha többet nem állt szóba vele Forrás: dpa Picture-Alliance via AFP/picture alliance / SvenSimon/Sven Simon

A magyar edzőt az ág is húzta 1979-ben, ugyanis meg kellett válnia a sérülékeny Uli Hoenesstől, „Katze" Schwarzenbeck visszavonult, míg a csodakapus,

Sepp Maier olyan súlyos autóbalesetet szenvedett, hogy hetekig élet és halál között lebegett.

Az 1979-80-as bajnokságnak úgy vágott neki a csapat, hogy egyetlen játékosa maradt az 1974-ben világbajnoki címet szerző válogatottból, Paul Breitner.

Középen Paul Breitner, jobbra Csernai Pál, aki a világbajnok közbenjárására lett a Bayern edzője Forrás: Getty Images/Keystone

Ráadásul annak az időszaknak az egyik meghatározó csapata, a Hamburger SV (amely most hétfőn az osztályozón alulmaradt a Herthával szemben, és jövőre is a másodosztályban szenvedhet) szintén ebben a bajnokságban szerepelt.

Csernai 1980-ban bajnoki címet ünnepelhetett a Bayernnel, és ennek köszönhetően indulhatott a Bajnokcsapatok Európa-kupájában, ugyanis akkoriban csak a bajnokok szereztek erre jogot.

1981-ben az elődöntőig jutott a Bayern, ahol a Liverpoollal szemben esett ki, 1-1-es gólkülönbséggel, idegenben nem szerzett gólja miatt. A bajnokságban ismét aranyérmes lett a HSV előtt, és a következő évi BEK-menetelés nem ért véget az elődöntőben.

Az 1981-82-es szezonban a Bayern a svéd Östert kettős győzelemmel, a portugál Benficát 4-1-es, a román Universitatea Craiovát 3-1-es, a bolgár CSZKA Szófiát 7-4-es összesített gólkülönbséggel kiütve jutott a fináléba. Ellenfele, az Aston Villa az izlandi Valur Reykjavikot kettős diadallal, a szovjet Dinamo Kijevet és a belga Anderlechtet szintén búcsúztatta, ám a második fordulóban a keletnémet Dynamo Berlin ellen nagyon megszenvedett. Kelet-Berlinben nyert 2-1-re, de otthon 1-0-ra kikapott, így csak idegenben szerzett góljával léphetett tovább. Viszont a döntőig a nyolc találkozóján csak azt a két gólt kapta.

A finálé egyértelmű esélyese a Bayern München volt. Mert a bajor csapatban sokkal nagyobb sztárok játszottak, mint az Aston Villában.

Ám az angol klubokat nagyon komolyan kellett venni. Az előző nyolc kiírás mindegyikét angol vagy német csapat nyerte, vagyis aligha volt kétséges, hogy ez a két ország uralta akkor a klubfutballt. 1974-ben, 1975-ben és 1976-ban a Bayern München hódította el a BEK-serleget, míg 1977-ben, 1978-ban, 1981-ben a Liverpool, 1979-ben és 1980-ban pedig a Nottingham Forest.

1982. május 26-án a döntőre nemcsak a csapatok, hanem a holland rendfenntartók is készültek.

A találkozóra 1100 rendőrt vezényeltek ki, közülük sokan lóháton teljesítettek szolgálatot.

Kellett is az elővigyázatosság, ugyanis az angolok már a találkozó előtti napon olyan ámokfutást tartottak Rotterdam belvárosában, hogy hatvan huligánt le is kellett tartóztatni. Az Angliából érkezett szurkolók már akkor is rettegésben tartották a kontinenst, és megállíthatatlanul robogott a világ a három évvel későbbi, a Heysel-stadionban rendezett BEK-döntő szörnyű tragédiája felé.

A Bayern játékosa, Uli Hoeness (balra), mellette az edző, Csernai Pál Forrás: dpa Picture-Alliance via AFP/Verwendung weltweit/Sven Simon

De vissza 1982-höz. Az Aston Villa kezdőcsapata nemcsak a mai drukkereknek nem mond semmit, de az akkor élőknek sem sokat.

A Bayernből viszont akkor már világbajnok volt Paul Breitner

(gólt is lőtt az 1974-es fináléban), később lett vb-aranyérmes Klaus Augenthaler, minden idők egyik legjobb csatáraként kétszer kapott Aranylabdát Karl-Heinz Rummenigge, és remek focista volt Dremmler, Dürnberger, Mathy, valamint Uli Hoeness öccse, Dieter, aki néhány héttel korábban a Német Kupában győzelmet hozó finálét a híres „turbános góllal" döntötte el, amikor a vérző fejére került hatalmas kötéssel fejelt a Nürnberg kapujába.

Bajnokcsapatok Európa-kupája, döntő, 1982

Aston Villa-Bayern München 1-0 (0-0)
1982. május 26. Rotterdam, Feyenoord-stadion, 40 000 néző. Vezette: Konrath (francia).
Aston Villa: Rimmer — Swain, Evans, McNaught, Williams — Bremner, Mortimer, Cowans, Shaw — Withe, Morley.
Bayern München: Müller — Dremmler, Weiner, Augenthaler, Horsmann — Kraus, Dürnberger, Breitner, Mathy — K.-H. Rummenigge, D. Hoeness.
Csere: Rimmer helyett Spink a 9. percben, Mathy helyett Güttler az 52. percben, Kraus helyett Niedermaker a 79. percben.
Gólszerző: Withe a 67. percben.
Sárga lap: Williams a 38. percben.

A tökéletes védelemmel rendelkező Aston Villa kapujába csak lesről sikerült betalálnia Dieter Hoenessnek, és a társak közül sem volt senki eredményes.

Pedig a 10. perctőla Villa kapuját egy senki által nem ismert játékos védte,

akinek az előző napi edzésen elszenvedett nyaksérülése miatt csak ennyit bíró Jimmy Rimmer helyére kellett beállnia. Nigel Spink korábban csak egyszer szerepelt az angol csapatban, három évvel korábban. A rutintalan fiatal kapus ezen az estén bravúrt bravúrra halmozott, Rummenigge-ék képtelenek voltak mattolni őt. A nagy diadal után ezt mondta:

Talán magamnál sem voltam, de szurkolóink hangorkánja, Breitner majd Rummenigge váratlan lövésének hárítása „felébresztett". S akkor már tudtam, mindent megnyerhetek, vagy mindent elveszíthetek. Most bejött minden!"

Spink később alapember lett az Aston Villában, 300-nál több mérkőzést játszott mezében, és egyszer az angol válogatottba is meghívták.

Az Aston Villa úgy nyerte meg a BEK-et, hogy az egész sorozatban csak két gólt kapott. Az utolsót 1981. november 4-én, akkor a keletberlini csatár, Frank Terletzki talált be ellene, ezt követően a kupa átvételéig 526 játékpercen át senki.

Uli Hoeness és Karl-Heinz Rummenigge: mindketten játékosai voltak Csernainak a Bayernnél, és utóbbi óriási tisztelettel beszél róla ma is. Forrás: Picture-Alliance/AFP/Verwendung weltweit/Firo/Sebastian El-Saqqa

Ez a tény nem szorul magyarázatra, még akkor sem, ha nem biztos, hogy a kontinens legjobb csapata az Aston Villa volt akkor. Ám egyetlen komoly helyzetét értékesítette a 67. percben. Egy baloldali támadásnál a Bayern védői rosszul helyezkedtek, a begurításra nem vetődött ki Manfred Müller kapus, és Peter Withe három méterről eldöntötte a kupa sorsát.

A győztes hadvezér, Tony Barton természetesen érezte, nemcsak a tudás döntött tanítványai javára.

Peter Withe, az 1982-es BEK-döntő egyetlen góljának a szerzője Forrás: AFP/Pornchai Kittiwongsakul

Ha már az egyik csapat edzőjét idézte az akkori Népsport, kénytelen volt az itthon „nem kívánatos személynek" nyilvánított másikat is. A magyar Csernai Pál ezt mondta:

Váratlan volt számomra az első félidő mérsékelt tempója. Úgy gondoltam, a váratlan kapuscsere megzavarja az angol csapatot, de tagjai ismét igazolták, ha a pályára lépnek, nem zavarja őket az ég világon semmi." Ezt a pár mondatot három nappal a döntő után írta le a Népsport. Ugyanis a magyar sportsajtó a meccs másnapján sem írta le Csernai nevét, íme négy korabeli újság akkori cikke.

A Magyar Nemzet is elhallgatta, ki ült a Bayern München kispadján Forrás: Arcanum
A Magyar Hírlapban sem írták le Csernai Pál nevét Forrás: Arcanum
A Népszabadságban sem lehetett olvasni Csernai nevét Forrás: Arcanum
A Népsport hosszú anyagában sem tűnik fel a Bayern magyar edzőjének a neve Forrás: Arcanum

Csernai Pál annyira elkeseredett a vereség miatt, hogy nem ment el másnap a fogadásra, amelyet München elöljárói adtak a csapat tiszteletére. Az új szezonban azonban továbbra is ő dirigálta az együttest.

Ám a korábbi sikerek közelébe sem jutott.

A Német Kupából már a második fordulóban kiesett a Bayern Braunschweigben, a Kupagyőztesek Európa-kupájából a negyeddöntőben az Aberdeen ellen köszönt el, és a bajnokságban csak negyedik lett. Az aranyérmes Hamburg viszont megtette azt, amit a Bayern 1982-ben nem: megnyerte a BEK-et is.

A bajor gárda a hajrában már Csernai nélkül szerepelt, őt májusban menesztették.

Az ezt követő bő évtizedben vezetőedzőként dolgozott Németországon kívül Görögországban, Törökországban, Portugáliában, Svájcban, szövetségi kapitány volt Észak-Koreában, majd Sopronban fejezte be pályafutását.

Aranylabdás müncheni játékosa, Karl-Heinz Rummenigge ezt mondta róla visszavonulása után:

Csernai Pál 2013-ban, 80 évesen halt meg, budapesti temetésén részt vett legendás játékosa, Paul Breitner is.

A cikket az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével írtuk meg.