Pingniczki Krisztina: Ha a lányok elkapják a fonalat, bármire képesek lehetnek

KLUJBER Katrin
Ljubljana, 2022. november 4. Klujber Katrin ünnepel a női kézilabda Európa-bajnokság Magyarország - Svájc mérkőzésének végén a ljubljanai Stozice Arénában 2022. november 4-én. A magyar válogatott 33-28-ra legyőzte Svájcot. MTI/Czeglédi Zsolt
Vágólapra másolva!
Pigniczki Krisztina a magyar női kézilabda-válogatottak talán utolsó nagy generációjának egyik emblematikus alakja, aki ma Golovin Vlagyimir mellett a női válogatott másodedzőjeként dolgozik. Munkájáról, feladatairól, jövőbeli terveiről, a csapat mellett betöltött szerepéről, a magyar kézilabda lehetőségeiről és a válogatott előtt álló feladatokról is beszélt az Origónak az Európa-bajnokság első csoportmérkőzése után.

Kiküldött munkatársunk helyszíni jelentése Ljubljanából.

A vártnál nehezebben, de az eredményt nézve viszonylag magabiztosan győztük le 33-28-ra Svájcot. A lelátóról olykor-olykor rossz volt látni, hogy még mindig hátrányban vagyunk, hogy semmi nem akar sikerülni. De milyen volt ez a mérkőzés a kispadról?

A kispadról azt volt a legnehezebb látni, hogy hiába adtuk a mankót a kezükbe, hiába volt meg a megfelelő felkészülés, a nagy akarásnak mégis nyögés lett vége.

Nem volt meg az a nagy áttörés, az a periódus, ami átlendít bennünket ezen az állapoton. Mert, ha ziccereinknek, a négy-öt kapufánknak csak a fele bemegy, akkor egész biztos, hogy egy teljesen más hangulatú mérkőzést játszunk. Az a helyzet, hogy ilyenkor nagyon okosakat nem lehet mondani, hiszen, ahogy mondtam, a lehetőségeink megvoltak, inkább csak a tüzet próbáltuk bennünk tartani, azt sulykolni, hogy még nagyobb koncentrációval hajtsák végre a feladataikat.

Ez csak a nagy tornák szokásos "első meccses görcse" volt, vagy benne maradt még a csapatban a németek elleni felkészülési meccs rossz emléke, és inkább az abból eredő önbizalomhiány okozta a döcögős rajtot?

"Biztos, hogy benne volt a felemás felkészülés. A két itteni, szlovének elleni meccs (egy 22-22-es döntetlen és egy 21-19-es vereség) után hiába vertük meg a románokat, a németek elleni meccs nagyon rosszul sikerült (31-20-as vereség lett a vége - a szerk.), ami azért alaposan megtépázta az önbizalmat.

A vártnál sokkal jobban megnehezítették a Vámos Petráék dolgát a fehér mezes svájciak Forrás: MTI/Czeglédi Zsolt

Közben azért bennünk volt, hogy igenis jobbak vagyunk, mert egy Svájc nem tarthat előrébb, mint mi! Ettől kötelező feladat hangulata lett a meccsnek, ami azzal járt, hogy nagyon kevés felszabadult pillanatunk volt. Mindenki bizonyítani akarta, aminek ez lett a vége.

Ezt a görcsöt majd a meccsrutin, és a győzelmek oldhatják fel?

Igen, szerintem, ahogy haladunk előre ez majd jönni fog.

A meccsrutin majd meghozza azt, hogy "igen, hibáztam, de akkor is nekem kell megoldanom, mert nincs más". Ezt próbáltam elmondani a lányoknak, hogy nincs itt Szani (Szöllősi-Zácsik Szandra) és Noni (Háfra Nomémi), most ez az a csapat, amelyiknek el kell érni a kitűzött célunkat. Nagyon jó, tehetséges játékosaink vannak, de nincsenek extra klasszisaink, ezért csak akkor lehetünk sikeresek, ha egy egészként működünk kapusteljesítménytől kezdve a lerohanásokig.

Ez most a legjobb magyar válogatott, amit ki lehetett állítani az Európa-bajnokságra?

Nem titok, hogy sok fejtörést okozott Zácsik, Háfra és korábban Bíró Blanka kiesése, és nagyon sokat gondolkodtunk azon, hogy kihez merjünk nyúlni, ki az, aki tud nekünk segíteni. Végül úgy ítéltük meg, hogy ebben a szűkös válogatási lehetőségben ők a legjobbak.

Miért szűkösek a magyar szövetségi kapitány válogatási lehetőségei?

Mert nagyon kevesen játszanak komoly nemzetközi szinten. De ez már régóta fennálló probléma. A belső posztjainkon szinte Klujber Keti az egyetlen, aki hétről-hétre a Bajnokok Ligájában játszik. Ezeknek a meccseknek egészen más ritmusuk van, más terhelést ad a játékosoknak. És ezért van az, hogy a fiatal, 21-22 éves játékosokon ott van a nagy teher, ahelyett, hogy kiegészítő emberek lennének itt a válogatottban a rutinos húszas éveik végén, 30 elején járó játékosok mögött. Nem azt mondom, mindig akak egy-két fiatal, aki berobbanhat, most viszont tőlü kell várnunk, hogy megoldjanak nehéz helyzeteket. Ez nem egy könnyű feladat.

Klujber Katrin ünnepli a svájciak ellen lőtt kilenc gólja egyikét Forrás: MTI/Czeglédi Zsolt

Ha már Klujber Katrin. Rajta valóban látszik, hogy magasabb szinten játszik hétről-hétre. Más a dinamikája a játékának, és láthatóan nincs gondja az önbizalommal sem.

Igen, ő megkapja azt a komoly terhelést a BL-ben, amiről beszéltem. Egy fecske viszont soha nem csinál nyarat. A heti egy bajnokikkal nem lehet kiváltani a szerda-szombat ritmust és a BL-terhelést.

Van erre a régóta fennálló helyzetre megoldás?

Leült már a csapat videózni?

Délután ülünk le, tegnap este már csak regeneráció, illetve ma délelőtt egy rehabilitációs, prevenciós edzés volt a lányoknak.

Még a svájci vagy már a vasárnapi horvátok elleni meccs lesz terítéken?

A Svájc elleni meccs már történelem, lezártuk, most már csakis a horvátokra fókuszálunk!

Milyen meccsre lehet számítani? A pénteken 40-45 percig egész jól tartották magukat a norvégok ellen.

Bízom benne, hogy mi is ki tudjuk őket fárasztani, mert abban biztos vagyok, hogy fizikálisan jobb állapotban vagyunk, mint ők.

Ezen az Eb-n, illetve a következő alig másfél évben minden a párizsi olimpiának, a kvalifikáció kiharcolásának van alárendelve?

Pontosan. Szeretnénk itt olyan helyezést elérni - nem tudom, hogy rajtam kívül mer-e bárki ilyen nagyot álmodni, de remélem, hogy azért megfordul ez a gondolat a lányok fejében - ezen az Eb, ami megadja a lehetőséget az olimpiai kvalifikációra. Lesz még ugyan egy vb, de nem kellene az utolsó tornára bízni ez a dolgot.

A Párizsba vezető út

A 2024-es ötkarikás játékok biztos résztvevője lesz a házigazdák együttese, illetve a mostani Európa-bajnokság és a jövő évi világbajnokság aranyérmese. Selejtezőt játszhat a világbajnokság 2-7. helyezettje, valamint további két válogatott Európából: a kontinenstorna azon két legjobb csapata, amely a vb-n nem kerül a hét közé. A magyar csapat nyolc közé jutása - amit a szövetség célként megfogalmazott - jó pozíciót jelentene az olimpiai selejtező szempontjából, hiszen ez a forgatókönyv érvényesült legutóbb is: a 2018-as Európa-bajnokságon elért hetedik helyezésnek köszönhetően szerepelhettek a selejtezőn a magyarok.

Létezik most olyasmi, hogy "magyar stílus", ahogy beszlünk skandináv vagy spanyol stílusról a férfiak esetében.

Ha van védés és jó védekezés, akkor a pálya középső részén lerohanásoban, gyorsindításokban jók vagyunk, ezzel nagyon sokat foglalkozunk, míg felállt fal ellen előnyszerzésekből próbálunk helyzetet kialakítani. Hogy ez mennyire "magyar stílus" azt nem tudom... mi azt próbáljuk játszani, amihez megvannak a játékosaink.

Mi az, amiben a legjobbak előttünk járnak, ami elleshető tőlük?

A magabiztosság, az önbizalom. Ezt próbáljuk sulykolni a lányoknak, hogy higgyenek magukban, higgyék el, hogy minden meccs a fejlődésüket szolgálja.

Tehát technikailag és fizikálisan nem vagyunk lemaradva a legjobbaktól?

A skandináv kézilabda, mondhatjuk, hogy ők az élmezőny, nagyon sokáig csak a fizikumra helyezte a hangúlyt, míg mi inkább a technikára, majd meglátjuk, hogy ez meddig lesz elég. Viszont nagyon fiatal a csapatunk, van még időnk, hogy minden téren utolérjük a legjobbakat.

Miért olyan nehéz az utánpótlásból átlépni a felnőtt korosztályba?

Nem biztos, hogy nehéz, csak nem csak nem szabad azt hinni, hogy 18-19 éves véget ért a junior korosztály, és az utolsó világverseny után bedobjuk a fiatalokat az NB I-be, hogy tessék, csináld, már mindent tudsz. Vannak ebben a korosztályban is olyanok, akik ekkor már belekóstoltak az NB I-be, de a legtöbben azért még ifi első- és másodosztályban játszanak.

Ha a folyamatos képzés mellett megkapják az optimális meccsterhelést, akkor azok a fiatalok, akik az utóbbi utánpótlásversenyeken nagyon szép eredményeket értek el, jelenthetik a jövőben a magyar kézilabda alapjait. De folyamatosan foglalkozni kell velük.

Kácsor Gréta 22 évesen már a második Európa-bajnokságán vesz részt Fotó: Koncz Márton - Origo

Beszéljünk most egy kicsit Pigniczki Krisztináról. Mi egy másodedző szerepe a csapatnál?

Először is minden információt megosztunk egymással, meccs közben pedig egyrészt taktikai észrevételekkel segítek Vovának (Golovin Vlagyimir, szövetségi kapitánynak - a szerk.), a játékosok felé pedig egy-egy szemkontaktussal tartom a kapcsolatot: tudják-e mi a feladatuk, kell-e nekik valamilyen segítség a kispadról. Összességében a kézilabda része inkább Vováé, a lányokkal való személyes kapcsolattartás pedig inkább az enyém. De bármilyen tippem, ötletem, gondolatom van, azt egyből megosztom a kapitánnyal, ő pedig vevő ezekre a gondolatokra?

Az mennyire fontos, hogy egy sok világversenyt megjárt, egykori játékos, ráadásul egy nő van a csapat körül?

Azt hiszem, nem véletlen, hogy sok csapatnál, de a magyar válogatottnál is nagyon sokszor tölti, töltötte be egy korábbi korábbi válogatott játékos ezt a szerepet. Biztos, hogy jó, ha van egy a kézilabdához értő, talán mondhatom, hogy értek hozzá, személy, aki a kapocs lehet a kapitány és a lányok között. Remélem, Vova is úgy gondolja, hogy a hasznára tudok válni.

Profi, válogatott sportolóknak is szükségük van egyy világverseny nehezebb pillanataiban egy kis anyáskodásra, hogy valaki egy kicsit megsimogassa a buksijukat?

Persze. Csak távol vagyunk az otthonunktól, ugyanakkor előtérben, rajtunk van a célkereszt, egy-egy hiba is óriási következményekkel járhat. A keret nagy részével mi korosztályos szinten dolgoztunk együtt, tudjuk hogy kell velük bánni, mire van szükségük. A rutinos játékosoknak pedig jó, ha néha tudnak valakivel más témáról beszéli, és nekik szükségük van azért a támogatásra, a biztatásra.

Golovin Vlagyimir (középen) és Pigniczki Krisztina már összeszokott szakmai párost alkot Fotó: Koncz Márton - Origo

Érzi, tudja azt, hogy az ön korosztály, a 2000-es évek elejének nagy csapata egyféle etalon lett a magyar női kézilabdában, és, hogy önök a mai napig példaképek játékosoknak és szurkolóknak egyaránt.

Éppen a napokban számolgattuk Pálinger Katival, aki szintén itt van (a korábbi kiváló kapus jelenleg az MKSZ alelnöke), hogy már több mint húsz éve volt a sydney-i olimpia, az Eb arany, és még mindig nagyon sokan emlékeznek rá. Nagyon jó érzés, hogy ennek ilyen komoly súlya van ennyi év elteltével is, és persze nagyon szeretnénk, hogy, ha már mi átélhettük, akkor ezek a gyerekek, lányok is átélhessék. Nem mondom, hogy most,

Nem vagyok egy álmodozó típus, de hiszek benne, hogy, ha elindulsz egy világersenyen, akkor a legjobb akarsz lenni, éremért akarsz küzdeni. A lényeg, hogy nagyon jó lenne, ha a mai generáció is átélhetné, hogy milyen, amikor egy világverseny végén érmet akasztanak a nyakukba.

Abból az említett "nagy generációból" talán csak Mátéfi Eszter és Bohus Beáta irányított élvonalbeli felnőtt csapatot. Mások miért nem jutottak el idáig?

Azért voltak még, Deli Rita és Farkas Andi dolgozott még felnőtt csapatnál. Ugyanakkor nagyon sokan vagyunk ott a sportágban, akár utánpótlásban, akár a vezetői szinten. Meccseken, akadémiai tornákon rendszeresen találkozunk.

Önnek van olyan terve, hogy vezetőedző legyen valamikor?

Nem biztos. Meglátjuk. Nem mondom, hogy egy fiatal, feltörekvő csapatot nem próbálnék meg elkísérni az élvonalba, de egyelőre nem gondolkozom ilyenekben.