Vágólapra másolva!
Súlyos sérülésekkel ért véget nemrégiben egy vízilabda-mérkőzés a serdülők bajnokságában. Az ügy kapcsán a konkrét eseten túlmutató, fontos gondolatokat fogalmaztak meg, írtak alá támogatásuk jeléül szülők, játékosok, sportvezetők. A nyílt levelet – amelyet az OSC közösségi oldalán hoztak nyilvánosságra – teljes terjedelmében közöljük.

A levelet a vlv.hu ismertette, amelyet változtatás nélkül közlünk:

Nyílt levél a vízilabda utánpótlás valamennyi szereplője részére a fair play jelentőségéről.

„A fair play jelentése a tiszta eszközökkel játszott mérkőzés és az ellenféllel szemben tanúsított sportszerű magatartás eszméje...tiszteletben kell tartani a játékszabályokat...a mérkőzés minden résztvevőjét ösztönözni kell, hogy e viselkedési szabályokat betartsa."

Kedves Sporttársak!

Bevezetésként magamról annyit említenék meg, hogy nem laikusként, hanem a magyar és a nemzetközi vízilabda korábbi eredményes (magyar bajnoki címek, BEK és LEN kupa győzelem) játékosaként, mindemellett szülőként szólítom meg a címzetteket.

Levelemmel egy konkrét eset kapcsán szeretném felhívni a figyelmet a vízilabdában – már az utánpótlás korosztályokban is – időnként előforduló, egyelőre és szerencsére nem általános jelenségre. Azt tapasztaltam, hogy az edzők és játékosok néha a győzelem érdekében összetévesztik a sportszerű, férfias küzdelmet a sportszerűtlen, indokolatlanul, esetenként brutálisan kemény, akár az ellenfél épségét veszélyeztető játékkal.

A közelmúltban a Fiú Serdülő (15-16 éves gyerekek) Országos Vízilabda Bajnokság alapszakaszának egyik mérkőzésén történt, hogy a végül győztes csapat három játékosa is víz alatti, kifejezetten fejre irányzott ütés, illetve térddel elkövetett rúgás következtében olyan súlyosan sérült meg, hogy egyikük sem tudta folytatni a játékot. Két esetben a víz alatti ütés/rúgás úgy történt, hogy az elkövető játékos húzta le a szenvedő fél fejét a víz alá. Az egyikük könnyebb agyrázkódást, a másik két fiatal viszont nyolc napon túl gyógyuló, súlyos sérülést szenvedett. A legsúlyosabb esetben agyrázkódás és dobhártyarepedés mellett hallóideg sérülést is diagnosztizáltak, sajnos fennáll a maradandó halláskárosodás veszélye, a fiút jelenleg is kórházban kezelik.

Elképesző brutalitás, súlyos sérülések: 15-16 éves gyerekek ütik, rúgják egymást a magyar pólómeccseken (a fotó illuszrráció) Fotó: Csudai Sándor - Origo

Az esettel kapcsolatban szükséges kihangsúlyozni, hogy a három sérülés közül a két súlyosabbat ugyanaz a játékos okozta, de nem a labda megszerzésére irányuló sportszerű küzdelem kapcsán, hanem úgy, hogy a labda nem volt a közelben. Mivel a labda megszerzése, mint cél kizárható, úgy joggal merül fel a kérdés, hogy az akció során vajon mi lehetett a sérülést okozó játékos célja: a megfélemlítés, esetleg az ellenfél kiiktatása és ezzel a másik csapat gyengítése?

A nevezett mérkőzést sok szülő látta, akik hozzám hasonlóan értetlenül és felháborodottan szemlélték az eseményeket.

Egyikük így ítélte meg az esetet: „...az elkövetés módja, amint a játékos az ellenfél fejét a sapkánál fogva hátra a víz alá rántja, majd egyből térdével fejre irányuló rúgást hajt végre, mindezt szemvillanás alatt, kizár egy felfokozott meccsszituációban »elszakadt a cérna« esetet. Ez egy minden spontaneitást nélkülöző aljas, előre kitervelt, láthatóan begyakorlott támadásnak tűnt. A kiterveltséget és a rosszhiszeműséget vastagon alátámasztja az ismételt elkövetés..."

Levelemmel az esetnél jelenlévő szülőket is képviselem, célunk, hogy kiemeljük az MVLSZ, az edzők, a játékvezetők, és a szülők közös felelősségét! Szeretnénk felhívni a figyelmet a hasonló helyzetek elkerülésének fontosságára, a megelőzés szükségességére!

A hivatkozott meccsen részt vevő „felnőtt" közönség felelőssége több szempontól is felmerül, hiszen a játékosok jogi értelemben véve fiatalkorúak és viselkedésük nagymértékben függ az edzői utasításoktól, a szülők elvárásaitól, és a bírók, ellenőrök ítéleteitől, esetleg azok hiányától.

Az első sérülést követően nem volt tapasztalható az edző részéről olyan igyekezet, amivel visszafogta volna a sérülést okozó játékosát, bírói ítélet nem született, így a játékos tovább játszott, majd később további újabb súlyos sérülést okozott. Ezt az esetet sem kísérte edzői vagy bírói elmarasztalás, melyet akár jogosan vehetett bátorításnak is, így folytathatta „ámokfutását" egészen addig, amíg a bírók cserével végleg ki nem állították a meccs utolsó percében.

Külön elszomorítónak tartom azt a tényt, hogy mindezidáig sem a sérüléseket okozó játékosok, sem az egyesületük részéről nem érkezett bocsánatkérés vagy legalább a sérültek állapota utáni érdeklődés.

Nincs információm arról, hogy a csapat az eset kapcsán bármilyen belső vizsgálatot folytatott volna, mindenesetre tény, hogy a játékosok látszólag minden következmény nélkül azóta már újabb mérkőzést is játszottak.

Úgy gondolom, aki ismeri a sportágat tisztában van vele, hogy a vízilabda kemény játék. A játékosok az edzések során megpróbálnak felkészülni az esetlegesen bekövetkező sérülések kivédésére, ez nem mindig sikerül; ilyen esetekben joggal mondhatjuk, hogy ez „benne van a sportban". A szándékos agresszió, az indokolatlan, a játék céljával össze nem egyeztethető brutalitás azonban bármely sportágban elfogadhatatlan, azokra semmilyen játékos nincs és nem is lehet felkészítve.

Közös érdekünk és közös felelősségünk tehát, hogy az ilyen szélsőséges eseteket megelőzzük.

A fenti sajnálatos esettel szeretném hangsúlyozni az utánpótlás nevelés felelősségét és felhívni minden vízilabdát szerető ember figyelmét arra, hogy a győzni akarás mellett ne feledkezzenek meg a sport legfontosabb alapelvéről, a sportszerűségről, a sport iránti alázatról és a sporttársak tiszteletéről, valamint a szabályok betartásának fontosságáról.

Abban bízom, hogy – talán ezen levél hatására is – nagyobb figyelmet kap a sportszerű küzdelemre történő nevelés, ezáltal a jövőben mi szülők is nyugodtabban, nem a sérülésektől rettegve, nézhetjük gyermekeink mérkőzéseit!

Rázga Zoltán, szülő

Budapest. 2022. november 6.

A sérült játékosok klubja a videofelvételekkel, illetve a tárgyi bizonyítékokkal egy beadványban fordult Magyar Vízilabda Szövetség Játékvezetői Bizottsága, illetve Versenyfelügyeleti Bizottsága felé.

A fenti gondolatokkal sokan egyetértettek, a névsor a linkre kattintva érhető el.