Bármilyen csapatsportágról beszélünk, az idegenbeli mérkőzések jellemzően sokkal nehezebbnek számítanak, és kevésbé lehet kimagasló eredményeket elérni más csapat otthonában. A nem megszokott körülmények és a hazai szurkolók által keltett ellenséges hangulat egyértelműen magyarázzák mindezt. Ám van még egy dolog, ami hatással lehet a meccsre, főleg ha távol van a célpont: az utazás – különösen, ha az nem a terveknek megfelelően zajlik. A cikkünkben magyar klubok és válogatottak legemlékezetesebb külföldi utazásait elevenítjük fel, amelyek nem úgy sikerültek, ahogyan azt szerették volna. Ugyanakkor a felsorolt öt példából négyszer győztesen térhetett haza Magyarországra az érintett együttes.
A győri kézilabdázók Franciaországban rekedtek
Kezdjük rögtön a legfrissebbel: a Győri Audi ETO KC női kézilabdacsapata 2023. szeptember 10-én a francia Brest Bretagne otthonában lépett pályára a Bajnokok Ligája csoportkörének első fordulójában. A csapat 8-án délután (két nappal a Mosonmagyaróvár elleni bajnoki vereség után) indult útnak, és a Győr–Bécs–Párizs–Brest útvonal volt a terv, ám a bécsi repülőtéren bekövetkezett késés miatt a tavalyi BL-bronzérmes klub nem érte el a Párizsból induló járatot. A győriek kerestek alternatívát, de péntek este már nem tudtak továbbutazni a fővárosból, miután egyetlen kifelé induló repülőre vagy vonatra sem kaptak helyet. A játékosoknak és a stáb tagjainak így Párizsban kellett tölteniük az éjszakát, ám miután találtak közeli (5 km-re fekvő) szállást, oda kisbusszal nem tudtak volna már eljutni, a taxik pedig a túl közeli célállomás miatt nem akarták fuvarozni őket.
A csapat végül mégis eljutott a szállásra, ahonnan másnap (szombaton) hajnalban egy busz visszavitte őket a párizsi repülőtérre. Azonban a busz rossz terminálhoz szállította a győrieket, ahonnan a rendőrség és a biztonsági szolgálat által elrendelt riadó miatt nem tudták gyalogosan megközelíteni a szükséges épületet. Idő hiányában szerezni kellett tehát egy másik járművet – ám ez szintén rossz helyen tette ki a csapatot. Gyakorlatilag futva kellett eljutniuk végül a megfelelő helyre, így éppen elérték a Nantes-ba tartó, rettenetes szagú járatot. Nantes-ban aztán szerencsére már várták a csapatot a csomagjaik, és egy busz, amely a 300 km-re fekvő Brestbe szállította őket szombat estére.
Még aznap lebonyolított egy edzést a Győr, majd másnap délután ilyen kaotikus előzmények után kellett bemutatkozniuk a BL-ben. Mindezek ellenére kiválóan kezdtek a vendégek, a hetedik percben már 6-2-re vezettek, és ugyan ennél nagyobb különbség egyszer sem volt a két csapat között, a Brest sem vezetett egyetlen alkalommal sem ezután. Az utolsó percet 24-23-as győri vezetéssel kezdték meg az együttesek, és a Brest egyenlíthetett volna (hogy hatodszor is döntetlennel végződjön a két csapat egymás elleni meccse), de már nem született több gól – a Győrnek tehát az előjelek ellenére bravúrt sikerült elérnie Franciaországban.
A férfi kosárválogatottnak is egy francia úttal gyűlt meg a baja
Tavaly nyáron a magyar férfi kosárlabda-válogatott Franciaországban zárta a világbajnoki selejtezők első körét. A továbbjutás szempontjából nem, a következő körbe vitt pontok szempontjából viszont volt tétje 2022. július 4-én, a Mouilleron-le-Captif-i összecsapásnak. Ivkovics Sztojan együttese egy nappal korábban délelőtt repült volna Amszterdamba, majd onnan Nantes-ba, ám a légiközlekedés nem zajlott zökkenőmentesen.
A magyar szövetség (MKOSZ) július 3-ai bejegyzése alapján a hatalmas késések lehetetlenné tették az átszállást, délután pedig kiderült, hogy csak másnap, a meccs napján indulhatnak útnak a magyarok.
Hajnalban kaptuk a jelzést, hogy a KLM Budapest-Amszterdam járata jelentős késéssel indul csak el a Liszt Ferenc reptérről – mondta az MKOSZ honlapjának Plézer Gábor, a válogatott menedzsere. – Így viszont nem tudtunk volna átszállni Nantes felé. Minden követ megmozgattunk, szerveztünk, egyeztettünk, végül sikerült megoldanunk, hogy a mérkőzés napján el tudjunk indulni."
A meccsnapon tehát igen fárasztó, kemény út várt a csapatra, amely reggel 6 órakor indult el Kecskemétről, és az utazás végén éppen odaértek a szállodába és a csarnokba. A magyar válogatottnak aztán nem is sikerült jól a mérkőzés: a világsztár franciák 81-40-re győztek. Később a kettő közül csak a francia együttes jutott ki az idei világbajnokságra, ám ott esélyesként indulva csúnyán leszerepelt, és már a legjobb 16 közé sem jutott be.
Az óceán felett rettegtek a tatabányai focisták
2000. június 17-én a Tatabánya labdarúgócsapata kilenc év elteltével szerepelhetett ismét nemzetközi kupában, az Intertotó Kupa első körében a feröeri HB Tórshavn volt az ellenfél. A párharc első meccsét a szigetországban játszották, és a magyar csapat egy nappal korábban indult neki az útnak, hogy biztosan odaérjen Tórshavnba – mint utólag kiderült, erre szükség is volt. A szigeteken található egyetlen repülőtér csak nappal fogadott járatokat, és addig Berlinben és Stavangerben is meg kellett tankolnia a tatabányaiakat szállító kisrepülőgépnek.
Noha Norvégiában már tudták, hogy a Feröer-szigeteken vihar tombol, mégis útnak indult a csapat. Mire Vágar szigetéhez értek, a vihar még nem múlt el, így pedig nem tudott leszállni a repülő – később pedig már a sötét miatt nem tudott volna. Ezért aztán Izlandon próbáltak meg kényszerleszállást végrehajtani, ám ott egy kisebb földrengés miatt szintén nem landolhattak, hiszen a navigációs műszerek nem működtek. Az üzemanyagszint már nagyon alacsony volt, amikor elindultak az utolsó reményük felé, a Shetland szigetén található sumburgh-i repülőtérre.
Végül gyakorlatilag teljesen kiürült üzemanyagtartállyal, de sikerült leszállniuk Skóciában, ahol egy helyi panzióban töltötték az éjszakát a tatabányaiak. Másnap aztán az időjárás már kedvezőbb volt, és sikerült leszállniuk a Feröer-szigeteken, majd este a 30 perces késéssel kezdődött meccsen az előjelektől függetlenül a nagy melegben 4-0-s győzelmet aratott Kiprich József vezetőedző legénysége, hogy aztán egy héttel később hazai pályán még három gólt lőve jusson tovább a Bányász a következő fordulóba.
Szörnyen kezdődött a túra, mégis 39 éven keresztül egyedülálló bravúr született
Kiprich József egy másik kalandos külföldi útnak is részese volt. A magyar válogatott 1984. október 17-én Hollandiában vívott világbajnoki selejtezőt, és noha ez még csak a második kör volt, kulcsfontosságúnak bizonyult. Mezey György szövetségi kapitány és csapata az előző nap meg is érkezett Rotterdamba – nem is akárhogyan!
A budapesti repülőtéren összeomlott a jegykezelő rendszer, így 45 perccel később tudott csak felszállni az Amszterdamba tartó gép – addigra azonban a város hatalmas ködbe burkolózott, így végülis szerencsésnek tűnt, hogy a végső úticélon, Rotterdamban szállt le a repülő. Azonban a magyar válogatottat Amszterdamban várta (hiába) a busz, így pedig ki kellett találni valamit, hogy a csapat hogyan jut el a 20 kilométerre fekvő szállásra. A megoldást végül taxik jelentették, szám szerint nyolc darab, de ez sem a tervek szerint történt, ugyanis az összes taxi eltévedt (pontosabban az első tévedt el, a többi pedig követte), amiért egy közbeeső lezárás miatt kerülniük kellett.
Esterházy Márton elegáns pöcije a hollandok ellen! Hollandia-Magyarország 1-2 (1984.10.17.) #futballisztika#futball#futballelemzes#labdarúgás#oldfootballpictures#oldfootball#footballmemories#oldfootballvideos#magyarfutball#magyarfoci#esterházy#esterházymártonpic.twitter.com/2R4nJvWUFS
— futballisztika (@futballisztika) February 19, 2019
Aztán valahogyan mégis eljutottak a szállásig a magyar válogatott tagjai, Mezey György pedig így kommentálta az MTI-nek a történteket: „Ezután már csak kellemes meglepetés jöhet!". Nos, jött is. A hollandok ugyanis hiába szerezték meg a vezetést, Détári Lajos és Esterházy Márton góljával fordítottak a mieink, a 2-1-es siker pedig később egyenes ági kijutást jelentett a mexikói világbajnokságra. Nem mellesleg pedig egészen 2023 szeptemberéig kellett várni, hogy a magyar válogatott legközelebb hátrányból fordítva tudjon nyerni egy tétmérkőzést egy nála előrébb rangsorolt nemzeti együttes ellen – a belgrádi Eb-selejtezőn aratott siker ebből a szempontból is különleges volt.
Nem indult jól, de úgy végződött az olimpia főpróbája
A női röplabda-válogatott a hetvenes-nyolcvanas évek nagy sikerei után már nem ért el olyan bravúros eredményeket. Az 1985-ös Európa-bajnokságon nagy csalódásnak számított, hogy sorozatban öt Eb-elődöntős szereplés után a 9. pozícióban zárt a csapat, így viszont a folytatásban még jobban akart bizonyítani, ekkor már Kotsis Attiláné helyett Kasziba István irányítása alatt.
A hollandiai kontinenstorna után az első versenyt a következő olimpia helyszínén, Szöulban rendezték – oda azonban eljutni sem volt egyszerű. Budapest–Frankfurt–Párizs–Anchorage–Szöul volt az útiterv, ez pedig összességében több mint egy napig tartott. A repülőgép köd miatt már a budapesti repülőtérről is késéssel indult, így Frankfurton nem értek el a dél-koreai konzulátusra nyitvatartási időben, ám szerencsére megvárták a válogatottat és megkapták a vízumot. Az utazás viszont csak másnap folytatódhatott, a válogatott akkori sportorvosa, dr. Kovács Árpád szerint Párizsból Anchorage-ba 9, onnan Szöulba további 8,5 óra volt az út, ami nagyon feszültté és idegessé tette a játékosokat. Hogy ezek milyen hatalmas számok, azt jól mutatja, hogy szűk három évvel később az olimpiára utazó magyar küldöttségnek fele ennyi időre sem volt szüksége a Dél-Koreába jutáshoz.
A női röplabda-válogatottat viszont a feleslegesnek tűnő hosszúságú repülőút sem zavarta meg, és meg is nyerte a csapat a nemzetközi szövetség szöuli, ötfős tornáját.
„Akik a hosszú utazás közben keveset aludtak, vagy netán végig ébren tudtak maradni, azok nagyon gyorsan, jól, már az első éjszakán nagyjából átálltak a nyolc órás időeltolódáshoz. A bioritmust ugyan nem lehet becsapni, de az akklimatizáció nem jelentett különösebb gondot. Jellemző lehet, hogy a csapat a megérkezést követő negyedik napon játszott a legjobban, győzte le a döntő, ötödik játszmában a házigazdákat, az akklimatizáció terén pedig általában a negyedik-ötödik napot tartják kritikusnak" – idézte a Képes Sport a torna után dr. Kovács Árpádot.
Az összességében tehát pozitívan záruló szöuli verseny ellenére szűk három évvel később a magyar női röplabda-válogatottnak már nem volt lehetősége visszatérni a dél-koreai fővárosa, ugyanis a csapat nem kvalifikált az olimpiára – ahogy azóta egyetlen ötkarikás játékokon sem szerepelt Magyarország röplabdatornákon.
A cikket részben az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével írtuk meg.