Vágólapra másolva!
Szuper Levente nem ismeri az ellenfeleket, de a győzelem a célja a jégkorong-világbajnokságon. A válogatott kapujába négy év után visszatérő cerberus a Saint John-i sisakjában állja majd a rohamokat.

Szuper Levente az álmok megtestesítője a magyar jégkorongban. Szemtelenül fiatalon, tizenhét évesen bravúros védéseivel szinte egyedül vezette bajnoki címre a Ferencvárost az esélyesebb Dunaferr ellenében, egy év múlva ugyancsak kulcsembere volt a Budapesten C csoportos világbajnokságot nyert válogatottnak, hogy aztán vándorbotot ragadva előbb Németországban, majd Kanadában próbáljon szerencsét. Most azzal okozott meglepetést, hogy hazatért a vasárnap kezdődő divízió I-es világbajnokságra. Persze nem csupán azért, hogy megmutassa magát a magyar közönségnek, a vb-t is felfelé ívelő pályája egyik fontos állomásának szánja.

- Kedd délután érkezett haza, időzónákban számolva kilencórányi távolságból. Milyen volt az első éjszakája?
- Kicsit zúg a fejem. Az lenne a csoda, ha jól aludtam volna. Többször is felébredtem, először hajnali négykor, utána hatkor, dél előtt félórával aztán feladtam, végleg felkeltem. De az is az igazsághoz tartozik, hogy nem csak az átállás miatt vagyok fáradtabb a szokásosnál. Az utolsó két-három napom kinn, Kanadában is meglehetősen mozgalmas volt. Búcsúpartik, fogadások követték egymást.

- Mikorra piheni ki magát teljesen?
- Csütörtökre. Ma még pihenek, de csütörtökön már edzek is.

- Mielőtt rátérnénk a világbajnoki felkészülés és az esélyek boncolgatására, kicsit beszéljünk az elmúlt fél évről! Sem az észak-amerikai profiligában, az NHL-ben szereplő Calgary Flames, sem annak farmcsapata, az ön tényleges együttese, az AHL-ben címvédő Saint John Flames nem jutott be a rájátszásba. Ez egyértelműen kudarc?
- Semmi esetre sem siker. S bár csapatjátékokban nehéz egyénileg értékelni, az én teljesítményemmel elégedettek voltak a vezetők. Negyvenhárom mérkőzésen védtem, ami tízzel több a tavalyinál, ezek közül tizennyolcat megnyertünk, tíz döntetlen mellett pedig tizenötöt elvesztettünk. Továbbá felállítottam három klubrekordot. A mérkőzésenként 2,42-es kapott gólátlagom, az egy idényben nyújtott öt hibátlan, azaz kapott gól nélküli mérkőzésem, továbbá ez utóbbi a tavalyi kettővel kiegészítve karrierszinten is új csúcs a Saint Johnnál.

- Az átlagos jégkorongszurkolónak ezeknél talán többet mondó adat, hogy az egész idényt tekintve a lövések 90,6 százalékát védte. Úgy tartják, 90 százalék felett ez a mutató már kifejezetten jó.
- Igen, bár februárig, a sérülésemig ennél sokkal jobban álltam. Akkor a bal térdemben keresztben megrepedt a porc, azóta így kell játszanom.

- Injekciókkal?
- Nem, összeszorított fogakkal. Sajnos azóta nem lett jobb a térdem, de remélem, ezt az öt meccset még valahogy kibírom.

- S utána? Elkerülhetetlen a műtét?
- Ezt még nem tudom. Az orvosok szerint két-három hét teljes pihenőre van szükségem, ha utána is fáj a térdem, akkor elkerülhetetlen.

- Ez mennyiben befolyásolhatja remélt NHL-karrierjét? A Calgary második számú kapusát, Mike Vernont ugyanis szabadlistára tették. Azaz akár ön és Saint John-beli riválisa, Kay Whitmore következhet.
- Én úgy tudom, az se biztos, hogy Whitmore-ral szerződést hosszabbítanak. Amivel nem azt akarom mondani, hogy biztosan felkerülök a Calgaryhoz, de nyáron több esélyem lesz rá, mint egy éve.

- Azt nyilatkozta, még két évet ad magának arra, hogy ez sikerüljön, illetve van ideje, mert az ideális kapuskor huszonöt, huszonhat év... Tehát időarányosan tartja a tervet?
- Remélem, igen. Természetesen az a célom, hogy minél hamarabb bemutatkozzam az NHL-ben. Ám rajtam csak az múlik, hogy évről évre fejlődöm, a döntés a vezetőké. Mindenesetre huszonkét évesen még semmiről sem vagyok lemaradva.

- Térjünk át a világbajnokságra! Mit lesz nehezebb megszoknia? Azt, hogy Európában más a játék stílusa vagy azt, hogy újak a társak?
- Szerintem egyikkel sem lesz gondom. Igaz, hogy Európában nincs kétvonalas les, a kapusoknak részben emiatt is aktívabban részt kell vállalniuk a játékban, például többet kell hosszan indítaniuk. A társak pedig nem újak, hiszen egész kicsi gyerekkorunk óta ismerjük egymást.

- Négy éve mégsem játszottak együtt, ez nem gond?
- Egyáltalán nem, én is fejlődtem, ők is, csak az a különbség, hogy jobb csapatot alkotunk.

- Az esélyekről az a kialakult vélemény, hogy Kínánál, Romániánál jobbak vagyunk, Dániával, Nagy-Britanniával nagyjából azonos erőt képviselünk, Norvégia pedig jobb nálunk. Osztja ezt az álláspontot?
- Hogy őszinte legyek, fogalmam sincs az esélyekről, mert nem ismerem az ellenfeleket. Ám azt tudom, hogy a mi csapatunk erős, azzal a céllal kell nekivágnunk a vb-nek, hogy megnyerjük.

- Társai többségét akkor lelkileg fel kell ráznia. A Nemzeti Sport sorozata alapján ugyanis csak kevesük tippeli Magyarország győzelmét.
- Szerintem inkább csak óvatosak, mindenkinek a győzelem a célja.

- Négy év után milyen érzéssel áll majd a magyar válogatott kapujába?
- Furcsa, de felemelő érzés lesz. A pálya kicsit szokatlan, ahogy a közönség is. Csak éppen kedvező előjellel. Itthon ugyanis teljesen másképpen szurkolnak az emberek, mint a tengerentúlon. Hangosabban, lelkesebben, szenvedélyesebben. Ez a mentalitás Kanadában is sokszor hiányzik.

- Tehát vasárnap Kína ellen már Szuper Levente nevével kezdőik a magyar válogatott összeállítása?
- Ezt a szövetségi kapitány dönti el, én mindenesetre készen állok.

- S itthon újra a nemzeti színekben pompázó, többek között a magyar címerrel díszített sisakját viseli majd?
- Nem, az már megtette a kötelességét, a vitrinemben pihentetem. A Saint John-it viselem majd, amelyről szintén nem hiányoznak a nemzeti színek. S egy-két szép győzelmet már ugyancsak megért.