Vágólapra másolva!
Sok esélyes, valódi favorit nélkül - ezt állítja a Nemzetközi Kézilabda Szövetség által kiadott sajtókiadvány a 17. nőikézilabda-világbajnokság nyitánya előtt. Hogy tudatlanok (vagy éppen túl jól értenek mindenhez) a kiadvány szerkesztői, nem tudni, mindenesetre a házigazda Oroszország, az olimpiai bajnok Dánia és az Eb-első Norvégia mellett a címvédő, de megfiatalított francia együttest is az aranyérem-várományosok közé sorolják. Magyarországról szót sem ejtenek, pedig a csapat nagyon készül a hétfőn kezdődő világbajnokságra.

Rendhagyó módon kezdjük a B csoporttal az esélyek taglalását, hiszen ebben a hatosban kapott helyet Magyarország. A sorsoláskor Németh András szövetségi kapitány és segítője, Zsiga Gyula nem örült túlzottan a riválisoknak (pláne az érthetetlen módon a magát az erősebb ágra kérő oroszoknak), s bizony a világbajnokság lebonyolítását elnézve a papírforma nem ígér sétagaloppot.

A csoportokból ugyanis az első három jut tovább, s viszi magával az eredményeket. A magyar együttes Ausztráliával kezd, a könnyed játszadozás után azonban másnap Angola következik. hiba lenne kézlegyintéssel elintézni az afrikai együttest, amelynek játékosai francia élcsapatoknál edződnek, s amely csapat napokkal a vébé kezdete előtt Svédországban győzte le a dánverő skandinávokat.

Kulcskérdés a Szlovénia elleni harmadik összecsapás is, hiszen ha ezt is behúzná együttesünk, akkor legalább a továbbjutás biztossá válna. Komoly gondokkal küzd ugyan Robert Begus kapitány, de az a csapat, amely az egyik legjobb európai klubcsapatra (Krim Ljubljana) épül, nem lebecsülendő ellenfél.

Sötét ló Korea, amely továbbra is atomgyors kézilabdát játszik, s amely a Világkupán csak a döntőben vérzett el a norvégokkal szemben. Meglepő módon az ázsiai stílustól eltérően a hatosfalas védekezést erőltette az együttes, ezt várhatóan variálja majd a vb-n a megszokott nyitott fallal.

Németh András úgy véli, a komoly vetélytársak közül talán Norvégia verhető. Az Európa-bajnok négy világklasszisát (Haarsaker, Riegelhuth, Nyberg, Hammerseng) ugyan nélkülözi, mégis borzasztóan erős a keret. Nem marad más hátra, bízunk a kapitány szakértelmében - biztosan készen áll már a haditerv a skandinávok ellen is.

Szerencsére a játékosok önbizalmával sincsen baj, a győzni akarás átlendítheti a gárdát a holtpontokon. Görbicz Anita legalábbis ebben bízik: "Egyet biztosan mondhatok: nyerni megyünk Szentpétervárra! Azt azonban nem ígérhetem meg, hogy ez az aranyérmet is jelenti. Úgy megyünk majd fel a pályára, hogy a végsőkig küzdünk azért, hogy az éppen aktuális mérkőzésünket megnyerjük. Vereség esetén csak akkor nem leszek csalódott, ha úgy jövünk le a pályáról, hogy mindent megtettünk, de az ellenfél jobb volt."