Pécsi férfiak a nőikosarasok nyomában

Ha a pécsi kosárlabda került szóba az elmúlt másfél évtizedben, a férfiak a legritkább esetben jutottak a szurkoló eszébe. Nem csoda: a MiZo-Pécsi VSK női gárdája nyolc bajnoki címet, hét Magyar Kupát és két Euroliga-bronzérmet szerzett ezen idő alatt. A 2003-2004-es szezonban azonban az erősebb nem is felzárkózhat a - csak papíron - gyengébb mellé: a Sztojan Ivkovic vezérelte gárda négy forduló után három győzelemmel, egy vereséggel a közvetlen élcsoportban foglal helyet, és legutóbb hatalmas presztízsmeccset nyert meg Szolnokon, ott, ahol a délszláv légiós tizenkét éves magyarországi profi pályafutásának zömét töltötte.

"Ha mindehhez hozzászámítjuk, hogy az aranyéremre esélyes Albacomptól csak hosszabbításban kaptunk ki, akkor még büszkébbnek kell lennünk a teljesítményünkre" - mondta Ivkovic, aki a maga 38 évével már nem tartozik a tejfelesszájú újoncok közé.

- Az eddigi három fordulóban már két olyan csapatot vertek meg, amelyben korábban játszott, sőt, ahol bálványként tisztelték.
- Igen, a Kaposvárral kétszer is bajnokságot nyertünk, Szolnokon meg hét évig profiskodtam, s a kávéházam ma is ott üzemel. De a két meccset nem is lehet összehasonlítani.

- Miért?
- Mert Kaposváron ma is szeretnek, s én is szeretem a várost és a szurkolókat. Igazán nem is tudtam örülni annak, hogy győztünk, habár szomorú sem voltam. Az viszont fáj, hogy Szolnokon rendre ellenségesen fogadnak a szurkolók. Pedig hét éven át a szívemet-lelkemet kitettem a pályán a szolnoki csarnokban. Mindegy, úgy érzem, a 23 pontommal és a tíz megszerzett lepattanómmal méltó választ adtam nekik. Különben én olyan vagyok, hogy feldob, ha szidalmaznak. Ezért nem is haragudtam a paprikás hangulatért.

- Kik a csapat sztárjai önön kívül?
- Téves a kérdésfeltevés: én sem vagyok sztár, csupán csapatkapitány. A mi csapatunknak éppen ez a titka, hogy mindenki csak egy - bár egyformán fontos - fogaskerék a gépezetben. Egyébként van egy fiatal amerikai hátvédünk, Richardson, egy bosnyák dobógépünk, Jovanovic, továbbá a több mint százszoros magyar válogatott center, Orosz László, az ugyancsak stabil válogatott Fodor Gergely öccse, Fodor Márton, az őspécsi Csirke Ferenc, a korábbi szolnoki Lakatos Péter, s még néhány ifjú tehetség.

- Nem igazán egy potenciális bajnokcsapat gerince.
- Nem is vagyunk az. Célunk a legjobb nyolc közé jutás, s minden, ami ezen felül sikerül, bónusznak számít.

- Igazi profi mentalitás, az óvatos duhajok terveznek így.
- Edzőnk, Fodor Péter is így gondolkodik. Különben ő régi ismerősöm, Fodor irányította a Paksot, amikor a 2001-es bajnoki döntőben legyőztük. Most a barikád ugyanazon oldalán küzdünk.

Ch. Gáll András