Társoldalunk:

Collina: futballbíró kosárszenvedéllyel

Nincs a földkerekségen még egy olyan játékvezető rajta kívül, akit zsinórban öt alkalommal is a világ legjobbjának választottak volna. Dr. Pierluigi Collina, a szigorú olasz 1996-ban, az atlantai labdarúgótorna döntőjében robbant be a világ élvonalába, igaz, Nigéria sikerét többek között éppen az ő nyakába "varrták" az ominózus harmadik, lesgólnak titulált találat miatt. Azóta vezetett világbajnoki és Bajnokok Ligája-döntőt, 1998 óta pedig ő a játékvezetők legnagyobbja. S ott lesz a portugáliai Európa-bajnokságon is.

Pierluigi Collina 1960. február 13-án született Bolognában, Luciana és Elia Collina egyetlen gyermekeként. A középiskola elvégzése után a bolognai egyetem hallgatója lett, ahol 1984-ben, a legmagasabb eredménnyel, közgazdaságtanból szerzett diplomát. 1991-ben költözött Viareggióba, ahol azóta is pénzügyi tanácsadóként dolgozik. Nős, feleségével, Giannával együtt nevelik két lányukat, Francesca Romanát és Carolinát. Meglepő, de kedvenc csapata nem a zöld gyepről, hanem a parkettól kerül ki; Collina hatalmas kosárlabda-szurkoló, ha teheti, mindig ott van a Fortitudo Bologna mérkőzésein.

Gyermekként persze azért a futball közelebb állt hozzá, először a helyi egyházi csapatban (Don Orione) játszott (bár elmondása szerint általában inkább a kispadon kapott helyet), majd 15 évesen átigazolt a Pallavicini csapatához, ahol két évig középső védőként keserítette a csatárok és a játékvezetők életét. A kis Pierluigi ugyanis eléggé durva védő volt, jó néhányszor kapott piros lapot.

Pierluigi Collina
születési hely, idő: Bologna, 1960. február 13.
magasság, testsúly: 188 cm, 75 kg
foglalkozása: pénzügyi tanácsadó, játékvezető
első nemzetközi mérkőzése: Hollandia-Németország (1996. április 24.)
legszebb futballemléke bíróként: az 1996-os atlantai olimpia döntője, az 1999-es BL-finálé, a 2002-es vb-döntő.
1977-ben egy barátja és iskolatársa, Fausto Capuano unszolására vágott neki a játékvezető-tanfolyamnak, s hamar kiderült, van tehetsége ehhez a munkához. Hat év alatt már a régió legjobb játékvezetőjeként tartották számon, ezután kezdődött országos karrierje: sokat kellett utaznia alacsonyabb osztályú mérkőzésekre, néha olyan településre, amelyet a térképen is alig talált meg.

1988-ban már a harmadosztályban dirigált, ekkor ismerkedett meg Giannával is. Három szezon alatt 38 harmad- és 22 negyedosztályú mérkőzést vezetett, majd következett a másodosztály, amelyben az Avellino-Padova összecsapással debütált. Öt találkozó után már az élvonalban futott ki a pályára: 1991. december 15-én a Verona-Ascoli meccsen ismerhette meg az elit életet. 1995-ben lett FIFA-tag, egy évvel később a Hollandia-Németország mérkőzésen először kóstolt bele a nemzetközi futball világába.

Azóta részt vett két világbajnokságon (1998, 2002), a távol-keleti vb-n ő vezethette a brazil-német döntőt, de emlékezetes élményének tartja az 1999-es Manchester United-Bayern München finálét is. 2002-ben rekordnak számító 222 ponttal sorozatban ötödször lett az év játékvezetője, a korábbi csúcsot szintén ő tartotta 126 ponttal, még 1999-ből és 2001-ből.

Előző
  • 1
  • 2
Következő

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK