Portugália tizenegyesekkel jutott a négy közé

A házigazda portugál válogatott jutott elsőként a labdarúgó Európa-bajnokság elődöntőjébe, miután az 1-1-es rendes játékidőt és a 2-2-re végződő hosszabbítást követően a büntetőpárbajban 6-5-re legyőzte Angliát.

Jegyzőkönyv, online közvetítés

Igazi futballünnepet ígért az Európa-bajnokság első negyeddöntőjének párosítása, s a két csapat be is váltotta a mérkőzéshez fűzött reményeket.

Sérülések ezúttal nem adtak okot a kezdőcsapatokkal kapcsolatos találgatásokra, mindössze Pauleta eltiltása válaszolt meg egy kérdést Scolari helyett, nevezetesen, hogy a spanyolok elleni meccs hőse, Nuno Gomes kezd az egyszemélyes portugál csatársorban.

Az összeállítás boncolgatása helyett inkább korábbi mérkőzéseket emlegettek fel az érdekeltek, például a négy évvel ezelőtti, eindhoveni Eb-találkozót, ahol az angolok kétgólos előnyt leadva veszítettek. A háromoroszlánosok most nemes bosszúra, míg a portugálok a történelem megismétlésére készültek, de az események ilyen precíz lekopírozásától valószínűleg szívesen eltekintettek volna. Merthogy miként négy éve Hollandiában, úgy a Luz-stadionban is rögtön a meccs elején vezetést szerzett Anglia, Costinha a harmadik percben mértani pontossággal Owen elé csúsztatta a labdát, aki ugyan háttal állt a kapunak, ám ez, illetve a gyakran túlzásokba eső brit sajtókritikák nem zavarták abban, hogy egy pazar mozdulattal a kapu közepébe lőjön.

A gólra azonnal válaszolni akartak a házigazdák, és Figo egy-egy jó beadása révén erre meg is volt az esélyük, később azonban némileg megcsappant a portugál támadások átütőereje. Kisebb-nagyon lehetőségek ugyan szinte folyamtosan adódtak, az első félidő nagy részére mégis leginkább a kiegyensúlyozott jelző illik. Mert bár a Peléhez kicsit talán korán hasonlított Rooneyt sérülés miatt le kellett cserélni, továbbá a brit középpálya sem tűnt olyan gólveszélyesnek, mint mondjuk a horvátok ellen, Owen azonban egymaga is képes volt több ízben is zavarba hozni a luzitánokat, így mindkét csapat játékában benne volt az újabb találat.

Úgy tűnt, a portugáloknak a szélekről beadott, elsősorban Gomest kereső labdákra, illetve Ronaldo - az őt rendőrkutyaként őrző Asley Cole-tól való - elszabadulásaira és nehezen kiismerhető cseleire építhetnek, az angol védelem ugyanis szervezetten és határozottan zárt középen, és akkor sem haboztak sokat Terryék, amikor szabályosan már nem tudták leszerelni az ellent. Két ígéretes szabadrúgást kapott is a kétszeres pályaválasztó, Figo azonban ezekből legfeljebb egy megkönnyebbült karlendítés erejéig mozgatta meg Jamest. Az iramra, játékra mindenesetre nem lehetett panasz, így nagy reményekkel várhattuk a második félidőt is.

A szünet utáni első tíz percben 69 százalékban birtokolták a labdát a portugálok, de nem sokra mentek vele. Figónál például eléggé sokat volt, de a csapatkapitányának kevés sikerélmény jutott küszködéseiért cserébe. Deco még halványabban focizott, mint az első félidőben, az akarás pedig az idő haladtával egyre inkább szenvedéssé változott a Scholes/Phil Neville cserével még masszívabban védekező angolokkal szemben.

Figo a 75. percben ugyan először a meccsen pontosan célzott (Jamesnek kellett védenie), ez azonban nem hatotta meg Scolarit, aki levezényelte a pályáról az "aranygeneráció" egyetlen képviselőjét, és Postigát küldte a helyére. A közönség egy része fütyült, nem sokra rá azonban már minden portugál tapsolt, Scolari dicsőségét pedig csak fokozta, hogy nemcsak a gól, hanem a gólpassz - egy tökéletesen kivitelezett beívelés - is egy csereember - Simao Sabrosa - nevéhez fűződött (és akkor a másik csere, Ruí Costa pillanatai még el sem érkeztek).

Ha úgy vesszük - mert bizony a második félidőben Anglia csak elvétve fordult meg a portugál kapu előtt - az Eriksson-csapat ugyanabba a hibába esett, mint a spanyolok, és hasonlóképpen meg is bűnhődött az előny őrizgetéséért a portugál csapattal szemben. Persze ekkor még egyáltalán nem volt vége a meccsnek, jött a hosszabbítás, melyet a hajrágól után érezhetően nagy lélektani fölényben kezdtek a hazaiak, Owenék azonban a túlóra első részének végére összekapták magukat.

A "negyedik félidő" fantasztikus izgalmakat hozott, a csapatok nem a hasonló helyzetekben gyakori biztonsági játékot választották, szinte minden támadás helyzettel fejeződött be, mégha az eltelt idő nyomot is hagyott egy-egy megoldáson. Ez természetesen nem Ruí Costa bombagóljára értendő, mely gyönyörű volt ugyan, de még mindig kevésnek bizonyult. A 115. percben ugyanis Lampard kiegyenlített, hogy a lehető legdrámaibb módon, tizenegyesekkel fejeződjön be a negyeddöntő.

A büntetőrúgásokat Beckham kezdte, és már megint tragikus hőssé vált, Barthez után Ricardo kapuját sem tudta bevenni 11 méterről, igaz, lövése ezúttal annyira borzalmasra sikerült, hogy a kapusnak ezúttal nem is kellett közbeavatkoznia. A angolok hátrányát Ruí Costa "dolgozta le" a negyedik körben, ő szintén nem találta el a kaput, a másik nyerő csere, Postiga azonban nemcsak higgadt volt, hanem szemtelen is, Panenka-módra értékesítette a tizenkettedik tizenegyest. A tizenharmadikat - Vassell lövését - Ricardo kivédte, a tizennegyediket meg berúgta a portugál kapus. 6-5-tel zárult a szétlövés, így maratoni futballcsatából végül Portugália került ki győztesen.

A házigazda az elődöntőben a Svédország-Hollandia mérkőzés győztesével találkozik.