Társoldalunk:

Csehország

2007.12.18. 9:24

A cseh együttes számára az Eb-selejtezők rajtjakor a legnagyobb kérdés az volt, hogy a szakvezető, Karel Brückner miként pótolja a 2006-os világbajnokság után visszavonult két klasszist, Karel Poborskyt és Pavel Nedvedet.

Az első, Wales elleni mérkőzésen mindenesetre még erősen akadozott a gépezet, hiszen a csehek képtelenek voltak feltörni a szívósan védekező britek hátsó alakzatát, és hogy a hazaiak szempontjából jól végződött az összecsapás, az a cserecsatárnak, David Lafatának köszönhető - aki első válogatott fellépésén két gólt szerezve segítette győzelemhez csapatát. A támadó negyedórával a lefújás előtt (egy perccel azt követően, hogy becserélték), erősen lesgyanús helyzetből megszerezte a vezetést, majd a walesiek Martin Jiránek öngóljával villámgyorsan egyenlítettek - hogy Lafata szinte azonnal duplázzon.

A csatár a következő, Szlovákia elleni összecsapáson is pályára lépett, később azonban egyszer sem kapott lehetőséget, más kérdés, hogy így is nagy szerepe volt abban, hogy a csehek kijutottak a kontinensviadalra. A Wales elleni mérkőzés nagy győztese nem annyira ő, hanem Libor Sionko volt, aki akkor szintén csereként jutott szóhoz, pár nappal később Szlovákiában viszont már a kezdő tizenegyben kapott helyet, és szinte egymaga eldöntötte a három pont sorsát. A középpálya jobb oldalán szerepeltetett játékossal a szlovák védők nem tudtak mit kezdeni: a támadó középpályás első gólját megelőzően már rúgott egy kapufát, majd másodszor is betalált, a második félidőben pedig gólpasszt adott Jan Kollernek.

A jó rajtot még jobb folytatás követte, hiszen San Marino ellen 7-0-ra nyert a gárda, és a csehek ezzel az önálló állam történetének legnagyobb gólkülönbségű diadalát aratták, jobban mondva beállították a rekordot, amelyet 2005-ben az Andorra elleni 8-1-es győzelemmel állítottak fel.

Forrás: EPA

A 202 cm-es Jan Kolleren nem fog az idő: 34 évesen is a világ legjobb csatárai közé tartozik

A három siker után jött egy kisebb hullámvölgy, mert bár az Írország elleni idegenbeli 1-1-es döntetlen még nem volt rossz eredmény, de a németek elleni rangadót hazai pályán elveszítette a csapat. Ciprus ellen is "csak" 1-0-ra tudott győzni a válogatott, és Walesben is mindössze egy gól nélküli döntetlenre volt képes, ám mivel a riválisok is gyakran botlottak, így Jan Kollerék továbbjutása nem forgott veszélyben. És ha már Kollernél tartunk: a hórihorgas támadó volt a csehek házi gólkirálya a maga hat találatával, amelyek közül az írek elleni győztes gólja a jubileumi 50. volt címeres mezben.

Hogy a csehek végül a csoportelsőséget is megszerezték, az részben annak is köszönhető, hogy a biztos továbbjutás tudatában Németország erősen kiengedett, és így Csehország meglepően simán le tudta győzni a Nationalelfet idegenben. Ezen a mérkőzésen a sorozat elején alapembernek számító, de menet közben sérülés miatt több meccset kihagyott Sionko ismét eredményes volt, mint ahogyan Jaroslav Plasil is betalált - és a bevezetőben feltett kérdésre válaszolva elsősorban ez a két középpályás lett Nedved, illetve Poborsky helyettese a gárdában.

Rajtuk kívül még a világbajnokságon látott együtteshez képes Radoslav Kovácról mondható el, hogy teljesen beépült a kezdő tizenegybe, a védekező középpályás mindössze egyetlen összecsapást hagyott ki a kvalifikációs sorozatban.

A legstabilabb csapatrész azonban elsősorban a hátsó alakzat volt, hiszen a védelemben Tomás Ujfalusi, David Rozehnal és Marek Jankulovski szinte végig ott volt a kezdők között, és csak az egyik középhátvéd posztján kellett többször is változtatnia Brücknernek - itt játszott Zdenek Grygera, Martin Jiránek és Zdenek Pospech is.

Ha ehhez még hozzávesszük, hogy a gólvonal előtt a világ egyik legjobb kapusának tartott Petr Cech áll, akkor megállapíthatjuk, hogy a cseh gárda védelme nagyon erős - amit az is bizonyít, hogy a selejtezők során Csehország mindössze öt gólt kapott. Ennél kevesebb alkalommal egyetlen más gárda védelme sem kapitulált!

Az utolsó meccseken Brückner még azt is megengedhette, hogy több fiatal focistát is kipróbált, így kapott játéklehetőséget Michal Kadlec (akinek édesapja, Miroslav szintén sokszoros cseh válogatott volt, az 1996-os Európa-bajnokságon ezüstérmet szerzett), Daniel Pudil vagy Martin Fenin.

Előző
  • 1
  • 2
Következő

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK