Cassano, a hisztis csatárzseni

Vágólapra másolva!
A zsenik mindig is nehezen kezelhető embereknek számítottak, és ezen állításra az egyik élő bizonyíték Antonio Cassano. A talján támadó kivételes képességeit valószínűleg senki sem vonja kétségbe, ugyanakkor indolens viselkedése, hisztijei és stiklijei eddig nem tették lehetővé, hogy befussa azt a pályát, amire képes lehetne.
Vágólapra másolva!

1982. július 11. fontos dátum az olasz labdarúgás történetében: ezen a napon játszották a spanyolországi világbajnokság fináléját, amelyet a squadra azzurra 3-1-re nyert meg az NSZK ellen. A talján diadal természetesen hatalmas eufóriát váltott ki az országban, és a Cassano családban még nagyobb volt az öröm, hiszen egy nappal később megszületett a família fiúgyermeke.

A papa először Paolo Rossi tiszteletére a Paolo keresztnevet akarta adni a csöppségnek, de végül maradtak a már korábban megbeszélt Antoniónál. A srác Bari városának legzűrösebb negyedében, a Barivecchia nevű városrészben nőtt fel, ahol bizony meglehetősen magas a bűnözési ráta - egyes források szerint Antonio édesapja is cigarettacsempészésből tartotta el szeretteit. Persze nem sokáig, hiszen a családfő nem sokkal később otthagyta őket, és a srácot az édesanyja nevelte fel.

Antonio mindig is rendkívül rosszcsontnak számított, az egyetlen dolog, ami le tudta kötni, a labda volt: amikor csak tehette, az utcán focizott a társaival. Itt fedezte fel az egyik helyi utánpótlás-nevelő klub, a Pro Inter, ahonnan aztán 11 esztendősen került az AS Barihoz.

A piros-fehér egyesületnél hamarosan csodájára jártak fantasztikus technikai tudásának: a serdülő-bajnokságban gyakran egymaga nyerte meg a meccseket csapatának, miközben becsületsértő cseleket csinált - csak emiatt nézték el neki a különböző stikliket. Ráadásul nem csak klubjában, hanem a korosztályos válogatottaknál is megbocsátóak voltak, hiszen rendszeresen pályára lépett a 16 éven aluliak között a nemzeti csapatban.

Sőt, a felnőttcsapat mestere, Eugenio Fascetti 1999 őszén felvitte a nagyokhoz a tizenéves tehetséget, és nagy meglepetésre a 13. fordulóban, a Lecce elleni idegenbeli találkozón a kezdők közé jelölte. Cassano végigjátszotta a találkozót, de gólt nem tudott szerezni - ezt a következő összecsapásra tartogatta.

Pedig akkor az FC Internazionale volt az ellenfél, ám az ifjú titánt ezt egyáltalán nem zavarta: a 88. percben egy tértölelő átadást sarokkal vett át, a fején is megtáncoltatta a labdát, majd a visszafutó Laurent Blanc és Javier Zanetti között betört a tizenhatoson belülre, és a hálóba bombázott. A Bari ezzel nyert 2-1-re, Cassanóból pedig egy csapásra sztár lett, főleg, hogy egy hónappal később az AS Roma ellen is hasonlóan látványos találatot ért el. Szezonbeli harmadik találatát áprilisban a Lecce ellen érte el, és teljesítményének nagy szerepe volt abban, hogy a klub a várakozásokkal ellentétben bennmaradt a legjobbak között.

A következő szezonban Cassano teljesítménye hasonlóan alakult: valamivel több játéklehetőséget kapott, és ugyanúgy három gólt ért el (ebből kettőt is a Fiorentina ellen), és egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy nem marad a Bariban - mivel klubja ezúttal végig a kiesési zónában tartózkodott, és hamar kiderült, hogy ezúttal nem fog bennmaradni a legjobbak között. Antonio a korosztályos válogatottakban továbbra is remekelt, pedig 18 esztendősen már a 21 éven aluliak között szerepelt: 2000 szeptemberében például a magyar válogatottnak rúgott két találatot.

Természetesen az összes olasz sztárcsapat bejelentkezett érte: vitte volna a Juventus FC, az AC Milan és az AS Roma is, de kapcsolatba hozták a Manchester Uniteddel is. Úgy tűnt, hogy végül a torinóiaknál folytathatja pályafutását, hiszen az újságok arról írtak: a Juve már előszerződést kötött a Barival. Cassano azonban inkább a rómaiakhoz szeretett volna szerződni, hiszen Francesco Tottit tartotta példaképének.

Küldje a #FUTBALLMMS kódszót sms-ben a 777-re, és fotókkal kiegészített információkhoz juthat mindössze havi 499 forintért! A regisztrációs sms díja 72 forint.
A szolgáltatást T-Mobile-ügyfelek vehetik igénybe. (x)