Társoldalunk:

Az egyszemélyes hadsereg, a bohém óriás és a műfajteremtő - a foci-Eb hősei

2012.05.29. 10:52

Egy kapus a kakukktojás a labdarúgó Európa-bajnokságok hőseit összegyűjtő tízes listánkon, amelyben csatárok és középpályások töltik ki a fennmaradó helyet. Van közöttük olyan, aki a nagy megdicsőülés után eltűnt a süllyesztőben, és olyan is, akinek Aranylabda és rekordok szegélyezték útját a folytatásban.

Michel Platini (francia)

A franciák háromszoros aranylabdása az 1984-es torna öt meccsén kilenc gólt szerzett, ami elképesztő teljesítmény, világbajnokságon is simán gólkirály lehetett volna vele. Ha Platini és a 84-es Eb szóba kerül, a többség valószínűleg a döntőben szerzett góljára emlékszik elsőként, amikor egy tőle szokatlanul gyenge szabadrúgás átcsúszott a spanyol kapus, Arconada hóna alatt, pedig előtte is termelt rendesen, egyetlen ellenfél sem úszta meg Platini-gól nélkül.

Arconada bevédi Platini szabadrúgását:


A dánok elleni csoportmeccsen a győztes gólt vállalta, majd a belgák és a jugoszlávok ellen is mesterhármast szerzett, aztán eldöntötte a portugálok elleni, hosszabbítása torkolló elődöntőt. Ezek után viszonylag kis hírértéke volt, hogy ő lett az Eb játékosa, és övé lett az Aranylabda, utóbbihoz az is hozzájárult, hogy a Juventusszal gólkirály, bajnok és KEK-győztes lett. Az 1987-ben visszavonult Platini az 1992-es Eb-n már szövetségi kapitányként vezette a francia válogatottat, de ebben a szerepben nem ért el komoly sikert. Jelenleg az UEFA elnöke.

A portugálok elleni elődöntőben egymaga verte el a portugálokat:


Marco van Basten (holland)

Ha Van Basten az egész tornán nem csinált volna semmit, a döntőben a szovjeteknek lőtt gólja miatt akkor is járna neki a félisten cím, Muhren keresztlabdája után olyan szögből lőtt irgalmatlan nagy gólt Daszajevnek, ahonnan a legtöbb játékos a kapu felé sem néz, mert azon gondolkodik, mit csináljon, miután levette a labdát.

Rinus Michels, a holland kapitány nem hitte el, hogy lehet ekkora gólt lőni:


Pedig a torna nem indult valami jól a hollandok számára, a szovjetek Rácz bombagóljával 1-0-ra verték őket, aztán szót kért Van Basten, és az angolokat egymaga verte meg, a mesterhármasával nyertek a hollandok 3-1-re.

A továbbjutáshoz Kieft furcsa, talán lesről szerzett fejese kellett, de az elődöntőben ismét főszerepet vállalt Van Basten, előbb kiharcolt egy büntetőt - igaz, ő maga sem hitte el, hogy a román Igna lefújta Kohler nem létező szabálytalanságát -, majd a 88. percben becsúszva továbblőtte a hollandokat, a gól évekig része volt a Telesport főcímének.

A 2-0-s holland sikert hozó döntőben pedig jött a már említett csodagól, öt góljával az arany mellé a gólkirály címet is besöpörte az akkoriban a Milant erősítő csatár, aki az év végén az Aranylabdát is megkapta. A krónikus bokasérülése miatt fiatalon visszavonuló Van Basten volt az Ajax és a holland válogatott edzője, a következő szezontól a Heerenveent irányítja majd.

Oliver Bierhoff (német)

Az 1996-os Eb volt az első nemzetközi torna, amelyen bevezették azt a szabályt, hogy ha a hosszabbításban gól születik, akkor vége a meccsnek. Bár az egyenes kieséses szakaszban a döntő előtt négy meccsen is ráhúztak a felek, mindannyiszor a büntetőkre maradt a döntés, így Bierhoff lett az első játékos, aki aranygólt szerzet.

Az ekkoriban az Udinesénél légióskodó csatár komoly hullámvasutazáson esett át az Eb-n: a csehek elleni nyitómeccsen csak percek jutottak neki csereként, majd az oroszok ellen kezdő volt, de nem játszott végig, az olaszok ellen pedig pályára sem lépett. Bierhoffot a negyed- és elődöntőben is jegelte Berti Vogts, hogy aztán előhúzza a cilinderből, amikor ég a ház.

Forrás: AFP/Boris Horvat
A futballtörténelem első aranygólját megelőző pillanat

A korábban már legyőzött csehek 1-0-ra vezettek a döntőben, amikor a 69. percben Bierhoffot beküldte a kapitány, négy perccel később pedig a cserecsatár Ziege szabadrúgása után három méterről fejelt a kapuba. Jöhetett a hosszabbítás, és Bierhoff igazán nagy dobása, addig forgolódott Kadlec ölében, míg lövéshez nem jutott, a labda pedig megpattant egy védőn, beleért még a meglepett Kouba kapus is, de ez nem változtatott a tényen, kezdődhetett a német örömünnep a Wembleyben. Az Udinese után a Milanban, az Ascoliban és a Chievóban is megforduló Bierhoff 2003 nyarán vonult vissza, majd dolgozott tévés szakkommentátorként, jelenleg a német válogatott menedzsere.

Antonin Panenka (cseh)

Fantasztikus érzés lehet, amikor az ember egy hirtelen ötlettől vezérelve egyszer csak kitalál valamit, ami beválik, majd elterjed, és évek múltán is az ő nevével azonosítják. Az 1976-os Eb-döntőben egyértelműen az uralkodó világbajnok német válogatott volt a favorit, amely a döntőig vezető kilenc meccs egyikén sem kapott ki, ehhez képest a csehek 25 perc után két góllal vezettek. Persze a németek ellen ez nem garancia semmire, Beckenbauerék a 89. percben egyenlítettek, a hosszabbítás gól nélkül pörgött le, így jöhettek a büntetők, amelyben a negyedik német rúgó, Uli Hoeness hibázott.

A műfajteremtő tizenegyes:

A csehektől ekkor Panenka következett, aki klubcsapata, a prágai Bohemians edzésein általában csokiban vagy sörben fogadott Hruska kapussal, hogy több tizenegyest rúg be, mint amennyit a kapus kivéd. Mivel Panenka rendre elbukta a párharcokat, kitalált valami új módszert, amelynek az volt a lényege, hogy finoman alányesett a labdának, amely az elvetődő kapust becsapva a kapu közepébe hullott.

Panenka két évig tökéletesítette a rúgást, és miután barátságos meccsen és bajnokin is bejött neki, az Eb-döntőn is ezt a megoldást választotta, amellyel egy csapásra legenda, egyszersmind Európa-bajnok lett. A 63 éves Panenka napjainkban a Bohemians elnöke, a vele készült interjút itt olvashatja.

Peter Schmeichel (dán)

A sztori annyira valószínűtlen, hogy filmért kiált: a délszláv háború miatt kizárt Jugoszlávia helyére tartalékként beugró Dánia előbb továbbjut a csoportjából, majd kiejti a címvédő Hollandiát, és végül slusszpoénként legyőzi a Hässlerrel, Sammerral, Effenberggel, Klinsmann-nal felálló németeket. Az 1992-es Eb-n sokan szerettek bele a bohém dánokba, akiknek a hatalmas termetű kapus, Schmeichel volt az egyik vezére. A szőke kapus a csoportkörben az angolokat lenullázta, a svédek és a franciák ellen egy-egy gólt kapott, csapata pedig győzelemből, döntetlenből és vereségből is begyűjtött egyet-egyet, ami a második helyhez volt elég.

Forrás: AFP
Schmeichel 129 válogatottságával dán rekorder

Az elődöntőben a hollandok következtek, és egy újabb váratlan győzelem, bár Rijkaard hosszabbításra mentette a meccset, a büntetőknél Schmeichel hozta magát, és túljárt a kapu bal oldalát megcélzó Van Basten eszén, aki így az egyetlen hibázó lett a tizenegyespárbaj során. A döntőben Schmeichel három-négy nagy bravúrral adott biztos alapot a dánoknak, óriási jelenet volt, mikor Klinsmann a biztos gólnak tűnő fejese hárítása után elképedt tekintettel, a fejét rázva nézett az ég felé.


Schmeichel az Eb-győzelem mellett a világ legjobb kapusa címet is begyűjtötte 1992-ben, klubkarrierje pedig ekkor indult be igazán, hosszú évekre kirobbanthatatlan lett a MU kapujából. A dán óriás 2003-ban vonult vissza, örökét fia viszi tovább, aki jelenleg a Leicester kapusa.

David Trezeguet (francia)

A franciák nagy nyertesei voltak az aranygól-szabálynak, hiszen az 1998-as vébén a Paraguay elleni nyolcaddöntőt, a 2000-es Eb-n pedig a Portugália  elleni elődöntőt, valamint az Olaszország elleni finálét húzták be az amerikai major sportokból átvett hirtelen halálban. A belga-holland közös rendezésű Eb-n nem Trezeguet volt a csapat legjobbja, mégis az argentin származású csatár volt az, aki a rendes játékidő végén a pezsgő ízét már a szájukban érző, de a hosszabbításra Wiltord egyenlítése miatt összezuhant olaszokat gyászba borította a döntő 103. percében.


A jobb felsőbe vágódó balos bomba után rögtönzött sztriptízbe kezdő Trezeguet így 22 és fél évesen világ- és Európa-bajnoknak mondhatta magát, és a sors fura fintora, hogy az Eb után a Juventusnál folytatta, ahol játékával hamar feledtette a fájdalmas döntő emlékét. Ha mégis lettek volna olyan olasz drukkerek, akik évekig átkozták a csatárt, 2006-ban valószínűleg ők is megbékéltek, amikor a vb-döntő büntetőpárbajában az ő felső lécre lőtt tizenegyese döntött a squadra azzurra javára.

Gerd Müller (német)

A Bayern-beli edzője, Zlatko Cajkovski által kicsinek és dagadtnak titulált Müllert ma talán az első válogatóról hazazavarnák, pedig a kapu előtti szituációkban félelmetes érzékkel találta meg a legjobb megoldást. Müller az 1972-es Eb-re már négyszeres német és egyszeres vb-gólkirályként érkezett, és a gólgyártást a selejtezőkön is folytatta, összesen hat gólig jutott.

A nemzet bombázója a negyeddöntőben is meglőtte a szokásos gólját az angolok elleni első meccsen, majd a négyes döntőben előbb duplázott a belgák ellen, majd szintén két gólt szerzett a szovjetek elleni fináléban, így a sorozatban összesen tizenegy találattal zárt, amellyel toronymagasan az élen végzett.


Két évvel később Müller hazai pályán segítette vb-győzelemhez a németeket, és bár az 1974-ben szerzett négy gólja nem volt kirívó az 1970-ben lőtt tíz fényében, de így is ő lett vébék történetének legeredményesebb gólszerzője - egészen 2006-ig, amikor a brazil Ronaldo megelőzte. A 62 válogatott meccsen 68 gólt jegyző Müller pályafutása végeztével egy ideig az alkohollal és a depresszióval küzdött, de a Bayern felkarolta, és az utánpótlásban adott neki munkát.


Angelosz Hariszteasz (görög)

Ha a dánok 1992-es győzelmét a valószínűtlen jelzővel láttuk el, akkor valami hasonló illene a görögök 2004-es sikerére is, hiszen már az is hihetetlennek tűnt az Eb előtt, hogy továbbmennek a portugál, spanyol és orosz válogatottat felvonultató csoportból. A tippmixgyilkos portugálverés és a spanyolok elleni munkás iksz után a görögöknek még egy oroszok elleni vereség is belefért a továbbjutáshoz, de a címvédő franciák ellen annyi esélyt adott nekik a közvélemény, mintha Danny de Vito bokszolna Vitalij Klicskóval.

A görög csoda azonban nem ért véget, és a csoportkörben a spanyolok ellen betaláló Hariszteasz mutatós fejessel küldte haza Zidane-ékat, akik botrányosan rossz napot fogtak ki. Majd a csehek, gondolhatták azok, akik már unták a görögök precíz, ámde gépies célfutballját, de nekik ismét csalódniuk kellett, Dellasz az Eb-k történetének első és egyetlen ezüsgóljával küldte aranyközelbe Hellászt.

A kalózhajó végigpuszított Európán:

 

A fináléban a görögök keretbe foglalták az Eb-t, ugyanúgy elporolták a házigazda portugálokat, mint a nyitómeccsen, és megint Hariszteasz feje villant, aki ezzel zeuszi magasságokba emelkedett honfitársai körében. A 32 éves Hariszteasz ebben a szezonban az első osztálytól búcsúzó Panatolikoszban játszott, amelyben huszonnégy meccsen négy gólig jutott.

David Villa (spanyol)

A 2008-as Eb-győzelemig igazi lúzercsapat volt a spanyol, amelyet minden nagy világverseny előtt a favoritok közé soroltak, hogy aztán a Barca-Real vegyes válogatott rendre kiessen, mielőtt valami nagyot alkothatna. 2008-ban viszont minden a helyén volt, Casillas az egyeneses kieséses szakaszban nem kapott gólt, az Iniesta, Xavi páros eldugta a labdát a középpályán, elöl pedig Villa és Torres felváltva vállalta magára a gólszerzést.

Nehéz megtalálni ebben a precízen működő csapatban a legjobbat, az [origo] olvasói 2008-ban az osztályzatok alapján Torrest hozták ki győztesnek, mi mégis Villát választottuk, mert az ő góljai kellettek ahhoz, hogy a csapat felpörögjön, és simán vegye a csoportkört.

Az oroszok elleni triplával kezdte az Eb-t:


Az akkor még a Valenciában játszó csatár egy mesterhármassal nyitott az oroszok ellen, az első két gólnál nem volt nehéz dolga, a harmadiknál viszont szépen fűzte be Sirokovot. Villa a második meccsre, a svédek ellenire is tartogatott egy gólt, a 90. percben ő volt az, aki két védőn is átverekedte magát, mielőtt eldöntötte az erősen döntetlenszagú meccset. Villa a maradék négy meccsből hármon játszott, és bár nem szerzett újabb gólt, így is gólkirály lett, és a torna csapatába is bekerült. Villa jelenleg decemberben elszenvedett sípcsonttöréséből lábadozik, ha Del Bosque kapitányon múlik, akkor az ukrán-lengyel közös rendezésű Eb-n is riogathatja a védőket.


Gigi Riva (olasz)

Riva 35 gólt szerzett az olasz válogatottban, amivel máig rekordernek számít, és ezek közül hetet az 1968-as torna során jegyzett. Az addig Európai Nemzetek Kupája néven futó sorozat ekkor vette fel hivatalosan is az Európa-bajnokság nevet, az olaszok pedig a selejtezők során a félelmetesnek nem mondható svájci, román, ciprusi hármassal kerültek össze.

Riva hazai pályán három gólig jutott Ciprus ellen, majd a svájciak elleni két meccsen is összesen háromszor volt eredményes, csapata pedig öt győzelemmel és egy döntetlennel nyerte meg a csoportot. A negyeddöntőben a bolgárok nehezen adták meg magukat, de az olaszok 4-3-as összesítéssel továbbvergődtek, aztán a négyesdöntőben hazai pályán szálltak harcba a győzelemért.

Forrás: AFP/DPA
Riva bal lábától retteghettek az ellenfelek

Riva nem játszott a szovjetek elleni elődöntőn, amelyen a 0-0-s végeredmény után pénzfeldobás döntött a házigazda javára, sőt a döntőn is csak kívülről figyelte a jugoszlávok ellen 1-1-et elérő társakat. Az akkori szabályok szerint a döntetlen miatt újrajátszás következett, Valcareggi kapitány pedig ekkor bevetette Rivát, aki góllal járult hozzá a 2-0-s győzelemhez, amellyel Olaszország első és eddigi egyetlen Eb-címét szerezte. A hatalmas erejű ballábas lövéseiről híres Riva karrierje végéig hű maradt a Cagliarihoz, amellyel bajnoki címet is nyert. Jelenleg az olasz válogatott stábjában dolgozik.