Társoldalunk:

Kézilabdás módszer segíthet a spanyolok ellen

2012.07.02. 17:04

Védekező taktikát is választhatott volna Cesare Prandelli a spanyolok ellen, de akkor be kellett volna áldozni Balotellit, mondta az [origo]-nak az Eb-döntő szakmai rezdüléseit boncolgató László Csaba. A jelenleg litván szövetségi kapitányként dolgozó edző szerint el lehet verni a port az olasz kollégáján a korai cserékért, de valójában nem tudhatjuk, mi történt a pályán. A taktika, a frissesség és a szerencse is Vicente del Bosque csapata mellé szegődött, a labdabirtoklási adatokat viszont hajlamosak vagyunk túllihegni, derült ki László elemzéséből.

Meglehetősen egyoldalúra sikerült a foci-Eb döntője: Spanyolország jóval erőteljesebben támadott az olaszoknál, és 2-0-s félidő után végül 4-0-ra nyert.

László Csaba szerint talán választhattak volna más taktikát az olaszok: "Azt vártam tőlük, hogy majd biztonságosabb, védekező focival rukkolnak elő, az hatásosabb fegyver lett volna. Ez nem is lett volna meglepetés tőlük, mert hagyományosan mélyen védekeznek, átengedik a területet az ellenfélnek, és gyorsan kontráznak - ehhez a játékhoz most is voltak megfelelő játékosaik. Csakhogy nem ezzel a játékkal jutottak el a döntőig, ilyen hirtelen pedig már nagyon nehéz változtatni, ehhez Balotellit ki kellett volna hagyni, de akkor meg mindenki arról beszélt volna, hogy ő miért nincs a pályán."

"Balotelli az írek ellen rúgott egy nagyon szép gólt, a németek ellen pedig kettőt. De ennyi volt az ő csillogása, ami után minden arról szólt, hogy mekkora futballista, pedig sok meccsen messze nem azt a teljesítményt nyújtotta, amire egy klasszis játékos képes. A döntőben nemhogy egy villanása, egy megoldása sem volt. Pirlót kivették a játékból, nagyon kevés helyet hagytak neki, és valóban már az elején is csak az volt a kérdés, hogy mennyit rúgnak a spanyolok" - elemezte a történteket az edző.

A németek több gondot okozhattak volna

László Csaba kiemelte az olaszok fáradtságát: "A helyszínen néztem végig a német-olasz meccset, az olaszok már akkor is fáradtak voltak, a spanyolok ellen meg még fáradtabbak. Tíz emberrel ezen a szinten 2-0 után nagyon nehéz tartani az eredményt, ha gólt is akarsz rúgni. Ráadásul egy döntőben minden helyzetet be kell rúgni, de az olaszok ezt nem tették meg. Inkább a németeket láttam volna a döntőben, mert ők valamilyen szinten problémát okozhattak volna a spanyoloknak."

Mondja ezt a korábbi Fradi-edző annak ellenére, hogy szerinte a spanyolok játéka ellen nagyon nehéz védekezni. "Az olaszok a német meccs után biztosak voltak a dolgukban, talán túl biztosak is, azt gondolták, hogy a bizonyos mértékig hasonlóan játszó spanyolokat is meg tudják verni" - mutatott rá a vereség lelki adalékára László.

Túllihegik a labdabirtoklást

Az olaszoknak szerencséjük sem volt, Thiago Motta az 56. percben megsérült, és mivel már nem maradt csere, emberhátrányban fejezték be a meccset, ami miatt sokak szerint Cesare Prandellit terheli a felelősség.  "Az edzőn el lehet verni a port, hogy miért használta ki hamar a cseréit, talán valóban fel is róhatjuk hibának. Mert ha 15 perc van hátra, még mindig hozzá lehet nyúlni a meccshez, de ha minden ok nélkül ellövi a cseréit a hatvanadik percig, az talán túl korai. De kívülről nem tudni pontosan, mi történt a pályán, lehet, hogy egy játékos maga kért cserét anélkül, hogy mi erről tudnánk. Az viszont biztosan nagy pech, ha öt perc után van egy ilyen húzódás."

A spanyol válogatott négy éve minden egyes meccsen többet birtokolja a labdát a mindenkori ellenfelénél, ám a döntő első félidejében az olaszok jobban álltak e téren. Del Bosque csapata ugyanakkor végig jóval erőteljesebben játszott, nyomasztó mezőnyfölény nélkül is.

"Kicsit túl van lihegve a labdabirtoklás. Ha csak a BL-döntőt nézzük, a Bayernnél jóval többet volt labda, de a Chelsea nyerte a BL-t. Hiába volt többet a labda az olaszoknál 2-0-ig, mégis a spanyolok vezettek, és ők játszottak jobban. Amíg nálad van a labda, te diktálod a tempót, te szabod meg a játékot, az iramot, és biztosan nem kapsz gólt" - vázolta a spanyolos játék előnyeit László.

Kézilabda vagy kontrajáték

"A nagy kérdés, mi történik labdavesztéskor. Ezen a meccsen nem következtek keresztlabdák, és nem passzoltak vissza a kapusnak, hanem mindig megindultak előre. Tehát a labdavesztés után ha az ellenfél megiramodik, két-három előrepassz után akár gólt is lőhet - erre több példát is láttunk az Eb-n - azaz csak néhány másodpercig birtokolja a labdát. Kétgólos előnynél már lehet labdát járatni, de addig a csapatok többsége ezekkel a gyors támadásokkal operál a spanyolok ellen, ezzel is a javukra billentve a labdabirtoklási arányt."

Forrás: AFP/Jeff Pachoud

A két Eb- és egy vb-aranyat hozó spanyol játék ellenszere egyelőre nem a még több labdajáratás.

"Két lehetőséget látok a spanyolok megfogására: letámadni, mint a kézilabdában, vagy felállni mélyen védekezve, a 16-os vonalánál meghúzva a második sort, és próbálni kontrázni. Letámadni, labdát szerezni és pozícióba kerülni nagyon embertelen munka, aztán még könyörtelenül ki is használják, ha elfáradsz. Így tehát a kontrajáték működhet még, ebben elöl hatékony lehet a szélekről beindulni az üres területekre, bár sok szélső nem szeret befele indulni."

Kevés beadás, sok fejesgól

Már a torna elején feltűnő volt, milyen sok a fejesgól, aztán a német-olasz elődöntőn Balotelli, a döntőben David Silva tett hozzá még egyet, mindketten a meccs első gólját szerezték meg.

"Sok a fejesgól, ahhoz mérten meg pláne, hogy milyen kevés beadás volt. A fejesgólokat megelőző támadásoknál nagyon gyorsan került előre a labda, nem állt még fel a védelem, a beadások pedig pontosan érkeztek, amit nagyon nehéz levédekezni. Ezek nem klasszikus beadások voltak, mikor leszaladok az alapvonalig, beívelek, bent meg már várja a labdát tíz védő és három csatár. Ez az oka annak is, hogy alig volt gól szögletből, mert ott már felálltak a védelmek."

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK