Társoldalunk:

Mi van itt, senki nem akar velünk verekedni?

2016.06.21. 11:21

Pedig a legjobb helyen kutattuk a választ a kérdésre, hogy kivel akaszkodhatnak össze a marseille-i akció után már rettegett huligánjaink. Hétfőn abban a tudatban indultunk útnak a stadion felé Saint-Étienne-ben, hogy a B csoport angol–szlovák meccsének bármelyik szereplője szembejöhet velünk, huligánjaik is vannak, nem beszélve a nem kifejezetten baráti szlovák–magyar viszonyról. De bármerre is mentünk, mindenhol csak Nobel-békedíjasokkal találkoztunk.

A csoportjából várhatóan továbbjutó magyar válogatott a nyolcaddöntőben akár a B csoportból is kaphatja majdani ellenfelét: a hétfő délutáni helyzet szerint még Angliára vagy Szlovákiára is készülhettünk. A nyolcaddöntő helyszíne ebben az esetben Nizza lesz, ahol a lengyel–északír mérkőzés előtt már volt némi utcai csetepaté.

A Marseille-ben kisebb erődemonstrációt tartó ultráinkról hétfőn már rettegő cikkeket írtak az angol bulvárlapok. Úgyhogy tökéletes terepnek tűnt Saint-Étienne és az angol–szlovák meccs. Székdobálást, rohamrendőröket és egymást kergető huligánokat vizionáltunk a vonatúton.

Angol drukkerek Saint-Étienne-benForrás: AFP/Romain Lafabregue

Saint-Étienne-ben a vonatról leugró angoloknak nem kellett sokáig keresniük a bulit – az állomáshoz legközelebb eső utcában már szó szerint állt a bál, le kellett zárni, mert vagy ötszáz angol szállta meg, akik ivó- és fejelőversenyt rendeztek a kocsmák előtt.

Mi inkább a belváros felé vettük az irányt, gondoltuk, ott van a nagy élet. Elindultunk hát a Jean Jaures tér irányába, és nem is kellett csalódnunk. Elsőre, mondjuk, egy meglehetősen bizalmatlan és nagyon siető társaságnál próbálkoztunk, akik csak akkor enyhültek meg egy kicsit, amikor elhangzott Gera Zoltán és Király Gábor neve. Középpályásunk említése egyébként minden későbbi alkalommal a beszélgetések motorja lett – Birminghamtől Londonig mindenki ismeri és szereti Gerzsont.

„Jó lesz az nektek, ha összekerülünk?” – kérdezte a társaság még leginkább közlékeny tagja. „Mert nekünk jó lesz, az biztos.” Mondták már ezt mások is, gondoltuk magunkban, majd a lényegre tértünk.

Forrás: DPPI media/Backpage Images

Hazai újságot nem olvastak, a válogatottunkról annyit tudtak, hogy meglepően jól szerepel, vezeti a csoportját, a huligánügyet pedig rövidre zárták annyival, hogy mi biztos nem fogunk bunyózni.”

Oké, srácok, akkor nektek jó utat, jó szurkolást, gyerünk tovább. A Jean Jaures-ről, a 20. század hajnalának egyik vezető francia szocialista politikusáról elnevezett térre vezető kis utcákon minden csehó előtt fürtökben lógtak a szurkolók, és egyre több szlovák drukkerrel is találkozhattunk.

A főteret megszálló angolok tengerében előbb egy kis szlovák sziget felé vettük az irányt, amiről kiderült, hogy részben magyarok „lakta” terület.

Amint kiderült, hogy magyar vagyok, a később Miroslavként bemutatkozó derék középkorú drukker azonnal karon ragadott, és már vitt is a kék, fehér, piros parókát viselő, szlovák mezbe bújt haverjához: „Robi, Robi, itt egy magyar!” – kiabálta.

"Robi, Robi, itt egy magyar!"Forrás: Origo

„A dunaszigeti farmomon néztük az Izland elleni meccset, hogy ott micsoda izgalom volt, barátom” – mondja, mire rákontrázunk, hogy de milyen izgalmas lenne egy jó magyar–szlovák a 16 között.

„A pályán ötven-ötven százalék az esély, azon kívül meg szerintem nem lenne semmi” – bizonygatja Robi, aki tényleg biztos, hogy nem az első sorban emberkedne. 

De ott vannak a mi fekete pólós vitézeink, és nyilván a szlovák szurkolóknak is van egy olyan része, amelyik szívesen leállna egy kis matekra a mieinkkel.

„Biztos, hogy vannak ilyen elemek, és meg is találják egymást, ha akarják. De nézz körbe, itt nem látsz senkit, aki verekedni jött volna. Egyébként meg, miért ütné egymást magyar és szlovák, amikor ezer éve ugyanazon a földön él?”

Ettől még felmerül a kérdés, hogy mi lenne Robival egy magyar–szlovák derbin? „Féig magyar, félig szlovák színekre lennék festve, és az egyik félidőben az egyik, a másikban a másik csapatnak szurkolnék.”

Együtt is drukkoltak az angolok és a szlovákokForrás: Getty Images/2016 Getty Images/Carl Court

Nézzünk egy fiatalabb társaságot, hátha ők harciasabb hangot ütnek meg. „Egy kis ez-az biztosan lenne, de szerintem a drukkerek többsége jól megférne egymás mellett” – mondja Patrik, aki Szalai Ádámot dicsérte a magyar csapatból. Ilyen könnyen azonban nem ússza meg, jöjjön a bunyó!

„Én kizártnak tartom, hogy megismétlődjön az, ami Marseille-ben volt az oroszok és az angolok között. Persze, mindkét országnak megvannak a maga szélsőségesei, akik keresnék a bunyó lehetőségét, de nem hiszem, hogy ebből akkora balhé kerekedhetne.”

Na, akkor majd az angolok! A téren átdöcögő villamosra várva azonban előbb két fekete pólós magyarba botlunk. Remek lehetőségnek ígérkezik, de Gábor és Zsolt is lehűti a kedélyeinket.

„Van olyan szerencsénk, hogy a románok már kiestek, és ha ma az angolok elverik a szlovákokat, akkor velük sem futunk össze, szerintem jobb ez így mindenkinek” – mondja Gábor, aki ekkor még nem tudhatta, hogy az angolokkal igenis összekerülhetünk, mert nem bírtak a szlovákokkal. Gáborék Marseille-ben csatlakoztak a magyar szurkolókhoz, és hétfőn Lyonból ugrottak át megnézni az angolokat.

Nem örültek a 0-0-nak az angolokForrás: Getty Images/2016 Getty Images/Carl Court

„Ezek a fiúk nem akarnak verekedni, Marseille-ben sem ők kezdték a bunyót, persze, amikor rájuk támadtak, akkor visszaütöttek” – állt ki a két fiú a kedvenceik mellett. Ők is azt mondják, mint a szlovákok, ha a huligánok találkozni akarnak, akkor megoldják, de szerintük nincs az az égető gyűlölet, amire különösebb hisztériát kellene alapozni.

Irány a stadion, ahol a szlovákon tűntek nyugodtabbnak, vidáman sörözgettek, az angolok viszont már egy órával a kezdés előtt is futólépésben igyekeztek a szektoraikba, hogy ott énekeljenek. Azért találtunk párat, akit megkérdezhettünk. Az egyikükkel csak addig jutottunk, hogy leírta nekünk a népszerű „Please don’t take me home” szövegét, ami nagyon egyszerű és találó (Kérlek, ne vigyél haza, itt akarok maradni, és meginni az összes sörödet), de többre nem mentünk az egyensúlyát kereső fiatalemberrel.

Patrickkel és Leffennel viszont igen. Meglepő módon ők is Szalai Ádám játékát dicsérték, és persze Gera Zoltánt, akit még a West Bromban láttak is játszani. Szerintük az angolok egyáltalán nem verekedősek, csak valahogy mindig megtalálja őket a baj. Idéztük nekik az angol lapok riasztó cikkeit, de mondták, hogy egy hete Franciaországban vannak, azóta nem olvastak semmit, úgyhogy fogalmuk sem volt a történtekről.

Forrás: Anadolu Agency/2016 Anadolu Agency/Evren Atalay

Michael és William viszont nagyon is képben volt a magyar drukkerekkel kapcsolatban, de nem úgy, mint gondolnánk. „Magyar vagy, tényleg! Istenem, hogy nektek milyen szurkolóitok vannak! A legjobbak az Eb-n, a legjobbak!” – kiabálják közvetlen közelről az arcunkba. Majd elmondják, hogy látták a marseille-i vonulás felvételeit, és teljesen lenyűgözte őket. „Angoloktól ilyet soha nem fogsz látni, mi képtelenek lennénk erre.” 

Ha látták a képeket, biztosan látták a fekete pólós srácokat is. Mondják, látták, és akkor mi van?
„Hányan voltak, százan a harmincezerből? Nálunk sincsenek többen. Ez egy olyan vékony réteg, olyan kevesen vannak, hogy elvesznek a rendes drukkerek között.”

A végére már csak egy nagy hangon duhajkodó szlovák társaság marad, amely nem győzi a hátunkat lapogatni, amikor kiderül, hogy honnan vagyunk, és mit akarunk. 

„Ki van zárva, hogy bunyó legyen!” – állítja határozottan a szóvivőjük, Mirko. De mi lesz, ha megtámadnak benneteket, erősködünk. „Van két gyors lábunk, majd elszaladunk” – viccelődik, majd elindulnak a szektoraikba.

Konklúzió: aki verekedni akar a nyolcaddöntő előtt, az már most kezdje el leszervezni a programot, mert a helyszínen legalább olyan nehéz lesz ellenfelet, mint szállást találni.