A franciák lehozták rutinból, de nekünk örök élmény marad

Véget ért a franciaországi labdarúgó Európa-bajnokság, lehet összegezni, elemezni, tanulságokat levonni. Mi most olyan szempontokat kerestünk, hogy a helyszínen végigkövetve miben volt más ez a mostani torna, mint a korábbi világesemények.

Az én korosztályomnak csak egyszer adatott meg, hogy egy nagy tornát úgy várhatott, hogy a külföldi kedvencek helyett a magyarokra koncentráltunk, és nem kellett a szomszéd sráccal azon vitatkozni, hogy ugyan miért lenne jobb a német csapat az olasznál.

Kár erőlködni, úgyis átmész szurkolóba

1986-ból azonban nem sok maradt meg, az első percek szovjet gólcunamija mellett leginkább az, hogy pont a vébé előtt cseréltük le az addigi fekete-fehér tévét színesre. Most viszont már a sorsolás óta ment a szervezkedés, hogy melyik haverral hol lehet összefutni a három csoportmeccs közül, és az, hogy Dzsudzsákék kijutottak, olyan hangulatot adott az Eb-nek, mint ami leginkább az olimpiákon szokott előfordulni.

Olyan sztárok ellen járszhattak Langék, mint a belga Hazard Forrás: MTI/Illyés Tibor

Mert ott hiába próbál uralkodni magán a sajtótribünön, csak rázza az öklét egy pólós bombagólnál, csak kicsúszik egy halk káromkodás, ha kimaradt a hetes, és csak eluralkodik az emberen az eufória, amikor Gyurta Dani úgy megy el a 8000 szurkolójuk által hajtott britek mellett az utolsó 25 méteren, mintha motor lenne a talpára szerelve.

Nem udvariasságból fényeztek minket

Teljesen más érzés volt úgy Eb-meccset nézni, hogy a stadion fele pirosban volt, hogy a marseille-i utcán vadidegen magyarok köszöntek rád, mikor meglátták, hogy közéjük tartozol, hogy a harmadik forduló előtt mindenki azt számolgatta, Toulouse-ba vagy Nizzába lenne jobb menni. Mert, hogy a továbbjutás már nem volt kérdés.

Mindenki szurkolóvá változott Fotó: Adrián Zoltán - Origo

És a legjobb visszajelzés az volt, hogy a külföldiek egyből elismerően szóltak, ha megtudták, magyarok vagyunk, „nagyon jó tornátok volt",

láttam a portugálok elleni meccseteket, az volt az Eb legjobbja"

, ilyen és ehhez hasonló mondatokkal szembesültünk, még a döntő napján is, amikor a csapatunk már két hete otthon volt.

De jó, hogy ezt megúsztuk

Az Eb előtt napi rendszerességgel szembesítette a média az embereket a ránk leselkedő terrorveszélyre, amely hál' Istennek nem valósult meg, de a tavalyi párizsi és az idei belgiumi események miatt végig komolyan kellett venni.

Tudunk olyanról, akinek volt jegye az Eb magyar meccsére, de a gyerekeivel nem merte bevállalni az utat, amit meg lehet érteni, mert a terroristák szempontjából ideális eseménynek tűnt a franciaországi fociünnep.

Szerencsére nem kellett bevetni élesben a terrorelhárítókat Forrás: MTI/EPA/Robert Ghement

Mesterlövész a lelátó tetején

Nem mondom, hogy kint végig ez pörgött a fejünkben, leginkább csak az otthoniak aggódása juttatta eszünkbe, hogy egy olyan országban vagyunk, ahol szükségállapotot vezettek be a terrorfenyegetettség miatt. Persze az is igaz, amikor a döntőre zötyögtünk a szardíniás dobozt idéző párizsi metróban, öt másodperc erejéig bevillant, hogy ha beüt a ménkű, innen aztán nincs menekülés, de aztán gyorsan elillant az aggodalom.

Bár az elmúlt években láttunk már ilyet, még mindig fura gépfegyveres rendőröket kerülgetni egy futballmeccsen,

Marseille-ben pedig egy kolléga szúrta ki, hogy a legfelső szintről egy mesterlövész pásztázta a közönséget.

Eb-t rendezünk? Na és?

Először voltam úgy egy nagy futballeseményen, hogy a házigazda az egyik potenciális favoritja volt a tornának, így végigkövethettem azt az őrületet, ami a franciák szereplését követte. A meccsek előtt a tévécsatornák már délelőtt bejelentkeztek a csapat bázisáról, a L'Équipé nevű lap 20-25 oldalt szentelt egy-egy francia meccs egészen aprólékos részletekig elmenő beharangozására, a különböző csatornákon pedig olyan szakértőket látni és hallani, mint Emmanuel Petit, David Ginola, Arsene Wenger vagy Frank Leboeuf.

Ugyanakkor a franciák rutinos rendezőként lehoztak egy ilyen kaliberű tornát, és néha az volt az érzése az embernek, hogy nem az ő csapatuk játszik, akkor már nem számít, hogy Európa-bajnokság zajlik az országban.

A vége ez lett, pedig előtte milyen vidámak voltak a franciák Fotó: Polyák Attila - Origo

Amíg Dél-Afrikában a helyiek 2010-ben borzasztó büszkék voltak arra, hogy a legjobb csapatok szurkolóstul épp náluk táboroztak le, és igyekeztek folyton a legjobb arcukat mutatni, hogy még véletlenül se legyen panaszuk a vendéglátásra az ideérkezőknek, addig a franciák nem görcsöltek rá arra, mennyire érzik jól magukat a többiek. Ők mindennek megadják a módját, legyen szó akár az étkezésről, akár az öltözködésről, most is igyekeztek végig jól érezni magukat, amit speciel eltanulhatnánk tőlük.

Nem volt nagy különbség a csapatok között

A 24 csapatos Eb már önmagában nóvum volt, ráadásul a látottak rácáfoltak arra az előzetes aggodalomra, hogy a bővítéssel óhatatlanul is felhígul a mezőny.

Ki gondolta volna, hogy a magyar válogatott csoportelső lesz, hogy Izland a nyolcba, Wales a négybe verekszi be magát?

Az is hozzátartozik, hogy a mostani lebonyolításnál belefér, hogy egy csapat elalibizze a csoportkört, és még így is egész messze juthat, igaz, Portugália?

A legszembetűnőbb az volt, hogy nem volt olyan csapat, amely egyértelműen kiemelkedett volna a mezőnyből, a németek hiába passzoltak már-már spanyolosan a középpályán, ha a kapu előtt elfogyott az ötlet, a franciák túlságosan Griezmann-függők voltak, a portugálok stílusát látva pedig még a saját szurkolóik is grimaszoltak, igaz, ők elmondhatják, hogy ha nem is játszottak szépen, így is elérték a céljukat.

Azok villantak, akiktől nem várták volna

Így aztán valószínűleg tényleg a kicsik vitézkedésére fogunk emlékezni évek múlva is, arra, ahogy Izland leoktatja a szokás szerint lebőgő Angliát, ahogy a walesi Robson-Kanu olyan csellel etet meg egy rakás belgát, amely egy brazilnak sem biztos, hogy eszébe jutott volna,

vagy ahogy Dzsudzsák második megpattanósa hisztirohamot vált ki Ronaldóból.

Robson-Kanu gólja az Eb egyik nagy pillanata volt Forrás: Belga Photo

Az biztos, hogy négy év múlva is lesz újítás, hiszen 2020-ban nem lesz egyetlen házigazda, hanem a kontinens 13 országában szórják szét a meccseket. Az biztos, hogy Budapesten négy meccset rendezhet majd a felújított Puskás-stadionban, úgyhogy nem maradunk Eb-élmény nélkül. De ha kérhetnénk, legyünk újra ott, nem volt az olyan rossz élmény, mikor megállt az élet Budapesten, mert mindenki azt leste, mit játszanak a fiúk.