Isten visszaadta, amit 2004-ben elvett tőlünk

Így szurkoltak és ünnepeltek a 2016-os európa bajnokság döntője alatt Párizsban. A döntőben Portugália 1-0 -ra legyőzte Franciaországot

Franciaország már tudja, mit éltek át a portugálok 2004-ben, amikor az egész ország ki volt éhezve a sikerre, de a görögök kiénekelték a sajtot a szájukból. Nem véletlen, hogy a szurkolók a párizsi döntő után a 12 évvel ezelőtti emlékeket idézték fel, alaposan megünnepelve, hogy végre lerázhatják magukról annak nyomasztó terhét. Hangulatjelentés a döntő utáni lelkiállapotokról.

Ha készül elemzés arról, hogy Portugália minek köszönheti az Eb-győzelmét, biztosan bekerül a felsorolásba a Magyarország elleni csoportmeccs, amely sokak szerint az Eb legjobb mérkőzése volt. Portugália háromszor állt kiesésre, de mindannyiszor egyenlített, kétszer Cristiano Ronaldo révén.

Elmondhatjuk tehát, hogy nem kaptunk ki az Európa-bajnokoktól, sőt mi lőttük nekik a legtöbb gólt. Azon a hármason kívül összesen kettőt kaptak: egyet Izlandtól, egyet a lengyelektől.

De mi kellett még a portugáloknak a történelmi sikerhez?

„Nagyon egységesek voltunk, megmutattuk, hogy nem csak Ronaldóból áll a csapat. Először éreztem azt a válogatottnál, hogy mindenki egymásért játszik, nincs egyénieskedés. A kapitány, Fernando Santos nagy erénye, hogy a legjobbat hozta ki mindenkiből. Édert például mindenki pocsék játékosnak tartotta otthon, erre most csereként megnyerte nekünk a tornát. Isten visszaadta, amit 2004-ben elvett” – utalt a 2004-s Eb-döntőre egy portugál szurkoló, Fernando.

Kattintson a képre a galériáért! Fotó: Polyák Attila - Origo

Akárkit kérdeztünk portugál oldalról, a 12 évvel ezelőtti meccset biztosan belefűzte a mondandójába. Akkor egész Portugália ünnepre készült, de a görögök beleköptek a levesbe, a nyitómeccs után a döntőben is nyertek Figóék ellen, és ezzel általános döbbenetet okozva magukkal vitték a trófeát.

Átmentek a vizsgán

„Ez revans volt 2004-ért, illetve talán szerencsésebb szó, hogy jóvátétel. Ez a csapat abban különbözött a korábbiaktól, hogy hitt magában, nagyon jó volt a csapatszellem, és mindent kiadtak magukból a játékosok a pályán.

És így volt igazán szép a siker, hogy Cristiano Ronaldo nem tudott semmit hozzátenni,

a többiek számára ez felért egy vizsgával, és átmentek rajta. Lehet, hogy nem játszottunk szépen, de tíz év múlva, ha valakinek eszébe jut az Eb, az fog beugrani, hogy ez az, amit Portugália nyert meg” – magyarázta egy Kelly nevű lány.

Kattintson a képre a galériáért! Fotó: Polyák Attila - Origo

Honfitársa, Ana Brazíliából érkezett a döntőre 12 órás repülőút után. Neki nagyon nem tetszett, hogy a franciák a meccs elején tisztátalan eszközöket vetettek be Ronaldo ellen, mintha direkt utaztak volna rá. A vezér kiesése azonban nem okozott pánikot, inkább még jobban összekovácsolta a csapatot, és a végén egy olyan játékos lett a hős, akitől senki sem várta, hogy főszereplővé lép elő.

„Az istenek most velünk voltak.

Lisszabon után Párizsban él a legtöbb portugál, ők érdemelték meg a legjobban ezt a győzelmet”

– mondta Ana. A megkérdezett szurkolók több mint 1 millió párizsi portugálról beszéltek, de a hivatalos adat szerint ennyien az egész országban összesen élnek, Párizsban nagyjából 600 ezren.

Portugália az új Olaszország

„Biztos, hogy mindannyian büszkén mennek majd dolgozni, de nem hétfőn, az még az ünneplésé lesz. Ez a portugál sport legnagyobb napja, érthető, ha mindenki megünnepli az itteniek közül is. Nagy változás, hogy már nem félünk csúnyán játszani, és ilyen felfogással nyerni. Azt is mondhatnám, mi vagyunk az új Olaszország, és különösebben nem érdekel minket, a kritikusok mit mondanak, hiszen épp most nyertük meg az Eb-t” – lelkendezett egy négytagú társaság egyik tagja, Nuno. A társa, Joao Éderről azt mondta, mindig is rossz játékosnak tartotta, de

egy ilyen gól után szobrot fognak állítani neki Portugáliában.

„Ha az egész tornát kellene értékelni, akkor Pepe és Rui Patrício volt a legjobb nálam. Pepe megmutatta, miért hívják a védelem császárának, mindenhol ott volt, és folyamatosan kisegítette a társakat. Cristiano Ronaldo pedig igazi csapatember volt, pedig nagyon fáradt lehetett már, mindent beleszámítva majdnem 5000 percet nyomott le a szezonban. Renato Sanches is jó volt, de a döntőben kissé idegesnek és görcsösnek tűnt.

És a mostani meccs után a kapufának is köszönetet kell mondani,

Gignac helyzeténél tett róla, hogy ne mondjunk le az álmunkról” – hálálkodott Julio, majd elköszöntek azzal a felkiáltással, hogy isznak még pár sört.

Kattintson a képre a galériáért! Fotó: Polyák Attila - Origo

A stadion környékén nagy fiesztát csaptak a portugálok, hálás témát adva a tévéstáboknak, aztán a metrón utazva sem fogták vissza magukat. Volt ott minden: himnuszéneklés, ugrálás, csak hogy azok is tudják, ki nyert, akik esetleg valami csoda folytán nem értesültek a végeredményről. A nagy hangzavarban egy David nevű sráccal elegyedtünk szóba, aki maga is játszik, az Académica junior csapatában, és azt mondta, a nagyszámú portugál közösség miatt külön büszkévé teszi, hogy Párizsban sikerült nyerni. Szóba hozta a magyarok elleni meccset, megemlítve, hogy

a torna előtt a portugálok nem sokat vártak tőlünk,

és jó lecke volt nekik, a szurkolóknak és a csapatnak is, hogy csak harmadikok lettek a csoportban.

Nála is Pepe nyerte el a torna legjobb portugálja díjat, de külön megemlítette Édert, aki Bissau-Guineából származik, sanyarú gyerekkora volt, és Portugáliában folyamatosan kritizálták, mióta tagja a válogatottnak. Az idei szezonban a francia Lille-ben játszott, és azt kell tudni róla, hogy a góljai után egy fehér kesztyűt a kezére húzva ünnepel. Ezzel a „fehér kesztyűvel ad pofont” portugál szólásra utal, amit úgy lehetne lefordítani: „elhallgattatja a kritikusokat”, „megmutatja, hogy jobb annál, amit gondolnak róla”.

És Éder pont ezt tette döntőbeli góljával.

A szurkolók pedig az északír csatárról, Will Griggről írt nótát már az ő nevével énekelték. „Az a legjobb érzés, hogy végre van miért örülnie Portugáliának. Látva az ország gazdasági helyzetét és politikai megosztottságát, hatalmas szükség volt erre a sikerre. A fiúk sem törődtek semmivel, félelem nélkül, harcosan léptek, és

már senkit sem érdekel, ha szarul játszunk, ha ez a vége”

– mondta egyikük.

A portugálok a Champs-Élysées-t is megszállták, megbénult a forgalom a nagy ünneplés miatt, a franciák pedig dobálózásba kezdtek, amit egy idő után meguntak a rendőrök, és némi könnygáz bevetésével letolták a szurkolókat a sugárútról. A franciák nagy többsége azonban békésen viselte a vereséget, egy részük ugyanúgy beült a kedvenc bárjába, mint máskor, a többiek pedig lógó orral hazagyalogoltak.

Kattintson a képre a galériáért! Fotó: Polyák Attila - Origo

Egy Malik nevű francia drukker kérdésünkre azt mondta, már a kerethirdetés el lett szúrva azzal, hogy Hatem Ben Arfa és Karim Benzema nem került be. Nem volt túl jó véleménnyel Pogbáról sem, aki szerinte csak azért van a csapatban, mert mezeket lehet vele eladni, meg sem közelíti a juventusos formáját.

Azt hiszem, egész Franciaországnak összetörték most a szívét.

Kár arról polemizálni, hogy a portugálok megérdemelték-e, a győztes mindig megérdemli. Előzetesen nem hittem, hogy ez egy ilyen szoros meccs lesz, akkor kezdtem érezni, hogy baj lehet, amikor Gignac kapufát lőtt. Ő nem az a hőstípus, aki megnyerhet nekünk egy ilyen meccset. Bezzeg Éder, ő azzá tudott válni, pedig szerintem katasztrofális játékos, legalábbis az alapján, amit a Lille-ben láttam tőle” – ezt már egy másik francia, Arnaud magyarázta, akinek viszont egyáltalán nem hiányzott sem Benzema, sem Ben Arfa.

Kattintson a képre a galériáért! Fotó: Polyák Attila - Origo

Éjjel fél 3-kor, a szállás felé gyalogolva pedig arra lettem figyelmes, hogy nagyjából 300 méterre a Louvre bejáratától egy 12 fős társaság hatalmas focimeccset vívott egymással. Fiúk, lányok vegyesen, utcai ruhában, a legtöbben még a meccsről hazafelé tartva, amiről a rajtuk lévő francia mez árulkodott. Még alig voltak túl a csalódáson, de máris újra örömüket lelték a fociban, ennél tökéletesebb reklám nem is kell ennek az egyébként kevés jó meccset hozó Eb-nek.