Társoldalunk:

A három Eb-arany már zsebben van

Kísérleteznek az öttusázók, új csapatukat keresik. Azt a magot, amellyel nekiindulhatnak az athéni felkészülésnek. Azt persze nem bánják, hogy a négyéves időszak első nagy versenyén, a szófiai Európa-bajnokságon mindjárt három aranyérmet nyertek. Pécsi Gábor technikai igazgató, aki korábban a férficsapat kapitánya is volt, az idén már a szövetség főtitkáraként dolgozik, de azért ebben az eredményben is megvan a maga része.

- Nem volt egy kicsit szomorú, hogy az Európa-bajnokság után nem önt dobálták a levegőbe?
- Dobáltak négy éven keresztül, most már hadd dobáljanak mást is. Az talán fájt volna, ha olyan embert ünnepelnek az EB után, aki nem dolgozott meg becsülettel az eredményért, de a szófiai küldöttségben ilyen nem volt. A siker elsősorban a versenyzőké, azt pedig, hogy mennyi részem van benne, korábban is tudtam és most is tudom. Nem vagyunk olyan sokan a sportágban, mindannyian az öttusáért dolgozunk, így hát amikor találkozunk, azt mondjuk, hogy gratulálok, erre az a válasz, hogy én is neked, aztán megyünk tovább.

- Várták ezt a jó eredményt?
- Ennyire jót azért nem, egy győzelmet mindenesetre reméltünk. A teljesítményben alig van különbség az aranyérem és a dobogó harmadik foka között, a megítélésben viszont óriási. A győztest ünneplik, a harmadik helyet meg éppen hogy elfogadják, pedig a sportoló semmivel sem rosszabb, ha csak bronzérmes.

- Szerencséjük is volt?
- Azt nem mondom, éles küzdelemben reális eredményt értünk el.

- Mi a fontos az idén a sportágnak?
- Mindig a következő verseny, sőt a következő szám, ha túl vagyunk az úszáson, akkor a lovaglás. De ami ennek az évnek a feladata: meg kell találni azokat a versenyzőket - a férfi- és a női csapatba egyaránt -, akikre számíthatunk a következő olimpiáig.

- De azért a vb lesz a kirakat.
- Persze, még akkor is, ha tudjuk, hogy az EB-n ott van az öttusa krémje. A szófiai három arany viszont már a miénk, és ez mindenképpen megnyugtató. Most is azt mondom, amit két éve, amikor a budapesti világbajnokság előtt a férfiak elhozták mind a három aranyat az EB-ről. Akkor is megkérdezték, hogy nem korai-e a jó forma. Azt feleltem, hogy szívesen eltenném az Európa-bajnoki eredményeket a vb-re, de azok az aranyak már zsebben vannak. Aztán ugyanabban a három számban a vb-n is nyertünk. Most az EB után nem volt nagy ünneplés, egy nap pihenő után már utazott is a csapat Tatára, az edzőtáborba.

- Azt szokta mondani, a magyar öttusa nem engedheti meg magának, hogy feláldozzon bármilyen versenyt.
- Most is azt mondom. Ez fel sem vetődött, és a versenyzőkkel sem tehetjük meg. Bennünket is úgy neveltek, hogy mindig a győzelem a cél, és a következő generáció elé is ezt a példát akarjuk állítani. Az EB-n a kapitány fiatalokat próbált ki, sikerrel.

- Fülep Sándor az idén már nyert Világkupa-versenyt, tőle ugye nem is olyan meglepő az egyéni bronzérem?
- Nem, mert a vívása most már stabilabb, de azt hiszem, még lesz benne buktató. Viszont sokat javult, hiszen nem is olyan régen éppen a gyenge vívása miatt még azon gondolkodott, hogy érdemes-e folytatnia.

- Nemcsak a vívás miatt gondolkodott, hanem az anyagi helyzete miatt is, mert az öttusából nem tudott megélni. Ilyen szegény a sportág, hogy ez a kérdés egyáltalán felvetődhet?
- Anyagilag valóban nem állunk jól, a szövetség szinte teljes mértékben finanszírozza a felkészülést és a versenyeztetést, és amennyire tőlünk telik, segítünk a szociális problémák megoldásában is. De teljes egészében képtelenek vagyunk átvállalni az egyre szegényedő szakosztályok feladatait.

- A két egyéni világbajnok, Balogh Gábor és Vörös Zsuzsa halványabb volt az EB-n. A vb jobb lesz?
- Azért a szófiai teljesítményük nem volt tragikus, és meggyőződésem, hogy az idén az igazi versenyük a világbajnokság lesz, annak ellenére, hogy három hét alatt nem történnek csodák. Baloghon újra látom az elszántságot, most valóban meg akarja mutatni, mit tud.

- Sejtik már, hogy ki érhet oda a jövő csapatába?
- Igen, már azok is szem előtt vannak, akiket a közvélemény még alig ismer. Szerencsére bővül a bázis, a két- és háromtusázók versenyein négy-ötszázan vesznek részt, de a négytusabajnokságon is nyolcvanöt induló volt.

- Hogyan befolyásolják az eredményeiket a változó szabályok, az, hogy az idén a lovaglást különböző pontszámítással bonyolítják le?
- Nem foglalkozunk vele. Az élmezőnyben mindkét számítással ugyanúgy egy-két verőhiba dönti el az egymás közötti sorrendet. Ne vegye nagyképűségnek, de az bennünket nem érint, hogy valaki négyszáz ponttal fejezi-e be a lovaglást vagy éppen pont nélkül.

- Márciusig technikai igazgatói rangban vezette a szövetséget és az olimpiáig a férfiak kapitánya is volt. Miért az utóbbi posztról mondott le?
- Főként azért, mert erre a helyre találtuk meg Pálvölgyi Miklóst, az én javaslatomra lett szövetségi vezetőedző, a férfiak kapitánya. Azt már régóta tudtam, hogy a két feladat nem egy embernek való, sokáig nem lehet csinálni, mert vagy a munka rovására megy, vagy az egészségemére.

- Ön a szövetség adminisztratív vezetőjeként hivatalosan főtitkár, emellett viszont a technikai igazgatói titulust is használja. Melyik az igazi?
- Nem akartam új névjegyet készíttetni. A sporttörvény szerint főtitkár vagyok, az alapszabályunk viszont azt mondja ki, hogy felelős vagyok a szakmai munka ellenőrzéséért, ez pedig túlmegy a főtitkári feladatokon.

- Mint egykori gyakorló kapitány, beleszól a szakmai munkába?
- Ha úgy érzem, hogy szólnom kell, akkor igen. De nagyon ritkán érzem.

Lépesfalvi Zoltán

(Magyar Hírlap)